HTML

yaku news

Egy hír egy írás.Szabad asszociációs írások az index és az Origo híreiből.

Friss topikok

  • grayer: jaj de jo sotet mocskos galandferegszagu. nikkév jut eszembe nekem is, es nem csak a bibliazas miatt (2010.06.29. 22:46) A négy lovas
  • NickelADeón: Te vagy a legjobb! (2010.05.11. 19:21) viaszos álmok
  • mooncat: fain, nekem tetszik! (2010.03.29. 16:55) júdás testvérei
  • NickelADeón: Azért érzem rövidnek mert szeretek ezekben az írásokban tartózkodni hosszasan. (2009.12.09. 11:55) Zombie Land
  • mooncat: super! szegény kisjézus hamar kivérzett... (2009.11.10. 16:09) A mező lánya

Linkblog

adolf a másvilágon

mindyakuza 2009.06.15. 20:13

ime a hír.

index.hu/gazdasag/vilag/ongysp090106/

 

És az írás:

 

 

nem kell mindig kaviár.
 
- Bassza meg! - hallatszott a garázsból Adolf káromkodása, miközben Eszter, a felesége az egyik monitoron figyelte szerencsétlenkedő férjét, aki felbukott hosszú Gucci kabátjában. Sofőrje idegesen kapott utána, de már késő volt: megcsúszott a márványpadlón és seggre ült.
- Bassza meg! - vörös fejjel próbált felkapaszkodni, miközben Manuel igyekezett felhúzni a kapálódzó és ziháló testet. Végül sikerült. Manuel akkurátusan elkezdte porolni a gazdája ruháját eközben Adolf valamit hadart héberül. A sofőr próbálta kérdezni spanyolul:
- Que? Que? Senor?
Adolf csak legyintett.
Eszter megigazította a parókáját és férje elé sietett.
- Mi az szívem mi van veled? Régen láttalak ilyen állapotban, legutóbb mikor Henry összeállt azzal a senkiházi magyar takarítónővel; akkor láttalak így utoljára.
- Átbasztak! Rohadt Hans, hogy a rosseb bassza meg!
- Hans? Mi történt?
- Ez a kis mitugrász bajor gyerek jól átbaszott; nem láttad a tőzsdét, nem hallottad a híreket?
- Tudod, hogy az a te dolgod,nekem elég a személyzet. Képzeld, Manuel a nyári lakban hempergett valami brazil vagy costa-rica-i kisegítővel és gumicsíkokat hagytak a padlón; ráadásul bele is vizeltek a medencébe. Tudom, mert Louis vett vízmintát és kimutatta a vizeletet; jó hogy nem szartak bele.
- Ugyan már hagyjál már ezzel az alpári történettel! Sokkal többről van most szó mint egy kis szar a medencében, régen mi is beleszartunk. Itt az életünkről, a család jövőjéről, a lovardáról, a birtokról van szó.
- A szarra visszatérve: akkor nagyon részegek voltunk a sok Cristal pezsgőtől; ki se tudtunk jönni a vízből. Na, mi van a lovardával?
- Nem csak a lovardával, mindennel! Érted? Mindennel! - idegesen meglazította nyakkendőjét - tudod a FauVé.
- Az a náci autógyár?
- Igen.
- Mi van vele?
- Szóval beleraktam a pénzünk egy részét és nagyot buktunk.
- Te a nácikat támogatod? Miért nem inkább a Hamaszt vagy a vietkongokat?
- Az a háború már véget ért?
- Melyik a Hamaszos? Most lőjük őket, ne szórakozz.
- Nem, a vietkongos.
- Jaj tudod, hogy nem nézek tévét; akkor azért vannak itt is olyan sokan, az egyik kertészünk is vietkong.
- Az kínai.
- Nem mindegy? Akkor is. A múltkor bazi nagy gödröt ásott és benne ült egész délután, Rolandékkal szedettem ki onnan. Azt mondta kutat ás – persze hogy kirúgtam; még aláaknázza a villát.
- Te Eszter! Most miről beszélünk?! Tönkrementünk! Érted? Tönkrementünk.
- Ez azt jelenti, hogy le kell állítanom a botox-kezelést? Mindjárt földhöz baszom ezt a Fabergé-tojást.
- Nyugodtan tedd, én most elmegyek. Bent van Roland kocsija?
- Hova akarsz menni? Főleg egy FauVéval?
- Dolgom van. Itt a Tissot órám, add oda Henrynek... Csókoltatom.
- De szívem!
- Semmi de! Dolgom van!
Eszter csak nézte, ahogy Adolf kihajt Roland Passat-jával a villa kapuján. Adolf ráhajtott a sínekre, belegfingott a Passat bőrülésébe és a déli gyors elsodorta. Csak egy gyűrött Wall Street Journal maradt utána, melynek lapjaiba bele-belekapott a hideg téli szél.
A szellentés után Adolf hátradőlt a bőrülésen, majd szivarra gyújtott és Mozartot hallgatott. Csupán ennyi emlékkép maradt, és a hidegfémesen csikorgó vonatkerekek; a becsapódás pillanata, a függönylégzsákok zaja, némi vér a szélvédőn és csend. Mély, nyugodt csend.
Aztán alagút és fényesség jött.
„Nem lehet ilyen sablonos a halál! Ez így túl közhelyes, túl kommersz.” - gondolta Adolf.
Ebben a pillanatban egy hang szólalt meg:
- Lehet, hogy a túlvilág sablonos, de a te halálod egyáltalán nem az. Drága luxuslimuzinban meghalni Mozart zenéjére, na az nem sablonos. A sablonos az, ha magad alá hugyozol egy ágyban, és már csak a szemgolyóid érzékelik a körülötted ülők tétova tehetetlenségét és közönyét, na az sablonos bakker.
- Ki vagy te? Szent Antal?
- Hogy jöttél rá te balfasz? Talán a lepedő, ami rajtam van? A kulcsok meg a kötél az oldalamon vagy a szakáll segített? – kérdezte miközben hevesen köpködött és szotyizott.
- Csak nem bejutottam a mennyországba?
- A lófaszt! Gyere a váróba, majd az Isten megmondja mi lesz veled.
Bementek egy hatalmas pályaudvarra, ahol rengeteg ember ült asztaloknál. Ürgéket ittak, szotyiztak, néhányan dohányoztak, van aki a sarokba vizelt, a hangosbemondó latin szavakat mondott és különböző színű vonatok futottak be.
„Megjött a Déli Pokol-járat, tessék a forró üléseket elfoglalni az indulástól számított 10 percen belül! Vigyázzanak, el ne csússzanak a forrószurkos padlón! Az ablakokat tilos lehúzni amíg a vonat az állomáson tartózkodik, mert a váróban várakozókat zavarja az égett hús szaga! Köszönöm.
- Mi ez? - kérdezte Adolf, miközben megremegett a szája széle.
- Nem kell azt neked tudni. Jaj de utálom már ezt a munkát, baszod! Nektek jó, de én soha nem halok meg és mindig ezt csinálom; nagyon unom már. Úgy árulnék lángost a Balatonon vagy zimmer frei-znék valami putrival, jaj, de szép volna!
- Miért nem beszélsz Istennel?
- Nem ér rá, sok az adminisztráció. Már ő is bánja, hogy céget alapított. Egyszer már megunta – tudod, a végítélet. Mostanában újra gondterhelt - úgy elmenne a Bahamákra -, ilyeneket beszél. Lehet, hogy újra lesz apokalipszis? Jó volna egy kis szünet.
- Na mindegy. Tudsz ultizni? - kérdezte Szent Antal.
- Hát… német fájert, azt tudok.
- Na üssük.
Elkezdtek kártyázni, miközben vonatok mentek, vonatok jöttek. Nem nagyon szóltak egymáshoz, csak itták a sok ürgét meg fröccsöztek. Tóni (mert összehaverkodtak és tegezték már egymást) néha elszaladt gyros-ért, és hangosan nehezményezte, hogy nem bárányhúsból van:
- Mindig csak ez a csirke… mi vagyok én, Ézsau?! A faszomba.
- Te Tóni! - szólalt meg Adolf.
- Na mi van?
- Úgy hazanéznék, mi van otthon a céggel, az asszonnyal, a gyerekkel.
- Hát jó. Elmondom mi van, de aztán kuss, mert kikapok érte! Kaptatok pénzt az államtól; egy fasz vagy, de mindegy, az asszony folytatja a botox-kezelést és új parókát is vett a temetésedre. A fiadnak taknya nyála összefolyik, mert eladta a Tissot órádat és kólát vett belőle. A cégeidet eladták, de a család jövőjét nem fenyegeti veszély, szóval nálad nagyobb keresztény majmot még nem láttam. Na mindegy. Jössz, iszol egy kólát 'szom'a'szád?
- Megyek! - és tántorogva állt fel az asztaltól, miközben jó meleg árasztotta el az alsógatyáját. Behugyozott.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mindyakuza.blog.hu/api/trackback/id/tr71187388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.06.16. 19:26:23

:D erre sem emlékesztem, h ilyen faja!