HTML

yaku news

Egy hír egy írás.Szabad asszociációs írások az index és az Origo híreiből.

Friss topikok

  • grayer: jaj de jo sotet mocskos galandferegszagu. nikkév jut eszembe nekem is, es nem csak a bibliazas miatt (2010.06.29. 22:46) A négy lovas
  • NickelADeón: Te vagy a legjobb! (2010.05.11. 19:21) viaszos álmok
  • mooncat: fain, nekem tetszik! (2010.03.29. 16:55) júdás testvérei
  • NickelADeón: Azért érzem rövidnek mert szeretek ezekben az írásokban tartózkodni hosszasan. (2009.12.09. 11:55) Zombie Land
  • mooncat: super! szegény kisjézus hamar kivérzett... (2009.11.10. 16:09) A mező lánya

Linkblog

polyesther

mindyakuza 2009.05.21. 21:33

ime a hir.

Két guminővel szexelt a parkolóban

| 2009. február 7., szombat 16:34 | Frissítve: 2009. február 7.

Csak ruhát akart venni a guminőinek egy amerikai férfi, de egy parkolóban szexelni kezdett velük, ezért ráhívták a rendőröket.

Letartóztattak egy floridai férfit, aki két guminővel szexelt egy szupermarket parkolójában. A rendőröket a vásárlók értesítették.

„Mindkét guminőt használta, közben maszturbált, és más szexuális aktusokat imitált", valamint „erőszakosan csókolgatta" őket a kocsi első ülésén a szemtanúk beszámolója szerint.

A férfi a rendőröknek mindössze annyit mondott, hogy éppen ruhákat indult venni a babáknak. Különben rövidnadrág volt rajta lehúzott sliccel, és alsógatyát nem vett alá. A férfit rendbontással vádolják.

És Ime a hozzá tartozó írás:

 

Poliészter

 

 

Első, lányokkal kapcsolatos emlékeim nagyon furcsák. Az oviban csak meghajigáltam őket a homokozóban az óvónők legnagyobb rémületére.

Aztán a bátyám furcsa dolgokat művelt velük, először egy szőke lánnyal jött haza.

Olyan furcsa illata volt a lánynak; ellentétben anyámmal, akinek mindig konyhaszaga volt, ennek a lánynak olyan illata volt, mint a foszlós kalács.

Bementek a bátyám szobájába és furcsa hangok jöttek ki az ajtó alatti résen; mi a fene történhet ott? Hátborzongató hangok voltak, nem szépek, nem izgatóak.

Mindig a disznó rémült sikolya jutott eszembe a malacvágáson, ahogy hozzák ki az ólból és visít, mint a háborodott. Végül is az eufória és az agónia közti különbség csak egy hajszálnyi. Ugyanaz a két végpont plusz és mínusz, de lehet mínusz és plusz is. Sőt általában mínusz és plusz.

Szóval a hallottak alapján malacvágás zajlott a szobában. Riadtam lestem az ajtót, mikor jelenik meg benne egy levágott lányfejjel a bátyám, de meglepő módon kinyílt az ajtó és mosolyogtak, ami ismét zavart okozott az elmémben, miért jó egy lánynak, ha – úgymond – levágják; bár vért sosem láttam.

 

Nem is törődtem később a hangokkal; az iskolába járás töltötte ki a hátralevő éveket, mondom, járás, nem iskolában levés, ugyanis az egészben a séta volt a legjobb.

Nézni a boltosokat, az autókat, kóbor kutyákat, szemetet szedni a patakban hazafelé. Az iskolai tanítás tömény unalmát csak a biológia órák törték meg. Na nem mintha érdekelt volna a biológia, de voltak a polcokon formalinba rakott, patkányok, madarak és békák kifordított belső szervekkel – ez lenyűgözött.

 

Ja, igen, lányok. Volt egy, aki úgymond szemezett velem általánosban, de én meredten bámultam a pulcsimat, hogy véletlenül nem ettem-e le magam a menzán.

De ez a lány csak nézett a szemeimbe, azt gondoltam miért nem nézi a tanárt, vagy mi a faszt akar? Nem tudtam, de akkor szemeztem, aztán a szakkör végén várt a kapunál; tél volt, korán sötétedett. Megszólított.

- Figyelj, hazakísérsz?

- Nem. – és indultam gyorsan, jaj, csak nehogy utánam jöjjön; ki tudja, hogy mit akar tőlem.

 

Aztán a középiskolás évek jöttek; álltam a folyosón, mindig ugyanott, aztán a hátam mögött a műanyag lambérián több írás is megjelent: peter f szeretlek, meg ilyenek; mi a fasz ez?

Nem értettem. A felsős lányok azzal szórakoztak, hogy fogdosták a seggem a folyosón. Megpróbáltam kerülni őket ilyenkor jókat derültek. Aztán eljött az első nyár, magányosan bicikliztem a városban éjszakánként és sokszor megálltam egy-egy üzem kerítésénél, hogy hallgassam a zajokat; gépek, teherautók, éjszakai munkások beszélgetései – ezt izgalmasabbak találtam minden másnál, lenyűgöztek a lámpaoszlopok meg a rozsdás vasak az udvaron, szóval ezzel ütöttem el az időt.

 

Egyszer az egyik TSZ telep felé bicikliztem, és megtaláltam a város szélén levő kempinget, ahol volt egy diszkó, a diszkóban velem egykorú fiatalok, akik részegek voltak. Én nem, mert nem tudtam milyen az, de mivel magányos voltam, részegnek tettettem magam. Ez olyan jól sikerült, hogy a rendőrök el akartak vinni, ezzel a kalandommal a diszkó körül tébláboló punkok befogadtak, így aztán az egész nyarat részegen töltöttem, minden este más és más lánnyal. Impotensnek, majd HIV-fertőzöttnek neveztem magam, mert persze narkós is vagyok – na ettől még jobban beindultak. Hibás stratégia hibás következményekkel. Az orális részét talán szerettem is, de amikor úgymond behatolni kellett, állatnak, vonyító kutyának éreztem magam, mint aki az utca porában fetrengve ejakulál.

 

Aztán elnyomtam magamban az érzést és „jártam” lányokkal, de sok vesződséggel járt ez. Elé menni az iskola meg a munkahely elé és várni, mint egy házi eb, aztán odafigyelni minden szóra, mert ha nem, hetekig tartott a párbeszéd az ostoba egyperces szituációról.

Persze otthon lányokra gondolni és úgy ejakulálni kényelmes volt. Csak rágondoltam, nem kellet vesződni mozival-fagyival.

Egyre rövidebb kapcsolataim lettek, soha nem törekedtem arra, hogy legyen; mindig felszedtek a lányok. Gondolom, ez eddig eléggé buzisan hangzik, de nem tudnám magam elképzelni egy férfival; az az izzadt, szőrös test, kiráz a hideg ha rágondolok.

 

Szóval sohasem gondoltam, hogy fontos lenne valaki, míg egy napon az egyik barátomnál észrevettem a szekrényben egy vörös hajfürtű lányt. Ki akartam nyitni a szekrényt, de ő az ajtó elé állt. Én erőszakosan próbáltam kinyitni az ajtószárnyakat.

- Hülye, megfullad, miért bújtatod, miért nem mutatsz be neki?

- Az apámé – válaszolt –, az övé.

- És anyád mit szól hozzá? És apád miért nálad bújtatja? Nem fullad meg szegény?

- Nem, ez műanyag.

- Micsoda?!?

- Műnő, a fater hozta Bécsből.

- Műnő? – furcsállottam a dolgot; nem is hallottam még erről. Műnő! Mekkora találmány!

- Mutasd meg! – kértem.

Ekkor kinyitotta az ajtót és ott volt a szekrényben egy műanyag nagyszájú bábu.

- Hazavihetem kipróbálni?

- Hát, nem bánom, apám úgy is Bécsben van, de péntekre hozd vissza.

 

Hazavittem. Rögtön lerohantam és nagyot élveztem. Igaz, hogy sokszor a strandon használt műanyag labdát juttatta eszembe, de egészen jó volt. Fájó szívvel vittem vissza a haveromnak.

 

Aztán pár év múlva megismerkedtem egy lánnyal, és nem gondoltam a babákra; egészen megnyugodtam. Igaz, ha néha elmentem egy szexshop előtt, a babákra gondoltam, illetve nagyon izgatónak találtam a torzó kirakati babákat is.

 

Egészen szép életem volt, mígnem egy nap egy fekete kabátos alak jelent meg a lakásom ajtajánál. Késkészletet árult. Nem gondoltam még rá úgy – mármint a feleségemre – halottan, de ez a fekete csuhás alak kinyitotta a szemem. Megvettem a késkészletet és vártam, hogy hazajöjjön. A feleségem.

Amikor hazatért, egy egyszerű mozdulattal elvágtam a torkát, aztán feldaraboltam és torzót csináltam belőle. Olyan szép volt, mint a kirakati babák.

 

Kihajtottam a közeli temetőbe és elástam.

 

Néhány napig részeg voltam, emiatt kirúgtak a munkahelyemről, így egész nap otthon voltam. Újságokat olvastam, és vettem két lányt; egy feketét, meg egy szőkét. Olyan szépek voltak, ahogy ültek a kanapén. Az egész napom ejakulálással telt. Néha elvittem őket rúzst vásárolni, meg moziba is mentünk; a sötétben valóságosnak tűntek mások előtt is.

A film vége előtt öt perccel mindig kimentem velük a vetítőteremből, nehogy lebukjunk. Aztán otthon az imdb-n elolvastam a filmek végét. Sokat nevettünk.

 

A mai nap is szépen indult – megkaptam a munkanélküli segélyt.

- Lányok! – kiáltottam. - Gyerünk ruhát venni!

A kocsiban, vezetés közben még kétszer kielégítettek, aztán a bevásárlóközpont parkolójában is; tényleg olyan szép napnak indult.

 

Mígnem az a faszkalap biztonsági őr észrevett, és kihívta rám a zsarukat, akik jót nevetgéltek rajtam. Most itt vagyok ebben a szürke linóleumpadlós helyiségben, és látom, ahogy a lányokat lóbálva röhögnek a rendőrök vérvörös, kidagadó artériákkal, és fröcsög a szájukból a nyál. Szegény lányok meg rémült tekintettel figyelnek engem, mintha azt kiabálnák:

- Peter! Peter! Segíts, kérlek! Segíts!

Még szerencse, hogy nálam van egy csodaszép tőr, kimegyek, - Segítek! Segítek! – kiabálok. A tőrt előrántom, pisztolylövés hangja hallatszik, lábaim nem engedelmeskednek; elkapom az egyik lányt, magamra húzom, érzem a műanyagillatot és belenézek a lány szemébe:

- Én megpróbáltam, én megpróbáltam… - mentegetőzök, a lány szemében mégis egy könnycsepp jelenik meg, mintha azt mondaná: talán nem is szerettél igazán minket.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mindyakuza.blog.hu/api/trackback/id/tr851136340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.