Viaszos álmok
index.hu/bulvar/hirek/2010/03/18/fagyasztott_csirkevel_vert_eszmeletlenre_egy_postast/
Lackóné, leánykori nevén Pető Mária csak ült a nyári konyhában a sparhelt mellett és hallgatta a Kossuth rádiót, a rádióban okos emberek mormogtak valamit az üzemgazdaságról meg a tejiparról, nem is hallotta a rádió zaját, ült az asztal mellett görbe háttal és nézett maga elé, hangosan tiktakolt az orosz ébresztő óra a kredencen a tiktakolás úgy hangzott a mint a sínen robogó vonat kerekei monoton tatatamtam tatatamtam üteme – Nemsokára itt lesz gondolta! Felvette a szarukeretes szemüvegét az asztalról, gyűrött vászonzsebkendőt vett ki a műszálas otthonkából megtörölte vele a szemüvegét majd felvette maga felé fordította az órát -már fél kilenc gondolta és megpróbált felpattanni a botjára támaszkodva ez elsőre nem sikerült. Végül felállt és magában motyogott-mindjárt itt lesz, jön haza az uram! És még bort sem vettem neki meg cigaretta sincs itthon. Megnézte magát a tükörben, fésülködött mikor is nyílt az ajtó fény szűrődött be a sötét kis lukba és megjelent a kisebbik fia Feri. Csak ennyit mondott -szia anya! Marika könnyes szemmel fordult hátra
-Ferikém! Mondta boldogan, de nem volt ott senki, csak Miska a macska tolta be a szúnyoghálós ajtót aki miután beért hangos dorombolással dörgölőzött a lábához, ő hangosan sóhajtott egyet, majd kiment az udvarra, lágy tavaszi szellő fújta az orgonabokrokat, szétnézett az udvaron, a kert gazos volt, a gyümölcsfák kezdtek kiszáradni.-Ez nem a mi udvarunk-állapította meg fejcsóválva –, mi rendbe tartjuk az én Jóskámmal, egyem a szívét milyen jó ember az, csak érne már haza és újra lenne borsó, kukorica burgonya, én ültetnék tulipánokat, meg szép legényt és az egész udvar mint a tündérkert olyan lenne mint régen, ezért sietnem is kell, hogy kiérjek a tizenegyes vonathoz azon jön az én Jóskám megtáviratozta, hol is van?- és a zsebébe turkált, befőttes gumit, egy papír ötvenest, meg néhány gyufaszálat talált -nincs meg!- gondolta riadtan. Visszament a házba elővette a régi bonbonos dobozt ami erősen át volt kötve gumival, belekotort és megtalálta-itt is van!- elvett egy megfakult régi táviratot a fény felé tartotta már alig látszottak a betűk -a 11 s vonattal jövünk! Szerető férjed Jóska -gyorsan zsebre dugta a táviratot keresett egy vászonszatyrot amit sietősen a bicikli kormányára tekert gyorsan*bezárkolt, és maga mellett tolva a biciklit sietett az állomásra Az utcán senki sem járt, a Tisza felől moszatszagot hozott fel a szél, egyszer csak hangos gyerekzsivaj hallatszott és két szurtos kölyök futott a Tisza felől mezítláb trappoltak a porban. Marika rájuk nézett és megismerte őket egyik a Béres Feri volt a másik meg az Oszai Lajcsi. Ő rájuk ripakodott- mit szaladgáltok itt anyátok nem tanított meg a tisztességre, majdnem fellöktetek!– ők erre kuncogtak és nyelvüket nyújtogatva elszaladtak a testükön rothadt a hús. És itt-ott kilátszott a bordájuk is, a Béres gyerek visszanézett, hogy incselkedjen de az üres szemgödréből csontkukacok másztak elő. Marika megrázta a fejét, az nem lehet, az nem lehet, és ment tovább. Később mikor már az állomáson várta Jóskát eszébe jutott, hogy az két gyerek 1953-ba belefulladt a Tiszába és az egész csak képzelődés volt, kotorászott a szatyrába a gyógyszerei után de nem találta meg öket.
Az állomás kihalt volt egy nyúzott puli kóborolt arra meg az állomás főnök felesége danolászott a szolgálati lakásba a Villa Negra nem apáca zárda a Villa Negra nem fényes lokál…,húsleves szaga terjengett a levegőben.
Marika az állomás órájára nézett, háromnegyed tizenegy volt,-nemsokára itt lesz! és felpattanunk a biciklire én ülök a sorogjára ő elől teker majd, én átölelem a derekát és meg állunk a vadászba enni egy vanília fagylaltot. Jóska iszik egy fröccsöt én meg majd sütkérezek a férfiak vágyakozó pillantásaiban, Jóskára nézek majd, aki büszkén mint egy kakas iszogat az irigykedő férfiak között.
A vonat pontosan tizenegykor befutott egy- két ember szállt le csupán, Jóska sehol sem volt.
Az állomásfőnök odament Marikához-Már megint őt várta? Kérdezte tőle mint egy bolondtól-Nem jön az már! meghalt! Már vagy negyven éve, már akkor halott volt mikor én megszülettem! Marika néném menjen haza nyugodtan.
-nem igaz! Hazudsz! Jönni fog csak még nem engedték el, nem olyan egyszerű az háborúban a frontról írta ezt a táviratot, tessék itt van-, az állomás főnök rá se nézett a papírra-menjen haza Marika néni, jöjjön holnap, ma már úgy sem jön vonat csak este azon meg úgy sem lesz rajta, majd holnap-és fejcsóválva otthagyta az öregasszonyt.
Marika hazafelé már fáradtabban tolta a kerékpárt, miközben azon gondolkozott, hogy, hogy megtud változni a falu akár egy nap alatt is, tegnap itt még a hentes Hidvégi háza állt, kívülről csempés ház volt, valami zsidó embertől kapta a csempét Pestről, a kóser libákért meg a bárányhúsért. Olyan szép ház nem volt még egy a faluban, csillogott rajta a barna csempe mint a kristálypalota, úgy nézett ki mint egy urasági kastély a sok apró vályogház mellett, szóval itt egy szép ház állt tegnap most meg egy romos épület van ott, olyan mintha nem is az a ház lenne a csempék megrepedeztek a nyaraktól és a hideg téltől, az udvar elhagyott és kopár, a kerítésen hólyagos a festék. Az utcánk sem a régi már gondolta, itt nem volt ilyen csend soha, annyi gyerek szaladgált itt és olyan gyerekzsivaj volt, hogy egymás szavát sem hallottuk mi asszonyok a nagy zsivajban, hozzá támasztotta a biciklijét a kerítéshez és leült az egyik villanyoszlop alatt szétrohadt kis padra, elgondolkodott mennyit ültünk itt az asszonyokkal még este is, sokat beszélgettünk, vártunk az urunkat haza akiket már két utcáról arrébb is lehetett hallani olyan hangosan daloltak ahogy jöttek haza a földekről. Mennyi tavasz és nyár elmúlt azóta, felnézett a háza előtt lévő hatalmas fenyőfára ez a fenyőfa is menyit nőt azóta nem volt nagyobb hét centiméternél mikor a tanácselnök feleségétől Vas Jolántól kaptam voltak az Alpokban kirándulni onnan hozta nekem, most meg már van vagy hat méter. Hatalmas óriás, pedig egyszer már megcsonkították a felső vezeték miatt voltak kint az Émásztól, és levágták a tetejét én a konyhában sírtam, míg Ferike a kisebbik fiam nyugtatott.- Mama le kell hogy vágják! Hát nagy szélben az ágai leszakítják a felső vezetéket. Én dacosan mondtam mint egy gyerek -tegyék máshová az oszlopot, ne a mi házunk elé. Feri erre azt mondta -de anyuka ezt ugye nem gondolja komolyan? Én rá sem nézve kivonultam gyomlálni a hagyma közét ne is gondoljak a motorfűrész zajára, a nevető munkásokra.Megdörgölte a szemét és végig simitotta a haját .
Felállt a rozzant lócáról bement a kis kapun az udvarra onnan meg nyári konyhába, evett egy karéj kenyeret lekvárral meg egy kis tejjel a rádióba régi slágerek szóltak. Az óra hangosan tiktakolt, bement a kisszobába leült az ágyra és elaludt álmában megjelent a nagyobbik fia Laci az aranyos kis menyével Katikával és a két szép unokával marcival és Julikával nevettek, szálltak ki a szép kék autóból, Laci vidáman nevetett -és egy nagy csokor orgonát nyomott a kezébe miközben Julika a derekába kapaszkodott. -Ezt neked hoztuk mami! Boldog anyák napját! És vidáman kacagva ebédeltek a forró nyárban. Ő is hangosan nevetett hallotta ahogy a határban susognak a nyárfák levelei és hallotta az aratok dalát, a víz sodrását is a*sárkány felől. Csak másnap hajnalban ébredt föl a gyerekek nem voltak sehol, elővette a bonbonos dobozt, pénzt keresett- menni kell a boltba, mondogatta magában, hamarosan ideérnek kocsival és én nem tudok mit adni nekik enni! Szégyenszemre éhezni fognak, rakott krumplit fogok főzni majd, azt nagyon szereti Lacikám meg paszuly levest az meg a Katika kedvence, gyerekeknek fánkot sütök ne szenvedjenek semmibe sem hiányt, de hol is a levelük? Újra beletúrt a bonbonos dobozba, meg is találta a megsárgult levelet -Drága anyuka! 21- én reggel indulunk haza Berlinből, és anyukánál foguk tölteni egy teljes hetet, a gyerekek is nagyon várják már, Katikám is szívesen csónakázna a Tiszán, és engem is várnak a halak, kár, hogy csak egy hétig tudunk maradni! De tudja anyuka milyen a munka csinálni kell. Na akkor csókolom! Ja és Kati azt kéri csináljon paszulylevest csülökkel az olyan finom. Ui.:keresse már elő a gyerekek pokrócát és mossa ki nehogy Kati szóljon érte. Csókolom anyuka és jó egészséget addig is, és vigyázzon magára! És akkor hétfőn délre ott leszünk! Nagyon várjuk már a viszontlátást! Szerető fia Laci, Katika, és gyerekek.
Marika visszatette a borítékot a dobozba ki sietett a konyhába ránézett a falinaptárra 21 -ik e hétfő van akkor össze kell kapnom magam, hol is vannak azok a pokrócok? Feltúrta az egész házat de nem találta sehol, csak miután ki ment az udvarra akkor vette észre hogy az egyik gyerekpokróc be van gyűrve, fickó kutyaóljába megpróbálta kihúzni de cafatokban, vászoncsíkokban tudta kirángatni az ólból annyira elöregedett már az anyag.- Jaj pokrócot is vennem kell! Viszont ahhoz pénz kell- gyorsan el kezdett kutatni a ruhásszekrénybe pénz után, talált is egy barna öt ezrest, amit aztán nem fogadtak el tőle a boltba hiába erősködött, azt mondták ez a pénz már nem érvényes kivonták a forgalomból, hiába mondta, hogy ő ezért a pénzért megdolgozott nem vették el tőle szerencsére volt nála másfajta pénz is, így tudott venni egy kis kenyeret tejet, meg mivel nem volt csülök így vett egy fagyasztott csirkét is, megtöltöm és a sütőben kisütöm nagyon szeretik a gyerekek, gondolta.
Otthon pucolta a krumplit amikor is csengettek, a postás állt a kapuban hozott valami levelet, ő boldogan átvette a levelet és beinvitálta a postást egy pohár borra, a postás rákérdezett, hogy mit fog főzni ö akkor elmondta, hogy töltött csirkét mert csülköt azt nem kapott pedig Katika a csülkös bablevest szereti de persze a töltött csirkét is nagyon jó ízűen szokta enni.
A postás rákérdezett-Marika néni milyen Katikáról tetszik beszélni?
-Hogy, hogy milyen Katikáról? Nálunk a családba csak egy Katika van! A menyem a Katika ők jönnek ebédre autóval Berlinből! Itt leszek egész egy hetet!
A postás értetlenkedve nézett rá-de hát Marika néni ők már meghaltak!! Van már vagy tíz éve is ,hogy meghaltak autóbalesetben, épp jöttek volna haza én hoztam a gyászhírt az ilyet nem felejti el az ember. Tisztán emlékszem rá.
Marika mérgesen fordult a postás felé-ne hazudozz itt nekem! Mi az hogy meghaltak itt a levél nézd meg itt van!itt van benne hogy ma érkeznek! Tudsz olvasni postás létedre? Nézd.-dugta a levelet a postás orra alá.
-De Marika néni értse meg…..
Marika nem várta meg a mondat végét felvette az asztalról a félig fagyott csirkét és jól fejbe verte vele a hazug postást-nesze ezt akartad! Miért kell egy öregasszonyból csúfot űzni!
A postás ledőlt a hokedliról majd vérző fejjel négykézláb kimászott az utcára ahonnan a mobil telefonján hívta a mentőket. Marika eközben szépen megterített és folyatatta a krumpli hámozást a rádióban egy népdal szólt a szőke Tiszáról ,azt danolászta elrévedve miközben Miska a macska hangosan dorombolt a lábai között.
*Sárkány tájnyelvi szó Tiszadada településhez tartozó közvetlen Tisza parti szántóföldek népies megnevezése
*bezárkolt -bezár népnyelvi megnevezése a Tiszántúlon
