HTML

yaku news

Egy hír egy írás.Szabad asszociációs írások az index és az Origo híreiből.

Friss topikok

  • grayer: jaj de jo sotet mocskos galandferegszagu. nikkév jut eszembe nekem is, es nem csak a bibliazas miatt (2010.06.29. 22:46) A négy lovas
  • NickelADeón: Te vagy a legjobb! (2010.05.11. 19:21) viaszos álmok
  • mooncat: fain, nekem tetszik! (2010.03.29. 16:55) júdás testvérei
  • NickelADeón: Azért érzem rövidnek mert szeretek ezekben az írásokban tartózkodni hosszasan. (2009.12.09. 11:55) Zombie Land
  • mooncat: super! szegény kisjézus hamar kivérzett... (2009.11.10. 16:09) A mező lánya

Linkblog

Éhség

mindyakuza 2013.02.17. 10:52

kerub.jpg

http://www.urbanlegends.hu/2010/10/sziberiai-tudosok-lefurtak-a-pokolba/

http://velvet.hu/sztori/2012/12/06/megoltek_es_megettek_tarsukat_az_orosz_halaszok/

Nincs szomorúbb a téli hajnaloknál amikor házikabátot magadra húzva, szakadt papucsodban  csoszogsz a folyóson,hogy megfőzd a reggeli kávéd. Majd az ablakhoz mész lenézel az utcára és a szikrázó hóban a villanyoszlopok úgy állnak mint keresztek a golgota hegyen. Vagy mint fagyott hajó árboc egy mindentől elhagyott és magányos sötét tengeren ilyenkor azt gondolod magadban hogy te is meghaltál mint ez a nagyvárosi utcai táj és már csak gondolati szinten mozogsz ebben az jéggé fagyott térben. Ez a Szibéria amúgy is egy rothadt hely ,a szag is a rothadásé nem a floridai tengerpart naplementés pálmafás világa hanem hogy is mondjam szóval ,fagyott kutyaszar szagú minden .De ha az ember ide születik ez fel sem tűnik,csak  néha kerül elő egy-egy idegen  alakjában a kétely,egy idegenében  aki valahonnan valahová tart, és szóvá teszi a nyomorúságos tájat az állandó rothadás szagát. és amilyen gyorsan csak tud tovább is áll, mert nincs semmi ami itt tartaná .Akkor merengsz egy kicsit el  a tényeken ,aztán ahogy az idegen elmegy ,úgy a te gondolatait is eltűnnek .

Úgy döntöttem ma megyek ki utoljára az idén halászni,szuszogva húzom magamra a többrétegű ruhát ,és a vízhatlan és hallpikkelytől bűzlő megkeményedett pufajkát. Káromkodások közepette zárom be a kertkaput a befagyott zár alig engedelmeskedik a kulcsnak. Öreg több mint húsz éves Volgám hosszas nógatásra  indul meg végül . A kikötőhöz érve már látom Viktor ,Andrej,és Oleg nyúzott alakját ,vodkát isznak és nevetgélnek Andrej cigarettát nyújt felém, elfogadom majd megpróbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe de valami hülye tv műsorról beszélnek így csak bólogatok és felnevetek amikor ők, pedig halvány sejtésem nincs a műsoról vagy éppen a benne szereplőkről. Eltaposom a cigicsikket majd sürgetni kezdem őket mert hamar szeretném befejezni ezt a mai halászatot, szeretnék még világosban visszatérni a tengerről ,rossz előérzetem van,megmagyarázhatatlan dolog .Gyorsan el oldjuk a hajó rögzítő köteleit a sirályok felettünk idegesen repkednek és sikoltoznak .A hajó motorja nehezen indul de többszöri próbálkozás után felbőg és meglódul a cseppet sem csendes vízen, valahogy szokatlan ez nagy a csend .A mindent beborító ködben úszik a hajónk úgy érzem magam mintha a Styx folyón ülnék egy csónakban ,igen abban a bizonyos csónakban és azzal az evezőssel aki a legenda szerint átviszi a lelkeket a holtak birodalmába. Néha fel feltűnik egy olajfúró torony sziluettje , úgy állnak a jégmezőkön mint valami totemoszlopok, a legnagyobb fénnyel egy új kutatócsoport bázisának fényei világítanak franciák ,japánok ,és oroszok is vannak az állomáson vegyesen ,úgy hallottam rengeteg pénzt ölnek a a kutatásokba ,szoktam halat szállítani nekik, elég nagy bázis talán húszan esetleg ötvenen is vannak . Úgy halottam nagyon mélyen járnak már a fúrásokkal de még olajat nem találtak szerintem másik helyen kellene új fúrásokba kezdeniük ,de ők tudják én nem vagyok geológus .Végre megérkezünk arra a helyre ahol elkezdhetjük a háló kivetését , de amint kihúzzuk a hálókat a vízből csalódnunk kell nincs benne egy árva hal sem,de mi újra és újra próbálkozunk a hálózással és úgy tűnik semmi, úgy döntök beljebb kell mennünk a tengeren ,nem igazán értem miért,haza kéne menni ez a mai nap már úgy is eleve bukás, semmi értelme,de azért még megpróbálkozunk a számomra ismeretlen tengeri területtel, mind kijjebb és kijjebb megyünk miközben az idő telik  és nemsokára besötétedik ha az eszemre hallgatnék visszafordulnék, de valami azt suttogja sunyin a fülembe ,hogy ne forduljak vissza. Lassan elvesznek a tornyok a ködben és számunkra új és ismeretlen vízen találjuk magunkat soha sem merészkedtünk ki  még ennyire messze a parttól ,ezt a hajó is mintha megérezné és ,hogy bosszút álljon rajtunk   hirtelen a hajómotor abbahagyva a hangos mormogást  lefullad. Oleg szitkozódva nyomkodja a gombokat a hajó műszerfalán ,de a hajó nem megy tovább ,lemegyek a kabinba rádión segítséget kérni de a rádió sem működik valamiért.Szentségelek majd a vodkás üveg után kutatok ,végül megtalálom és úgy rámarkolok mintha az életem múlna rajta ,jól meghúzom a többiek zavartan kérdezősködnek ,hogy most mi lesz ,én megvonom a vállam nem is értem a pánikot  volt már,hogy lefulladt a motor. Ahogy múlik az idő egyre hidegebb és hidegebb lesz a külső hőmérséklet a hajó hőmérője szerint közel mínusz húsz fok. A rádió sajnos néma , a szerszámos láda után kutatok , hol van az a vacak tizenkilences kulcs?Megtalálom a kulcsot, lecsavarom vele a motorvédő lemezt átvizsgálom a szerkezetet ,de a motorral úgy tűnik semmi baj minden rendben ,minden a helyén. A többiek hangosan nyugtalankodnak mivel már a nap is eltűnik a horizonton,én nyugalomra intem őket, majd megkeresem a jelzőfáklyákat és a pisztolyt, van két tucat jelzőfáklyánk fel lövök belőle párat hátha felfigyel ránk valaki de ebben a ködben bajosan.Meg próbálom megnyugtatni a többieket nem túl hitelesen elvégre idegesen toporogva rágyújtok majd vodkával kínálom őket, van még egy kevés az üveg alján .A jelzőfáklyákat sorra lőjük fel de a nagy köd miatt szerintem semmi esélyünk nincs arra, hogy valaki felfigyeljen a jelzésekre .Az órámra nézek már este 11  van nagyon messze van még a hajnal .Sajnos nincs semmi élelem a hajón és ráadásul percről percre egyre hidegebb lesz. Megpróbálok újra a rádión segítséget kérni de sajnos még mindig süket ,megmagyarázhatatlanul nagy éhség gyötör mindannyiunkat ,de van még egy kis teánk is  azon testvériesen megosztozunk. A hideg már a csontunkig hatol,remegve lehúzódunk a kabinba , szinte összebújunk odalent megpróbálunk fennmaradni tudjuk ,hogy nem szabad elaludnunk de mindennek ellenére Viktor és Andrej elszenderedik ,én és Oleg még tartjuk magunkat  rázogatom Andrejt és Viktort, fel is ébrednek egy egy pillanatra. Cigarettára gyújtok és kimegyek a fedélzetre ,odakinn nagy a csönd Oleg utánam jön ,megkínálom  cigarettával  és rákérdezek ,hogy sikerült e ébren tartani őket, azt feleli igen ,de azt mondták  nem jönnek fel a fedélzetre. Nagyot sóhajtok majd Oleggal megpróbálom átbeszélni a lehetőségeinket ,amikor is valahonnan erős füst szag üti meg az orrunkat borzalmasan sikító hangok és nagy fény kíséretében, mintha tízezer ember ordítana egyszerre valamiféle megmagyarázhatatlan fájdalomtól. Oleg tekintetét keresem de ő összekuporodva guggol a tenyerét a fülére szorítva és az arcán olyan szörnyű kifejezés ül a rémület tekintete mint azon a híres képen vagy festményen mit tudom én. Én is a füleimre nyomom a tenyerem és meg próbálok állva maradni. A tenger egyre vehemensebben dobálja a hajót ,és hideg erős szél fúj az olajfúró tornyok irányából felnézek az égre és egy nagy fekete szárnyas alakot láttam magam felett, nagyon hasonlított nagyanyám meséiben oly  sokszor előkerülő Kerubra ,nagyanyám sokat mesélt ezekről a mitológia lényekről de én csak mosolyogtam a történetein. A kerub szerű lény tett egy kört a hajó felett én segítséget és támogatást remélve újra Oleg felé fordultam, de ő eltűnt  már nem volt sehol ,szólongatni kezdtem .És elindultam a kabin felé egyre nyugtalanítóbb  fokozódó  éhség lett rajtam úrrá, mint valami vadászó farkas, édes emberszagot éreztem ,vér és fekália,illetve vizelet szagát, forró vastagbelek,máj, vért pumpáló izmos szív képe jelent meg előttem. A sikítások hangereje nem csökkent. A kabinban leérve Oleg alakját láttam, láttam ahogy két tehetetlen  és vonagló testet darabol valamilyen késsel Viktor és Andrej testét ,a társainkét,nem akarom elhinni amit látok. Viktor hörög és vér ömlik a torkából ami lefolyik a kabin mahagóni padlójára, minden vérben tocsog ,én rákiabálok Olegre .És megpróbáltam elhúzni a tetemektől ,de ő foggal belemar egyikük belébe és nem engedi azt ,dulakodni kezdünk a nagy viaskodásban véletlenül   egy kitépett májdarab az ajkamhoz kerül én megérzem a forró máj és a vér izét  nagyot nyelek ,félre lököm Oleget  .Aztán őrjöngve én is nekiesem a testeknek,és a gyönyör megindul végigfut a gerincemen ilyen kellemes borzongást még nem  éreztem soha ,a többit nem tudom .Semmit sem tudok ........  

Szólj hozzá!

fehér

mindyakuza 2012.04.02. 23:10

 

 

 

 

 

 

 

 

index.hu/bulvar/2012/02/19/ket_honapig_elt_a_ho_alatt/

www.bbc.co.uk/news/world-europe-17088173

 Fehér 

 Talán el sem kellett volna indulnom, talán maradnom kellett volna a szürke málló tapétájú falak között, beszívni újra és újra a vizes falak penészes szagát. Kisétálni a konyhába félrerúgni a rothadást árasztó mosatlan edények hadrendbe állított sorát. Vagy talán az udvarra kellett volna sietnem? És a hideg északi szélben fűnyíró gépet tologatni? Játszani a szomszéd urat, és az elsuhanó autóknak integetni vagy az utcán kerekező kölyköket megállítani és mentolos cukorkával kínálni kedvesen mosolyogni?.Lehetséges de nem ezt tettem. E helyett lesöpörtem az író asztalról a kottáimat, új  és befejezetlen rapszódiák, beteg fúgák, girbe gurba hangjegyek egymásra fosva, lassan már egy éve annak, hogy nem tudtam egy rendes darabot írni. A zeneakadémiáról meg állandóan hívogatnak Peter Dunn rektor úr személyében aki Donald kacsás hangján érdeklődik, látom magam előtt a pecsétes kötött pulóverét amit a felesége kötött neki karácsonyra, és én a recsegő telefonkagylóból érkező kérdésekre nemleges választ adok minden egyes alkalommal, hallom a lemondó sóhajt a vonal túlsó végéről, majd dögölj meg! – mondom önkéntelenül és lerakom a kagylót így kell ezekkel bánni kutyák.

Az aktuális tébolyt elősegíti az óra egyenletes kattogása a kredencen és Marie hangos nyögése a hálószobából, megpróbálok csendesen oda lopózni, de a talpam alatt recseg a parketta, kitárom a sötét szoba ajtaját és Marie vékony és meggyötört alakja rajzolódik ki a sötétben, egész testében remeg, az ágyrácsot rázza a bilincsek szorításától ki vörösödött csuklókkal, szemeivel könyörög, hogy engedjem el. Én elmosolyodok, talán kacsintok is egyet, majd odalépek a lemezjátszóhoz és elindítom Brahms harmadik szimfóniájának „Poco Allegretto” tételét a Bécsi filharmonikusoktól, a hátamat a falhoz szorítva le csúszom a padlóra, mosolygok, Marie szemeiben félelem tükröződik, újra próbál kiszabadulni a bilincs szorításából kétségbe esetten rázza az ágyat, teste görcsbe rándul, én felállok és felé hajolok megsimogatom a haját, ő könnyezik

Nem bírom a sírást olyan színpadias soha nem is hittem el és én magam  még soha nem sírtam. Valaki a postaládánál kotorászik talán az újságos fiú, gondolom, és nehezen felállok a padlóról, behúzom a hálószoba ajtaját Marie minden erejét összeszedve rázza az ágyat, én visszafordulok felé és az ujjamat a számhoz emelve csendre intem majd felé hajolok és mondom -ugyan szívem mire ez a pánik? hallgasd a lemezt, hát nem szép ez a harmónia? Meg sem várva választ sietve rázárom az ajtót, bekötött szájjal úgy is csak gügyögött volna valamit, mint valami Dawn koros semmi szükség erre..A postaládához sietek kihúzom az újságot meg néhány tetves reklám újságot, na nekem aztán küldhetitek gondolom magamban, elmosolyodom a gondolatra ,én mint fogyasztó. A konyhába megyek rántottát sütni, a hálószobából gyönyörűen szólnak a vonósok a tojás alatt szépen serceg a vaj, ilyesmi lehetett Buddha kiteljesedése is mint ez a pillanat vagy valamiféle megfoghatatlan levítáció.

Az asztalhoz ülök belelapozok az újságba semmi, kicsinyes játékok, puffadt politikusok és értelmetlenen halálok, tűzvész, éhínség ennyi erővel a bibliát is lapozgathatnám de az sem érdekel. Félredobom az újságot egyre nagyobb késztetést érzek hogy elmenjek innen, de Marie nem maradhat itthon egyedül nélküle nem mehetek sehova, azt nem tudnám elviselni ha itthon magára maradva meghalna, ki sietek a hallban lehúzom a kanapéról a takarót jó meleg és puha nem hagyhatom, hogy fázzon az én édes szívem. A pokróccal bemegyek a hálószobában a  Brahms lemez már  lejárt csak a tű serceg. Megpróbálom Marie bilincsét kinyitni de ő agresszíven rángatózik mintha meg lenne ijedve -ugyan már! Mi ez a félelem, te ennyire rettegsz tőlem? Mielőtt válaszolna az öklömmel az arcába vágok, nagyon el van gyengülve így rögtön elájul, betekerem a pokrócba majd a vállamra dobom mint valami szőnyeget és a bejárati ajtó felé megyek. Félve nyomom le a kilincset hátha van valaki az utcán de olyan hideg szél fúj, hogy még a macskák sem merészkednek ki ilyenkor,sietve a kocsibeállóhoz megyek, slusszkulcs után matatok a zsebemben, majd felnyitom a 440-es Volvo csomagtartóját és Marie-t a csomagtartó gumi padlójára ejtem, az arcáról lehúzom a pokrócot, megsimítom majd rácsapom a csomagtartó fedelét. A csomagtartó úgy csapódik le mint valami koporsó fedél megállapítom magamban lehet, hogy meg kell majd néznem a teleszkópokat.

Bezárom a bejárati ajtót majd beülök a kocsiba a térképet keresem a kesztyű tartóba miután megtaláltam idegesen hajtogatom, elszakad ,visszadobom a kesztyűtartóba egyre jobban késztetést érzek hogy hegyekbe kell mennem, Sarektjakka hegyei közé ,valami barlangot kell találnom ahol én és Marie végre nyugodtan élhetnénk, néznénk a tüzet, ennénk a vadhúst amit elejtek, jávorszarvas prémmel takaróznánk.

 

Az autó dízel hangon felszörcsögve neki lódul én pedig bekapcsolom a rádiót komolyzenei sávot keresek, kibaszott Giuseppe Verdi szól, hogy mekkora svindli atyaúristen. Vezetés közben egyre többször lecsukódik a szemhéjam, napok óta nem aludtam semmit valamiféle hinta nyikorgását hallom és látom magam a házunk udvarán a nap aranylón süt, olyan tíz éves lehetek édesanyám finom illatú ruhákat tereget a szárítókötélre én felé nézek ő rám mosolyog, visszamosolygok a hinta meg csak leng fel és le, úgy tűnik ez a pillanat örökre így marad. Már majdnem elalszom amikor is valami nagy zajjal neki csapódik az autónak felülről vagy alulról, az első pillanatban azt hiszem, hogy Marie dübög a csomagtérből. Az autó motorja mintha megfulladna valami masszában hirtelen megáll, én ijedten kísérletet teszek arra, hogy újra indítsam a motort de csak kattanás hallatszik a motortérből úgy tűnik mintha az egész jármű megszorult volna valami alagútban vagy valami mély verembe szorultam volna körülöttem nagy fehérség ,nekinyomom a vállam az ajtónak semmi ,minden erőmet összeszedve újra próbálkozom semmi, megpróbálom lehúzni az elektromos ablakot valamiért nem működik, riadtan próbálok kiszabadulni a kocsiból, légszomjtól kísérve kaparom az ajtókárpitot a körmöm megakad az ajtószövetében és felszakad felszisszenek, elered a vérem a felszakadt körömágyból, a véres ujjamat beletörlöm a pulóverembe hallom ahogy Marie a csomagtérből ordít segítségért kiállt, én is kétségbe esetten kiabálok -Marie!, Marie! drágám itt vagyok ne félj!!!

Nem értem mit mond levegő után kapkodva megpróbálom kiszabadítani, a hátsó ülések kiszedésével persze hiába, a csomagtartót gondosan behegesztettem az egyik szakival még évekkel ezelőtt  talán mert volt egy pár hasonló kalandom, de ő más tényleg más őt szeretem. Kaparom a lemezt ütögetem semmi megpróbálom kirúgni atombiztos, hiába ilyenre kértem az erőlködéstől alig kapok levegőt a légszomjtól elveszítem az eszméletemet.

 

Mikor újra magamhoz térek Mari e-t szólogatom de nem jön válasz nem dübög nem rikácsol nagy a csend, biztosan elájult gondolom az autó digitális órájára nézek 17:55,megállapítom ,hogy nem volt kilenc óra sem mikor elindultam,tehát már közel kilenc órája itt vagyok ebben a veremben, újra megpróbálkozom az ajtókkal nem nyílnak, éhes vagyok szerencsére van a hátsó ülésen egy csomag megbontott keksz amit remegő kézzel elkezdek majszolni, egyre hidegebb van, az autó belső hőmérője mínusz 9 fokot mutat, magamra húzom a hátsó ülésekről lebontott üléshuzatot, hirtelen eszembe jut hogy a hátsó ülések előtt a padlón van egy hálózsák hátra nyúlok és elő kotrom remegve betakarózom, a kocsiban, már elsötétült minden, eszembe jut a mobiltelefon kapkodva kutatok a zsebemben de aztán rájövök, hogy otthon hagytam, Mari e-t szólogatom nincs válasz, végtagjaim kifehérednek, szemhéjam elnehezül még teszek egy utolsó kísérletet arra, hogy kiabáljak de nincs hangom. A helyzetbe bele törődve a fejem hátra vetve elalszom, aztán több óra nirvána következik álom és álmatlanság közötti mezsgye, képek esküvői torta rózsaszín szirup Marie mosolya, vakuvillanások, zöld mező rajta fehér margaréták, bárányfelhők tejszínhab ég  vidám násznép. Aztán szállodai szoba gyűrött lepedő, törött pezsgős pohár a bézs színű padlószőnyegen szétfolyt pezsgő, nyögések szobapincér kujon mosollya, ezüst tálca, vérvörös kaviár.

 

Később amikor újra eszmélek, szomjúság kínoz az autó digitális órája nem mutatja az időt, meghalt sötét kijelző, időtlenség, Úgy érzem magam mintha én lennék a rovargyűjtő a homok asszonyából csak engem ne homok hanem hó vesz körül, a csomagtartó felől semmi nesz nem szűrődik már ki, bár néha hallom Marie hangját, ahogy hozzám beszél és én válaszolok is, de ezután már csak csend légüres csend van. Olykor némi hólé csörgedezik a hiányos szigetelésű ajtó résein át én megpróbálom felnyalni és megszerezni minden egyes cseppjét  kis sikerrel sikerül némileg enyhíti a szomjúságomat van olyan pillanat hogy úgy érzem ez egy odú egy barlang amit kerestem ami biztonságot jelent a csend is az enyém erre vágytam végül is semmi nesz nem jön át kintről néha be kell ,hogy valljam eufóriát érzek egyfajta kielégülést. Volt olyan reggel vagy éjjel az idő itt nagyon relatív mikor azt vettem észre, ragad az alsógatyám beletúrtam és az ujjaim  ragadtak az ondómtól. Appasionata ha úgy tetszik, ez a derengés a semmiben mint az üveggolyók, és a süvegcukrok látványa a régi üveges szekrényekben. Mozdulni már napok óta nem tudok de látom apám arcát amint vidáman fütyörészve sétálgat az udvaron lehajol, felvesz egy labdát majd felém dobja én elkapom és vidáman szaladok vele a puha fűvőn.

 

Az egyik este vagy reggel neszekre ébredek összerezzenek a zajokra mintha valami vadállat kotorászna keresné az odúm bejáratát én megkapaszkodom az ajtóba és megpróbálom magamra húzni de gyenge vagyok. A zajok és kaparászások egyre sűrűsödnek és egyre hangosabbak. Majd nagy robajjal kitárul az ajtó, fény áramlik be én összehúzom a szemem vörös ruhás alakok homályos foltjait látom kotorásznak felém én Marie-re gondolok aki már órák vagy napok vagy talán hetek óta nem kopog a csomagtartó felől, és a gondolatra, hogy talán halott egy félszeg könnycsepp megindul valahonnan valahová.

 

Szólj hozzá!

Dollhouse

mindyakuza 2011.11.18. 22:30

 

 

 

 

 

 

 

 

velvet.hu/sztori/2011/11/04/hullakkal_elt_egyutt_az_orosz_sirrablo/

 Dollhouse

 

Nana ne fecsegj már annyit Olgácska! Meg hoztam a tégla vörös rúzst amit kértél vagy nem? Jaj csak nőkkel ne kezdjen az ember félelmetes, hogy mennyire betegek és milyen nehéz velük. Ebben a pillanatban Szvetlana felpattant az ágyról pufogva -velem is nehéz hé? Igazán így gondolod?

– Na erről beszéltem mindannyitokkal nehéz, sőt semmit sem adtok ingyen, mindennek megkéritek az árát. Erre nagy csend lett a szobában, Anatolij nem értette mi ez a csend, talán újabb trükk? Felsóhajtott majd leült az asztalhoz belelapozott a tegnapi újságba, unottan olvasgatott persze a szeme sarkából nézte a lányokat akik ültek az ágyakon és egymás fülébe sugdolóztak valamit, néha valaki kuncogott Anatolij úgy csinált mint aki nem figyel rájuk, lehajolt az asztal alá aktatáskájában kotorászott ahonnan szalonnát illetve kenyeret vett ki és kirakta őket az újságpapírra majd farzsebében bicska után kutatott, miután megtalálta nagy hévvel elkezdte szeli a kenyeret és falta a szalonnát mellé, olyan ki hívóan csinálta, hogy némelyik lány nagyokat nyelt néhányan kutyaszemekkel figyelték hátha ad nekik egy katonát de Anatolij csak falatozott és jóízűeket csámcsogott hozzá.

-Az anyátok picsája, -mondta miközben a lányok felé fordult-az majd ad nektek falni! Nem elég, hogy mind itt laktok az én házamban és csak azért mert segítek, adok szállást meg kényelmes ágyat a picsátok alá, meg veszek parfümöt, hogy ne legyen olyan állott itt a levegő, a rúzsról meg a többi szirszarról meg nem is beszélek szóval, nem elég a szállás még zabálnátok is? Értetek engem, Mondom értetek engem? A bicskájával a lányok felé bökött Majd artikulálva kérdezte-* Vous comprenez ce que je veux dire ?   – Akinek nem tetszik mehet isten hírével, oda ki a rothadó hullák közé.

Erre Olga felpattant az ágyról -jaj Olgácska ne kezd el elég volt, nehogy bele kezdj éppen elég baj ez nekem, hogy Noéként kell viselkednem nekem aki még úszni sem tud. Ki kell hoznom benneteket a sötétből mert féltek odakint, éppen elégszer hallgattam már végig most erre semmi szükség nincs, értve vagyok? Olga visszahuppant az ágyra a többiek kuncogtak.

-Ja mielőtt elfelejtem nincs dohányzás a távollétemben! Nem szeretek úgy hazaérni, hogy tiszta füst a ház. Új leányzó jön ma este ő is hasonlóképpen magányos és fél mint ti, egyébként nem is értem miért csinálom ezt? Na mindegy, sajnálatos módon tegnap éjszaka ő is megjelent álmomban a kis boci szemeivel, sírt, könyörgött, hogy mentsem meg, nem értem miért gyötörtök és egyáltalán -*why not be left alone? Le vagytok mind szarva! -Anatolij felállt az asztaltól majd fenyegetően mutatott a lányok felé -és amíg el leszek, senki de senki nem hallgat zenét, nem cigarettázik!!!Csendben legyetek mert különben átjönnek a szomszédból és végünk van.

 

Na mindegy is, ez a moszkvai temető ahol Anatolij Ludmillával randevúzott szóval annak a temetőnek a termőtalaja nagyon meszes és tele van ültetve szelídgesztenye fákkal, azok a fák csak vergődnek, a meszes talaj nem megfelelő a szelíd gesztenyéknek más a tápanyag igénye borzalmas, hogy olyan emberek parkosítanak temetőket akiknek semmi szakértelmük nincs a kertészethez. Gondolta Anatolij miközben ásó után kutatott a beépített szekrénybe, majd elővett egy zöld katonai hátizsákot amibe szemeteszsákot gyömöszölt A lányok a szobában egyre hangosabbak lettek rikácsoltak mint a tyúkok Anatolij erre idegesen kotorászni kezdett a beépített szekrény felső polcán, női magazinok, gondolta bontatlan női magazinok nejlonnal becsomagolva mindegyikben kis ajándék napszemüveg, retikül, pénztárca mint a gyerekek gondolta fejét csóválva végül sikerült megtalálni az újságokat. Besétált a szobába és az asztalra hajította az újságokat és kifelé menet még lopva hátra nézett látta ahogy a lányok felugranak az ágyról és egymást lökdösve kapdosnak az újságokért. Mint tyúkok a takonyra gondolta Anatolij és elmosolyodott majd kilépett a lakásból.

Moszkva halott volt mint mindig, az emberek az a sok-sok ember mind csak holtest volt üreges szemű idióták nagy kabátban Anatolij nem szerette Moszkvát és ezt a sok hullát itt maga körül. A Nagatinskaya utcánál lévő újságos bódénál vett újságokat, a lányokat csak ezekkel a vacak magazinokkal lehet kordában tartani. Az újságárus arca mikor visszaadta az aprót tele volt féreggel a szemgödréből másztak ki zöld nyálkás csíkot hagyva maguk után az újságárus szájnyílása felé tartottak. Anatolij megborzongott a látványtól undorodva elrakta az aprót majd arra gondolt idekint mindenki halott és milyen büdösek, a gondolatra hogy olyan utcákat kell járnia ahol mindenki hulla a gyomra felől megindult a kezdődő lávafolyam hányás formájában mellé társult az a savas íz és egészen tisztán lehetett érezni a nyelőcsőnél. Az egyik utcasarkon a lámpaoszlopba kapaszkodott majd öklendezett és hányt hátha ezzel enyhül ez a borzalmas érzés. Egy járókelő mellé állt és segítőkészen megütögette a hátát ekkor Anatolij hátranézett és egy rothadó arcú fogatlan idős embert látott maga előtt olyan dögszaga volt, hogy Anatolijt még erősebb lökésekben okádta le a lámpaoszlopot. Mindig ez van, mindig ilyen nehéz végig menni az utcán és milyen nehéz lesz most metróra szállni ilyenkor nagy a tömeg és nagy a bűz Minden erejét összeszedve be szállt az egyik szerelvénybe az orrát befogta nehogy ismét hánynia kelljen. A Taganskaja utcánál szédelegve lépet ki a metrókocsiból.Elsétált a temetőig és erősen fülelt, honnan jön Ludmilla hangja az a kedves szoprán ami ugyan igényelt volna még egy kis hangképzési utómunkát szóval egy Puccini operában még nem fért volna be, de alapjaiban nagyon szép és lágy hangtartománya volt. Szóval fülelt hogy honnan jön a hang aztán az egyik síhantnál felerősödött a sírás megnézte a sírdomb felett lévő fejfát Ludmilla Jefroszinyija, ő lesz az. Az ásó kis híján elhajlott olyan fagyott volt a talaj nagyon nehezen ment az ásás hát igen ebben a temetőben mindig ez van, itt nagyon meg szokott küzdeni egy-egy lányért de ha szenvednek nem teheti meg, hogy nem segít nekik, Anatolij valami miatt azokon a bizonyos éjszakákon csak a lányok sírását hallja meg a férfi hang lehet, hogy más frekvenciatartományban van? Minden esetre rejtély, az a bizonyos éjszakai álom és ébrenlét közötti állapot amikor is meghallja őket, ahogy sikítoznak odalent, kaparják a koporsó oldalát és ordítanak, hogy félnek. Anatolij, ahogy jobban végig gondolta ő is félt, otthon minden egyes nap riadtan ébredt fel a szomszéd lakásból jövő zajokra, és ha arra gondolt, hogy odakinn mindenki zombi és a szomszédban is hullák motoszkálnak és csoszognak szóval azokra a zajokra gondolt és a szíve hevesebben vert és egész teste beleremegett. Már elég mélyen járt a sírban amikor is erősödött Ludmilla hangja a mélyből, ilyenkor Anatolij mindig izgalomba jött, mintha karácsony lenne, mintha ajándékot bontana,-ez az már, meg is van!- a koporsófedél mahagóni fából készült, szép bár ha jobban belegondol, hogy ezt a lányt bele kényszerítették ebbe a dobozba erőszakosan és ezt a szépen lakkozott mahagóni felületet érintették a véres és fekélyes ujjaikkal hát. Sikerül feltépnie a koporsó zárófedelét ilyenkor mindig finom gyöngyvirág illat szált fel a koporsóból, bár nem mindenkinél volt akinél nárcisz illat párolgott ki. Szóval Anatolij feltépte a koporsó tetejét és abban a pillanatban Ludmilla remegő testtel felült könnyező szemekkel  nézett Anatolijra,  majd habozás nélkül  belé karolt széles nagy mosollyal,Anatolij talán ezért csinálta az egészet ezért a pillanatért a gyöngyvirág illatért a boldogság és a meleg ölelés érzéséért, a lányok egyedül ebben a pillanatban tiszták és őszinték aztán miután hazavitte őket szóval otthon minden megváltozik talán sokat szívják ennek a vegetáló világnak a levegőjét, nem tudni miért már az ölelésük sem ugyanaz.

Hazaérve a többiek vidáman fogadták Ludmillát volt aki ugrált örömében mint egy ócska beszavazó show-ban ölelgették, csókolgatták tudják színjáték ahogy a nők csinálják. Aztán eltelik egy-két nap és már is kezdődnek a kis játszmák a kis furkálások.

Anatolij arra gondolt, hogy ma este biztosan jól alszik majd mert eddig ha kiszabadított egyet utána mindig jó ízűeket aludt pár napig, nagy volt a nyugodalom és csend.

 

Másnap a lányok veszekedtek valamin Anatolij nem értette őket, más állatfaj, próbált rendet tartani de hát a hormonok ugye ,tiszta Macbeth az egész. Már úgy nézett ki csillapodik a helyzet amikor is csengettek Anatolij félve kinézett az ajtó kémlelőnyílásán és két szörnyű és büdös hulla állt a folyosón az egyikben felismerni vélte az anyja vonásait egy kicsit habozott majd remegő kézzel elfordította a kulcsot a zárban. Az ajtó recsegve kinyílt a két halott ember megindult felé orrfacsaró szag kíséretében puszilgatták ölelgették érezte ahogy anyja véres húscafatjai az arcához érnek bevizelt a félelemtől elvesztette az eszméletét és nagy koppanással a padlóra zuhant. Arra eszmélt, hogy a lányok ijedten szaladgáltak szobában és próbálták elkerülni az időközben odasereglett halottak fekete zsákjait, minden élőhalotton furcsa kék, talán rendőr ruha volt és zsákokkal kezükben  kergették a lányokat Anatolij felkelt volna, hogy segítsen rajtuk de a halott apja nem engedte erős karjaival a földre szorította azt kérdezte tőle

-kisfiam mit tettél?

Anatolij öklendezve válaszolt -Én? Ti ti mit tetetek?

 

 

*-vous comprenez ce que je veux dire? -Értitek amit mondok ?

*-why not be left alone?-miért nem lehet egyedül hagyni?

 

Szólj hozzá!

A vérszomjas Tigrics

mindyakuza 2011.06.05. 12:45

 

 

 

 

 

 

 

 

index.hu/bulvar/2011/05/23/jatektigris_remitett_halalra_egy_brit_falut/ 

 

William herceg gondterhelten itta a reggeli kávéját miközben a The Guardian reggeli számát lapozgatta a gazdasági rovatnál járt éppen amikor is halk puffanás hallatszott,és nem mindennapi bűz árasztotta el a szalont. Felnézett az újságból és Erzsébet Királynő vörös arcát látta maga előtt aki ártatlan tekintettel pislogott.

-De Bőske Nati !Pont az étkező asztalnál kell ezt?-mondta kérdőn.

-Hát drága fiam tegnap ,a kínai nagykövetségen adtak vacsorát és az a sok csípős étel, igazán nem tehetek róla!

-Ez rendben is van Nati !De ennyi év és ennyi etikett óra után tudhatnád,hogy mi illik és mi nem illik. És a még a kínai étel sem mentesít a helyes magatartás betartása alól.

-Tojok az etikettre! -Mondta Erzsébet és nagyot harapott a rozskekszből ,majd tüntetőleg földre pöckölt egy darabot és kihúzta magát.

William fejét rázta majd ismét belemerült az újságba.

Ekkor megjelent Kate hangosan bevágta maga mögött a szalon ajtaját,miközben egy Bee-gees dalt dudorászott. Puszit nyomott Willliam nagy homlokára,majd az anyakirálynő felé hajolva a fülébe ordított -Jó reggelt fenséges asszonyom!!!!

Erzsébet összehúzott szemöldökkel nézett ilyenkor Kate-re ,de azért az etikett előírásai miatt köszönt neki.

-Szia kislányom.

William mosolygott ez volt minden egyes nap fénypontja , élvezte ahogy az anya királynő megrémül Kate üvöltésétől ,megnyugtatónak találta a tényt ,hogy sikerült kate-nek beadni a mesét Erzsébet Nati süketségéről.

Csendben reggeliztek amikor Erzsébet megpróbált fel kelni széktől,de nem sikerült neki ,William nem vette észre ,Kate pedig a frissen festett körmeit mustrálgatta.

Gyerekek!Gyerekek!-mondta egyre kétségbe esetebben Erzsébet-Segítsetek már menten ,szóval ki kell érnem a toalettbe. William fiam!.-könyörögve nézett Williamre.

William dühösen az asztalra csapta az újságot-na gyere Natikám!-és kihúzta Erzsébetet a XIV Lajos kora béli székből. Majd mikor sikerült Natinak felállni egy kicsit meg taszajtotta -mama adok egy kis kezdőlökést!-És jót kuncogott magában a turpisságán.

Erzsébet Királynő az utolsó pillanatban mentette meg magát attól ,hogy kibillenjen az egyensúlyából és orra essen a jövendőbeli menye előtt ,végül is nagy erőfeszítések árán sikerült kicsoszognia a szalonból. Csoszogás közben még biztatta is magát -Böske nem lesz baj,még odaérsz nem lesz, baj csak szépen!

William visszaült az asztalhoz ,Kate ismét elkezdte a Bee Gees dalt dudorászni miközben jó vastagon megkente a pirítósát narancs dzsemmel.

William felnézett az újságból és Kate felé fordult-Szívem ez nem mehet így tovább!

Kate kérdően nézett rá-micsoda?

-Tudod te miről beszélek .

-nem nem tudom miről beszélsz?Nem szereted a Bee Gees-t?

-Tudod miről beszélek ,ne játszd meg magad előttem.!-Kate ijedten lekaparta a narancs lekvárt a pirítósról.

-Elnézést szívem tudom ,hogy az esküvőig nem ehetek olyat ami hizlal bocsáss meg!

-Nem erről van szó-mondta William.

-Nem?-Kérdezte vigyorogva Kate és újra belemártotta a kését a dzsemes üvegbe-hát ha nem erről akkor miről?

-A tigrisről van szó ,az egész ágyat elfoglaló tigrisről!állandóan útban van .Egy csomó szexuális aktust ,nem tudunk kipróbálni miatta,legalább addig ledobhatnánk az ágyról amíg szeretkezünk.

-De szívem én azt aputól kaptam és mindig vele alszom, érted mindig!!

-Jó de amikor úgy van ,hogy kicsit ez meg az érted,akkor igazán lerúghatnánk az ágyról,a múltkor is akadályozott szóval útban volt.

-Szívem kérlek fogadd el ,hogy azzal alszom ,vegyünk nagyobb ágyat!

-Ó ugyan már Kate ,te is tudod ,hogy minden arisztokrata felmenőm azon az ágyon fogant, nálunk az a szokás,hogy mindenki azon az ágyon fogantatík még én is,és ez így lesz amíg a világ világ.

-Már pedig én nem vagyok hajlandó megválni a tigristől,apu ajándéka és hat éves korom óta azzal alszom,kész lezártam a vitát erről!-Mondta Kate és nagyot harapott a pirítósba.

A reggeli további részében,Kate hangosan ropogtatta pirítóst William pedig vörös fejjel motyogott magában.

Másnap William amikor Kate elment otthonról a teniszedzőjével a szokásos tréningre ,szóval William felosont a szobájukba és kihúzta a nagy fehér plüss tigrist az ágyból, és hangosan szidni kezdte.

-Na most ráfaragsz öreg,nem fogsz akadályozni engem többet a franciázásban-majd a hóna alá csapta a tigrist lesétált vele a garázsokhoz és behajította egyik Bentley hátsó ülésére. Aztán megreggelizett.

Reggelizés közben azon töprengett mit kezdjen az állattal,amikor is megjelent James az egyik komornyik kezében egy tálcán heverő telefonnal.

-Őnt keresik Uram!-majd elegánsan nyújtotta felé a tálcát.

-Ki az? -kérdezte a komornyikot.

-Egy bizonyos John Tanner,azt mondja a helikopter pilóta oktatója.

-Jó adja ide,Halló ! Jó napot igen ma alkalmas,sőt indulnék minél hamarabb -ekkor fény gyúlt William agyában megszólalt egy Bing,olyasféle bing ami az ötletekért felelős,ez az gondolta magában Kate nincs itthon,elviszem a tigrist magammal a pilóta órára és valahol kihajítom a helikopterből,hogy ott egye a fene. Elmosolyodott Mr Tannernek azt mondta azonnal indul ,beült az autóba és egész úton széles vigyorral vezettet a reptér felé.

 

Megérkezéskor John Tanner az oktatója feszengve állt a helikopter mellett kihúzta magát mintha kitüntetés átadás ceremóniája előtt állna ,mintha várná,ahogy William kitünteti valami isten tudja milyen lovagrenddel.

William nagy nehezen kikászálódott a kocsiból hóna alatt a nagy plüss állattal.

John Tanner kicsit félve, remegő hangon és láthatóan elnyomott mosoly kíséretében kérdezte Williamet.

-Ez a kabala állata fenség?-pfffffff

William feszengve válaszolt -ugyan már John ,miket gondol ?Nem dehogy ,ugye csak viccel?Ezt a tigrist azért vettem ,hogy valami falu közelében kidobhassam a helikopterből ,hátha ezzel örömet szerezhetek valami kis lurkónak.

John Tanner helyeslően bólintott-ez igen felség! Ez szép dolog.

A tigrist ki is dobták a helikopter ablakából amikor is egy kis falu felett szálltak el-Ez a hely pont jó lesz! -Mondta John -éppen krikett meccs zajlik,biztosan megtalálja valaki!

William miután visszatértek a reptérre vidám széles mosollyal pattant a Bentley volánjához és   fütyörészve vezetett vissza a kastélyba ,miközben mondogatta magába-ma megkapod Kate !Ma nem lesz hová bújni,és nem lesz a tigris útban kemény mély torkos,lesz az anyád mindenit!

 

 

 

 

 

Mr Richard Osborne a falu postása ebéd után izgatott állapotban tisztította cipőjét a délutáni krikett meccsre készült,törzs szurkolója volt a falu csapatának már vagy harminc éve kísérte figyelemmel a krikett mérkőzéseket,meccsbérlete is volt amit a vasárnapi felöltőjének belső zsebében tartott ,bele gondolni sem mert mi lett volna ha egyszer otthon felejti a bérletét. Fő az elővigyázatosság és a pontosság,ez volt az alapelve, amit át ültet a munkájába is ,a bélyegek felragasztásánál is ügyelt a milliméteres pontosságra ,ha csak egy milliméteres eltérés is volt a bélyeg borítékon való elhelyezkedésében ,az el tudta rontani az egész napját. Megkereste a feleségétől születésnapjára kapott fényképezőgépét ,ugyanis minden egyes meccset fotókkal is megörökített és nagy fotóalbumba ragasztotta be az elkészült képeket, a lapok aljára gondosan rá írta a végeredményt és a pontokat elérő játékosok neveit.

Sietősen megnézte magát az előszoba tükörben hóna alá csapta a vasárnapi sétabotját ,és nagy tempót diktálva tartott a krikett pálya a felé , a pálya előtt találkozott néhány régi szurkolótársával  kezet fogott velük és izgalommal várta a meccs kezdetét. A meccsek előtt mindig szokott egy próbafelvételt készíteni pusztán elővigyázatosságból, elfordult hát,hogy a falu legszebb részét a kis rétet lefotózza amikor is az objektívjének látószögében megjelent egy tigris, ott feküdt a fűben vicsorogva nagy éles karmaival felé fordulva,nem akart hinni a szemének .Rá fókuszált az állatra úgy tűnt bármelyik pillanatban fenyegetőleg megindulhat  felé és a falu lakosai felé és akár rájuk is ronthat vérre szomjazva. Mr Osborne rémülten elkiáltotta magát.

-Úristen egy tigris!!!!

Az emberek nem akartak hinni neki ,de körbe adták a fényképező gépet amin tisztán látszott az állat ,egy nagydarab éltesebb asszonyság látni vélte ,hogy a tigris elkapott egy falubeli kis srácot-A lábát rágja éppen!!!! -kiáltott fel és futásnak eredt .

Na erre a az egész nézősereg teljes erejéből sikoltozva egymást taposva futásnak eredt ,futott a falu központja felé ,a játékosok is mikor meghallották a tigris fenyegető jelenlétét elhajították a krikett ütőket és ők is a falusiak után iramodtak. Sokan haza szaladtak és remegve bújtak be az ágyuk alá.,egy két bátrabb ember a helyi Scotland Yard irodája felé vette az irányt a rendőrfőnök egy bizonyos Bill Webster csitítgatta a tömeget -ugyan, ugyan csak semmi pánik-mondta és megnyugtatólag fel emelte a kezét bár szíve kalapált, és érezte, hogy az agyi verőere pattanásig feszül ,de igyekezett a nyugalom látszatát kelteni

-Ez az állat nagyon veszélyes lehet ,lehet,hogy megszökött valami cirkuszból,vagy állatkertből és már napok óta nem evett ,szóval ne próbáljuk megközelíteni,talán jobb is lesz ha felhívom a Scotland Yard különleges egységét ,és kérek helikoptert is,ja és nem ártana szólnom a Liverpool-i állatkertnek hogy készüljenek az állat fogadására. Szóval csak nyugalom ,mindenki menjen szépen haza,nincs félni valónk amíg az állat a falun kívül tartózkodik,ja és mindenkit kérek a rendőrségi akció alatt szóval mindenki kivétel nélkül és ez parancs szóval mindenki kivétel nélkül ,maradjon otthon.

Egy teljes óra múlva meg is jelent a Scotland Yard különleges egysége,plusz egy hőkamerával felszerelt helikopter,a helikopterben ülő különleges alakulat tagjai meglepődve vették tudomásul,hogy az állatnak nincs hő leadása de semmilyen szinten .Beszóltak rádión a különleges osztag vezetőjének ,hogy az állat valószínűleg halott vagyis pontosabban egy kitömött állat. Az akció vezetője nem hitte a helikoptereseknek, így zárt ,alakzatban fegyverüket csőre töltve közelítették meg az állatot ,ami közelebb érve valóban csak egy plüssfigura volt. Az akció vezetője boldogan csapta a hóna alá,és vidáman mutogatta az időközben megérkező tv stáb tagjainak.

 

Egyedül Kate Midletton ült elkeseredetten a szobájában miután észrevette a tigrise eltűnését ,és azon merengett tényleg megéri-e a pompa és fényűzés az aputól kapott tigrise nélkül,könnycseppet morzsolt szét a tenyerei között és az elvesztett életére gondolt.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Húúús!

mindyakuza 2011.05.13. 00:47

ujszo.com/online/regio/2011/05/10/meg-akart-enni-egy-svajci-ferfit-a-saroskoszegi-kannibal 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A föld , a szántóföld vagy bármilyen cserepes növény földje tele van ásványi anyagokkal,bár kalória értékében nem vetekszik az emberi test bármelyik elemével, gondolhatunk itt a vérre vagy akár orrváladékra ,és nincs is olyan harmonikus íze , tegyük hozzá az a finoman egzotikus sós íz az hiányzik a földből, és nem ad nyugalmat pusztán csak a jóllakottság érzését.

Nem volt ez mindig így ,mármint ,hogy ilyen gondolatok jártak a fejemben. Csak ahogy haladtam az elmém teljes kiteljesedése felé ,úgy kezdtem rájönni a valós gasztronómiai értékekre.Gasztronómiai értékek, talán nem is a legjobb kifejezés erre az étkezési kultúrára  nevezzük inkább szellemi fejlődésnek egyfajta útnak.

Szóval 3-4 éves lehettem mikor is először ettem virágföldet ,éreztem a fogaimon a földigiliszták és más férgek által fellazított földben a csúszómászók ízét ,anyám pedig nem győzte eldugdosni a cserepes növényeit előlem a szekrények felsőbb polcaira.  Ha vendégségben jártunk valamelyik rokonnál én egy óvatlan pillanatban végig kúsztam a padlószőnyegen és már túrtam is a földet önkívületi állapotban és habzsoltam mint egy földimalac habár nem tudom a földimalacok egyáltalán habzsolják-e földet?Biztosan nem ,de nem is érdekes. Ebben a föld evésben nincs semmi rendkívüli, minden csecsemő átesik ezen ,ösztönös cselekedet ,és minden hülye gyereknevelési könyvben benne van Mindegy is ,ez a föld utáni vágyam addig terjedt míg meg nem éreztem a saját vérem ízét. Egy meleg tavaszi napon történt ,futottam a játszótérre a fárasztó iskolai nap után ,és szertelenségemben felbuktam egy kavicsban vagy valami kiálló vacakba és felhorzsoltam a térdem ,először sírtam megijedtem a térdkalácsomból kibuggyanó vértől ,a vértől ami meleg patakként  megindult a zoknim felé, és mivel nem tudtam máshogy eltüntetni lenyaltam a térdemről ,soha nem éreztem még ehhez hasonló finom ízt ,nem tudom szavakban elmondani amikor megéreztem  azt a kellemesen meleg sós ízt ,ami miatt most itt fekszem a betonon 9 milliméteres lövedékekkel a testemben, na de ne rohanjunk ennyire előre.

Persze a testem más váladékait már felfedeztem ebben az időben gondolok itt az orrváladékra ,és a fekáliára  hozzá teszem a fekália nem volt jó !Túl sok nem embertől származó  tápanyagot tartalmazott,zöldséget ,gyümölcsöt ,állati eredetű húst,nem is ettem csak egyszer . A fülzsír meg keserű volt ,ja a fülzsírról annyit még, hogy nem szabad a fül üregből kipucolni rengeteg behatoló bacilustól véd meg ,szóval jó tanácsként ne pucold a füled túl gyakran,de erről elég is ennyit beszélnünk.

Miután rászoktam a vérre ,kerestem az alkalmat arra hogy történjen valami a testemmel ,sérüljek meg valahogyan ,lehetőleg testem nagyobb felületű hámrétegét felsértve ,mindig sérülést okoztam magamnak ,például testnevelés órán, direkt elcsúsztam a salak pályán ,állandóan sebes voltam mindenhol és minél nagyobb felületen annál jobban örültem neki ,szerettem a varr izét is, különösen ha mélyebb sebet rejtett és ha vastag volt ,állandóan felvakartam így akár hónapokig hozzá tudtam jutni ahhoz a kellemes karamell szerű anyaghoz , ebből kifolyólag nehezen gyógyultak a sebeim. Mást szinte nem is ettem csak saját testnedveimet ,illetve néha udvarlás -képpen,a futkározás során megsérült lányok testrészeit nyalogattam ,sőt szívtam ki a belőlük a vért ők viszolyogtak a dologtól de hagyták ,hogy csináljam szép szimbiózis volt az egész , mint azok a kishalak vagy mit tudom én mik a tengerben ,akik a nagyobb testű halak sebeit tisztogatják meg eszegetik a sérült hámfelületet. Anyámék nem értették a sérüléseimet még pszichológushoz is elvittek aki ostoba kérdéseket tett fel, persze ,hogy azt válaszoltam neki amit elvárt tőlem nem vagyok én idióta sőt a koromhoz képest egészen intelligens vagyok, a pszichológus felállította az anamnézist hiperaktív vagyok ezért sokat szaladgálok így gyakran elesek,hát persze drága doktor úr! Bizonyosan úgy van ez. Anyámék megnyugodtak és hagyták ,hogy tovább játsszam a kis hülyeségemet a saját szám íze szerint és ezt a gondolatot tekinthetjük szó szerinti értelmezésnek .

Aztán egy nap elgondolkodtam azon ,hogy milyen lehet az emberi izomrostok íze?Milyen lehet egy hús darab, mondjuk a vádlimból szépen megsütve ,természetesen vajon mert az egészségesebb mint az olaj szóval megsütve rozmaringgal csipetnyi szerecsendióval ,némi borssal és frissen vágott petrezselyem levelekkel Tefal serpenyőben aranybarnára pirítva de egy kicsit véresre hagyva?

Egész nap ez járt a fejemben és miután haza értem első dolgom volt,hogy kiosontam apám műhelyébe és egy fűrésszel vágtam egy egészen vékony szeletet talán egy centis darabot a vádlimból ,nagyon vérzett és fájt is de nem érdekelt már előre éreztem a pikánsan édes és omlós húsrostok izét.

 

Bebicegtem a házba vastag vércsíkot húzva magam után ,felraktam a hússzeletet a megolvadt vajra és elájultam .Apám talált rám a konyha padlóján és mentőt hívott.

 

A kórházban tértem magamhoz , alkaromban infúzió volt dugva ,anyám és apám fejét csóválva nézett ,anyám tétova kísérletet tett arra ,hogy megtudja tettem valódi okát és kisírt szemmel kérdezgetett de én nem válaszoltam.

Miután felgyógyultam áthelyeztek a pszichiátriára ,15 éves voltam akkor ,azt kell hogy mondjam nem volt rossz a pszichiátrián sőt !Bobbal való megismerkedésemet is a pszichiátriának köszönhetem először a folyosón figyeltem fel rá ,megfigyeltem ahogy jön fel a pincéből nagy Jeti testével ,  mindig disznó bőr kötény volt rajta és vastag könyökig érő véres kesztyűk. Véres kesztyűk csodálatos vértől csöpögő kesztyűk ,hemzsegő vörösvértestek,fehérvértestek ,vérlemezkék. Mi lehet a pincében ?Ez járt a fejemben nem hagyott nyugodni a gondolat és egy délután vettem a bátorságot ,hogy lemenjek megnézni mi lehet odalent műtők talán ?Vagy egy emberiség elől elrejtett ősforrás vérből,májból,húsból és inakból?

Lent a sápadt neonfényben a következő felíratott találtam proszektúra, ez az egy szó nekem a mennyország ígéretét jelentette , és Bob nem más mint Szent Péter aki egyszer kifogja nekem nyitni azt az ajtót és beenged és akkor megnyílnak az ég kapui ,pufók angyalkák ás fanfárok fújják majd Mozart valamelyik szonátáját amikor is az egyik hulla testéből megszerzett hússzelet sercegve fürdik a serpenyőben finom illatot árasztva. Szóval úgy éreztem Bob közelébe kell férkőznöm ezt cigarettával ,és belopott italokkal sikerült is elérnem ,az italokat anyám hordta be titokban ,azt hazudtam neki,hogy az ápolóknak kell azért, hogy jobban bánjanak velem, ha kapnak cigit vagy italt nem vernek meg annyiszor .Anyám ezt elfogadta és csíkos vászonszatyrában szorgosan hordta be a különböző italokat ,amit én ugyanolyan hangyaszorgalommal hordtam le Bobhoz. Azzal az ürüggyel kerestem mindig fel ,hogy engem érdekel az orvostudomány és azon belül is a korbonctan mert az olyan szép hívatás. Ő furcsán vizslatott,miközben szavaltam neki az emberi test szépségéről az anatómiáról ,a zsigerek,inak,szervek csodálatos bábeli de mégis egységes rendszeréről .

Arra kértem tanítson meg boncolni,ő eleinte röhögve visszautasított de egy egy részegebb pillanatában megengedte ,hogy nézem a boncolást a szervek kivételének technikáját máj vese epe eltávolítást,az Y bemetszést a mellkason. Bobot nem érdekelték a szervek csak a szép női testek a friss női holtest amelyen érezni az előző nap felrakott púder illatát,vagy valami parfümét,és a bőr amely minél selymesebb annál jobb. Azt mondja volt egyszer egy olyan kreol csaj nála amit ha letudott volna fagyasztani évekig megtartott volna ,szép mellek ,vastag ajak ,nagy és kerek csípő két napig dugta önkívületi állapotban a boncasztalon .De az ilyen csaj ritka ,büdös lábú vénemberek aranyeres vénasszonyok szoktak idelent  lenni általában.

Bobtól sokat tanultam a boncolásról a szép és  egyenes metszésekről,és ha sikerült leitatnom annyira ,hogy el is aludjon akkor vadul és szabadon vetettem rá magam az emberi testekre ,haraptam és téptem a már bomló hús szövetet .Másnap persze az egészet Bobra kentem ,hogy részegen már megint mit csinált és nevettem ,ő borús tekintettel nézett rám de elhitte ,volt már ilyenre példa mondta szemét lesütve bűnbánatosan.

Aztán eljött a nap amikor  kiengedtek a pszichiátriáról ,és én úgy éreztem mintha bezártak volna egy kaput előttem örökre mint Ádám abban a bizonyos szent könyvben azon a bizonyos napon, ami miatt mindannyian szenvedünk. Néha még elkeseredettem kerestem Bobot ,de ő nem vett komolyan azt mondta szerinte nem kéne nekem vagyis ,hogy ő úgy érzi nem való nekem a korbonctannal való foglalkozás. Érez bennem valami beteges vonzalmat a testek iránt ami még az ö vonzalmánál is sötétebb és pusztítóbb vonzalom Nem tudtam mit akar ezzel én csak az emberi szerveket szeretem fogyasztani, ennyi az egész ,van aki a halakért rajong ,valaki a zöldségekért én az emberi testrészekért ,a középkorban ez normális dolog volt sőt fennkölt tett más testrészeit elfogyasztani átlényegülni vele ,és néhány kultúrába mondjuk Pápua Guineában is tök természetes ez igazi szellemjáték .

Dühős voltam Bobra, a nyomorult rendszerre, erre a puritán és begyöpösödött társadalomra ezért el kezdtem lövész egyletekbe járni ,és vadászni a városhoz közeli hegyekben ,élveztem ahogy egy egy vad elterült a földön a vadászfegyverem pukkanása után ilyenkor úgy éreztem isten vagyok vagy ha nem is isten de mindenképpen felsőbb rendű lény,magasabb rendű. Jelentkeztem az orvosi egyetemre is  ,persze nem vettek fel. Végső elkeseredésemben az interneten kerestem sorstársat vagy valami megoldást ilyen szavakra kerestem rá ,hogy az emberi test +étel+kannibalizmus

Aztán találtam egy fórumot ahol sok szerencsétlen csevegett egymással azt hiszem öngyilkos akarok lenni segítsetek! Vagy valami hasonló volt a Topic címe, nem érdekes. És ott találtam rá Friedrichre aki azt mondta öngyilkos akar lenni de nem meri még nem meri megtenni,én írtam neki ,hogy szívesen megteszem szóval,hogy megölöm őt ha nincs elég bátorsága hozzá,hogy megtegye de lenne egy kikötésem szeretném utána elfogyasztani a testét. Ő először úgy éreztem meglepődött a dolgon ,de pár nap szünet után végül belement, azt írta hogyha sikerül megölnöm, nem bánja elfogyaszthatom a testét ,én biztosítottam arról,hogy nem fog semmilyen fájdalmat érezni és tényleg nagyon hálás lennék ha megengedné,hogy szóval nem tudom ezt másképpen leírni szóval ,hogy megegyem .Én a beleegyezése után boldog voltam mint egy lány aki élete esküvőjére készül,és felbuzdulva küldtem neki recepteket amit ő nem vett jó néven azt mondta morbid vicceim vannak ,nem értettem mit akar ezzel. Megbeszéltük a találkozó napját ,én csodálatos rozsdamentes kés készletet vásároltam a boncoláshoz , felvettem a legszebb öltönyömet gondosan kibokszoltam a cipőmet ,és még egy arany szalvéta gyűrűt is elraktam a régiségboltban vett 18 századi ,ezüst étkészlet mellé. Meg kell adni a módját ,nem mindig jut el az ember ideáig hosszú gyötrelmes út vége lehet ez a csodálatos lakoma és talán már ma este beteljesül. A vasútállomásra beszéltük meg a találkozót ,én izgatottam figyeltem a vonatot amikor is két idegen alak lépett felém Felkiáltottak - rendőrség ,kezeket fel!Nem értettem mit akarnak tőlem ,én nem bántom azt az embert ő kért meg rá hogy megtegyem ez egyfajta könyörületesség vagy ha úgy tetszik eutanázia. Elő rántottam a fegyverem és tüzeltem az egyik rendőr közvetlen közelről a bordám alá lőtt,éreztem ahogy lágy szervet ért a golyó. Összeestem most mindenem tiszta vér, és került rám egy kicsi a rendőréből is ahogy nyalogatom azt kell mondjam az enyém egész finom de a rendőré az pár csepp sokkal jobb. Csak kár hogy a fehér vászon ingem elkezdte felszívni. Istenem adj még pár percet itt a földön és még egy pár csepp vért a rendőr véréből add hogy vér ízzel a számban haljak meg. Ámen.

 

Szólj hozzá!

A Riviéra bolondjai.

mindyakuza 2010.12.09. 22:10

  A riviérai bolondjai.

index.hu/kultur/2010/11/29/villanyszerelonel_volt_a_picasso-gyujtemeny/

 

 

 

A nevem Pierre Le Guennec, születtem Nizzában 1935-ben ,vidám és egyszerű családban nőttem fel ,édesapám halász volt ,ebből kifolyólag utáltam a halat ,de a halaknál is jobban utáltam apám érzelmi kitöréseit , például amikor simogatott ,na azt nagyon rühelltem ,úgy éreztem lehántolja a bőröm a nagy kérges ujjaival ,hozzá kell tennem ,hogy szerencsére ez az érzelmi megnyilvánulás csak karácsonykor és egyéb családi eseményekkor tört ki nála ,ja és józan állapotában.

Szerencsére erre nem volt sokszor példa mármint ,hogy józan legyen. Egyébként mindig részeg volt, ilyenkor inkább anyámat ölelgette meg a szomszéd zöldséges feleségét ,persze titokban

És én ennek meg kell ,hogy mondjam nagyon is örültem mármint ,hogy a zöldséges feleségével is folytatott viszonyt ,hogy miért is ?Azt kérdezitek? Hát a pénz miatt !

Ugyanis ilyenkor, mikor a szomszédban járt sokszor szalajtott a virágbolt elé,hogy lesem ki anyámat.Ja igen !Ezt elfelejtetettem mondani anyám a kövér olasz Lui virágboltjában volt eladó,na erről a Luiról is tudnék mesélni ,szóval ez a Lui is szerettet ölelgetni főleg kislányokat .Néha be be csalt egyet-egyet amint battyogtak hazafelé,a suliból és cukorkával kínálgatta őket ,egyszer ezen szenvedélye miatt csücsülnie is kellett 10 teljes napot a Nizzai rendőrség cellájában ,persze anyámnak azt hazudta valami adó ügy miatt zárták be. De anyám sem ma jött le a falvédőről,  természetesen tudta ,hogy miről van szó ,nem győzte kidobálni a kislány bugyikat a boltból ,mindig talált valahol eldugva ,vagy az íróasztal fiókban vagy a krizanténok között. Tehát anyám ennek a kedves alaknak akit mi csak úgy csúfoltuk hogy Bugyis Lui , na szóval ennek az alaknak a virágboltjában dolgozott. Ja ,hogy visszatérjek eredeti mondandómra szóval apám szalasztott ,hogy lessem meg anyámat és ha zárni készül a boltot ,fussak hazafelé nehogy édesanyám rajtakapja őket amint a halpikkely és rothadt zöldségek szagában ejakulálnak. Ilyenkor futottam mint a nyúl,mert 5 frank volt a tét,és 5 frank az mégis csak 5 frank, amikor odaértem a zöldséges házához gyorsan megveregettem a redőnyöket. Ilyenkor a nyögés abbamaradt ,kinyílt az ablak és vaskos büdös ujjak egy 5 frankost tartottak a markukban , amit elmartam miközben gyorsan elfordultam az ablaktól ,mert ha egy halász izzad ,na az tényleg nem kellemes élmény nekem elhihetik! Volt már rá példa,hogy leokádtam a redőnyt emiatt ,de az évek során kifejlesztett technikával olyan rutinnal tudtam elfordulni,mint az olimpiai bajnokok.

Aztán mire hazaért anyám, apámat a konyhában találta amint a konyhaasztalnál ült és szépen a olvasgatott valami újságot.Amikor anyám belépett a konyhába apám szeme felcsillant és szinte átszellemülten mondta anyámnak -Ó édes! De jó hogy hazaértél egész nap te jártál a fejemben .Ilyenkor az ujjaival idegesen matatott a sliccénél ellenőrizve,hogy nem hagyta e véletlenül lehúzva.

Így teltek az évek ,mikor egyik délután még több pénz reményében elmeséltem anyámnak apám és a szomszédasszony viszonyát , anyám nem a várt módon reagált nem ,hogy pénzt nem adott sőt jól pofon is vert,hogy hazudok . Aztán egész este veszekedtek apámmal.Árulkodásom nem hozott plusz hasznot mint ahogy reméltem ,az eredménye az lett,hogy másnap apám már küldött is Antibes-be villanyszerelő tanoncnak.

Na hát a városról tudnék mesélni szintén a tengerpart mellett van mint Nizza, viszont az emberek akik ott laknak olyanok mint a nápolyiak, mind csirkefogó egytől-egyik. A villanyszerelő iskolában megtanítottak rezet lopni, meg egy kicsit villanyászkodni is. Már végeztem az iskolával és mivel otthon egyre rosszabb lett a hangulat mert apám a viták ellenére szeretett a rothadt zöldség szagában bagzani. Jobbnak láttam ha Antibes-ben maradok. Kiváltottam az ipart és nagy nyugalomban dolgozgattam.Mikor is egy egy szép délután megismerkedtem a feleségemmel Marie-val.

Szeptemberi nap  volt ,már színesedett a táj némelyik fa elkezdte hullatni a levelét.

Marie-val egy parkban találkoztam ,főtt kukoricát árult városi ficsúroknak ,valahonnan Lille mellöl jöhetett mert olyan szexisen beszélt, olyan parasztosan ez engem nagyon fel tudott izgatni,meg az is hogy nem rakott fel soha sem sminket olyan jó barbárul nézett ki mint egy viking asszony szerencsére halszaga nem volt ,csak főtt kukorica szaga , azaz az édes illat azt mindig is szerettem ,nem sokat teketóriáztam pár hónap múlva el is vettem feleségül.Szépen éltünk kettecskén a kisvárosi fingszagban, amikor is telefonhívást kaptam egy bizonyos Picasso úrtól,hogy lenne egy kis munka a Nizzai házában .

Egy hét múlva elmentem hozzá határozottan emlékszem a napra mert tikkasztó júniusi hőség volt ,ez a kopasz ürge meg nagy vastag kötött pulóverben várt, egy elég romos villa kertjében. Bár az épület nyomokban sugározta magából az elmúlt idők főúri pompáját és nyilvánvalóan nem volt olcsó villa ,ezért meg is kérdeztem a kopasz urat,hogy mivel is foglalkozik tulajdonképpen. Azt felelte festő .Ó !!Kiáltottam fel és idegesen megvakargattam a fejem ,én is mehettem volna szobafestőnek.Akkor talán én is ilyen jól élnék- bár hozzá kell tennem azok a szobafestők akiket én ismertem szinte kivétel nélkül nyomorban éltek ,nem ritkán még a mamával bízva abban, hogy a mama a vasárnapi misén két mi atyánk között ,összerogyva kileheli a lelkét, és  ő utána boldogan élhet egyedül a vidéki kis házában ,esetleg pincérlányokat is hazavihet  a környék kricsmijeiből, szóval ilyen dolgokról álmodoztak az én szobafestő ismerőseim.

Vettem a bátorságot ,hogy megkérdezzem ezt a kopaszt -Olyan szép ez a ház !Ugyan már kiknek fest ,hogy ilyen jól keres?

-Hát gyűjtőknek stb...

Nem értettem mit akar ezzel,ő látva értetlenségemet elmosolyodott mintha olvasta volna a gondolataimat. 

-Ó drága uram ,én nem szobafestő vagyok. Hanem festőművész! Pablo Picassónak hívnak !Nem hallotta még a nevemet ?

Hallotta a rosseb gondoltam magamba elég ha a politikusok nevét meg a focistákét meg tudom jegyezni ez a föstészet meg amúgy sem érdekel-Na jöjjön!-Fogta meg a karomat -megmutatom a műtermemet meg a munkáimat ,ha jól dolgozik talán adok egy két képet is. Hát ha láttatok még összevisszaságot meg krikszkrakszot olyan rajzok voltak ,hogy egy ötéves gyerek különbet csinál. Én álmélkodva néztem a képeket félve kérdeztem rá.

-És ezeket el lehet adni ? Mármint,hogy meg is veszik- (igyekeztem keresni a szavakat,hogy ne sértsem meg a festő urat)-úgy értem pénzt is adnak érte?

Ő erre nevettet és azt mondta-hát hogyne kedves uram !Mit gondol miből van ez a ház ,meg még vagy hat hasonló  az országban ami mind az enyém.

Én hitetlenkedve kérdeztem-Csak nem ezekből?

De bizony uram ezekből !-mondta meggyőzően.Pár pillanatig ámuldoztam a dolgon aztán végül az üzletre tértünk.Na mindegy is, megbeszéltük a részleteket és megállapodtunk az árban, az egész házat újra kellett vezetékeznem ,nem volt kis munka annyit mondhatók. Sokat ingáztam Nizza és Antibes között,és olykor furcsa állapotban találtam a Picasso urat volt ,hogy kint ült a kertben galambokkal a vállán amik összeszarták az ingét ,és ilyenkor hiába szóltam hozzá  nem válaszolt,meg volt olyan is, hogy meztelenül találtam az egyik szobában a festményei között ,beszéltem hozzá de ő csak uhuzott mint egy bagoly. Egyébként a helyi kocsmában is csak kopasz bolondnak hívták, a kocsmáros egyszer ki is dobta mert az egyik asztalba belevésett valami hülyeséget,úgy kellett kihívni a műbútor asztalost, hogy hozza rendbe a lakkozást.Na de ne fecséreljük tovább a szót ,egy szép nyári nap végeztem a munkával és vittem is a számlát,hogy itt van tessék lehet fizetni. Mikor átvette kikerekedett a szeme és azt mondta ,hogy most nem tud fizetni de képet vihetek amennyit akarok. Hát kicsit vitatkoztunk hiszen én láttam már azokat a képeket ,de végül meggyőzött,hogy biztosan jól fogok járni. Végül felvettem az egyik sarokból vagy hatvan darab rajzot és képet,volt köztük értelmezhető is szép kontúrokkal.

Azt mondta jó üzletet csináltam,na hallod gondoltam magamban oké hogy jó üzlet de ,hogy mit fog szólni ehhez az egészhez az asszony.

Na és amikor haza állítottam ezekkel a képekkel a pénz helyett ,lett nagy ribillió az asszony a fejemhez vágta őket.

Ezzel fogom tömni a kölköket he?-kérdezte -Képekkel, ezekkel a csúnya mázolmányokkal?

 Igen most jut eszembe ,elfelejtetem szólni arról,hogy az évek során Marie szült nekem két gyereket két fiút Alain-t és Fourier-t két ügyes és okos kölyköt,mondjuk a történet szempontjából ez lényegtelen. 

Marie hogy demonstrálja a gyerekek képekkel való etetését az egyik vásznat tojással és prézlivel kisütötte azt rakta a gyerekek elé és az én tányéromra is az esti vacsoránál

-Tessék apátok elintézte !Mostantól főstékes vásznat vacsorázzunk a rossebbe má!

-Ó marie! Ezek értékes képek !Aki ezeket kente ,szép villába lakik holnap reggel elviszem a képes Pierre-hez és jó pénzért eladom őket, lesz pénz vacsorára is meg ruhára is a gyerekeknek ne aggódj emiatt, Marie nem felelt semmit csak hümmögött .

 

Másnap elmentem a helyi műkereskedőhöz akit csak úgy csúfolt az egész falu,hogy selyemnyakú Pierre, mert mindig úgy járkált az utcában mint egy uraság, mindig selyeming volt rajta innen jött a csúfnév.Szóval bementem Pierre-hez aki egy két percig lesekedte a képeket majd azt mondta -ilyen ronda mázolmányokat ő még nem látott .-vigyorogva kérdezte -talán a fiad festette a suliban?Én remegve mondtam -ezek itt Pablo Picasso művei !Keresett főstő világhíres!Erre Pierre vállat vont és azt mondta -soha nem is hallott róla,meg ha híres lenne akkor sem kéne ,mert se csendélet ,se dombok nincsenek rajta ,meg aztán mi ez a sok kék ?Nincs más színe annak a bolondnak?Na jól van menj innen ezekkel!!-és vörös arccal kitessékelt a helyiségből.

Én elkeseredve elmentem a helyi bolhapiacra de ott sem jártam különösebb sikerrel ,kinevették a képeket mikor meglátták azt mondták -Mi van a gyerek képei?He  ,és el akarod adni ? Mond meg a gyereknek fessen valami szépet !Almát vagy szőlőt, na azt megvennénk jól mutatna a konyha falán ,de ez a sok bolondság mit kezdjünk vele?

.Mondanom sem kell, nem sikerült egy darabot sem eladnom belőle és ,hogy otthon ne legyen botrány kértem egy kis pénzt kölcsön az egyik haveromtól a pék jacques-től. Otthon boldogan újságoltam,hogy 250 frankot kaptam a képekért ami persze nem volt igaz ,hogy kevesebb kép legyen éppen kapóra jött,hogy egy kicsit hűvösebbre fordult az időjárás így pár vászonnal begyújtottam a kazánba, legalább volt valami haszna.

Aztán november környékén újra hívott ez a Picasso -na mondom magamban most ráfaragsz öreg csak pénzért megyek el nem kell kép. Megígértettem vele ,hogy szó sem lesz képekről az elején még nyolcvan frank előleget is kipréseltem belőle , de a munka végeztével egy hónap múlva megint csak nyomta a rizsát,hogy most nincs pénze ,meg vigyek annyi képet amennyit akarok.

Na jól van mormogtam magamban az anyád szentségit és mérgesen az egyik teremből összeszedtem az összes képet amit találtam vagy kétszázötven ronda vásznat. Amikor hazaértem meg sem mutattam Marienak, hanem egyenesen vittem le a pincébe és egész télen azzal gyújtottam be. Szentségelt is a kéményseprő ősszel amikor kijött ,alig tudta kikotorni a kéményt a sok vászon meg az olajfesték anyaga rárakodott a kémény falára és majdnem eldugította a kürtőt.

Ahogy telt múlt az idő már egészen elfelejtkeztem a dologról ,a képek nagy részét eltüzeltem lezártnak tekintettem ezt a kép históriát amikor is egy bizonyos Jacqueline Picasso keresett telefonon ,először azt mondtam Marie-nak ,hogy nem vagyok telefonközelben. De ez a Jacqueline azt mondta a telefonba ,hogy tudja a férje nem fizetett még ki egészen az elvégzett munkákért ,és szeretné ha meglátogatnám és rendezné a számlát. Na gondoltam magamban ez a beszéd !Másnap újra elmentem Nizzába ahol Picasso egész csinos felesége fogadott azt,mondta örül,hogy eljöttem és habár pénzzel nem tud szolgálni.Ekkor ökölbe szorult a kezem -ez a mondat már ismerős ,kedves asszonyom!-mondtam fogaimat összeszorítva.
-Ó igen !Kapott már tőlünk képet ? Ó egyem a szívét de ugye szeretne még?

A hölgy olyan szelíden nézett rám,hogy én elérzékenyülve azt mondtam-hát nem bánnám ha lenne még egy pár Picassóm. Persze a mondat után ráztam a fejem és próbáltam hebegve habogva magyarázkodni de ezt már észre sem vette.Erre ő -Ó de aranyos ember maga! Van egy szoba amit teljesen rendbe szeretnék hozni,tudja kaktuszokat gyűjtök és abba a szobába szeretném elhelyezni őket,szóval nem bánnám ha onnan az összes képet elvinné .Nem fog rosszul járni vele-és szelíden ingatva a fejét mosolygott .Én hangos káromkodások közepette, összeszedtem a képeket hazavittem és egy ócska szekrény aljában eldugtam a pincében . Még abban az évben bevezettük a gázt a házban, így nem égettem el a képeket , és teljesen el is felejtkeztem róluk .

 

Mígnem évek múlva lomtalanítás volt , és én leküldtem a fiamat ,hogy szedje össze odalent a kacatokat oszt hajítsa ki az utcára. Ekkor találta meg a festményeket meg a rajzokat,jött fel lelkendezve vidáman,hogy így, meg úgy milyen jó mennyi érték stb....

-Úristen apa ezek a Picassók még meg vannak! Nem tüzelted el őket?-kérdezte felvillanyozódva.Én vállat vontam-na és fiam mi van akkor ha megvannak ?

-Mi van apu ?Mi van akkor ? Ezt nem kérdezheted komolyan az van ,hogy gazdagok vagyunk !

-Ja gazdagok vagyunk ,na ha gazdagok vagyunk akkor én meg  a megyéspüspök vagyok.

-De apa viccen kívül, ezek a képek milliókat érhetnek!!

-Ja milliókat, persze! Még a bolhapiacon sem tudtam őket eladni.

-De apa én ezt az egészet  elviszem egy műértőhőz és felbecsültetem.

-Ja műértő!!!--nevettem - én már jártam egynél évekkel ezelőtt és  úgy rúgott ki a boltból mint macskát szarni ,de csak vigyed.

 

Két nap múlva csengettek és rendőrök jelentek meg a lakásunknál és azt mondták,hogy nem hisznek nekem ,nem hiszik el ,hogy a munkámért kaptam ezeket a képeket, és az örökösök is biztosak benne, hogy nem tiszta úton jutottam hozzá. Én kínomban csak nevetni tudtam és a kérdésekre nem válaszoltam,de most már végre leírtam ezt az egész tébolyt ,hogy rohadjanak meg azok a képek.És rohadjon meg Picasso úr is!

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A négy lovas

mindyakuza 2010.06.27. 19:56

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


index.hu/tech/2010/06/25/europa-szerte_felbukkant_a_lofeju_ember/

 

 


Nem fogod elhinni de én tudok egy s mást a világról, és arról ami most történik már akkor sejtettem 25 évvel ezelőtt mikor két gyengeelméjű kölyökkel mindenféle tetemeket hordtunk vasúti sínekre egy olyan városban ahol már a születés is kész produkció. Kis retkes utcák, alkoholisták, cigányok mindenféle szociális háló és jövőkép nélkül. Mint a parton vergődő halak, üveges semmibe meredő tekintettel éltünk itt ebben a nyomorúságos farkaslyukban távol mindentől. De leküzdtem a dolgokat és kimásztam a mocsárból, minden egyes évem közelebb vitt a megoldáshoz a ma már nem is nagy titokhoz, hogy jön az apokalipszis és a tetemek amiket a vasúti sínekre hordtunk a két habókossal legyen az kutya, disznó vagy, csirke csak előzményei annak ami most következik. Áldozati oltárnak gondolom ma már a semmibe futó sínpárokat és a rájöttem hogy semmi sem volt az életemben hiábavaló egy dolgot szolgáltam eddig is és csak a jelre várok amit isten küld majd egy bizonyos napon. Ilyen dolgokra gondolok miközben Ham and eggs -et eszek valahol Kaliforniában egy útszéli autós pihenőben , ahol megállt az idő James Dean fotói vigyorognak a falakról és a zenegépben is a hatvanas évek lemezei vannak, nem cserélték őket évek óta, Bill Haley meg az a nyomorúságos Elvis, nyálas bakelitjei sorakoznak csak nem összeragadva a portól és a melegtől. A pincérnő unottan szolgál ki, én pedig mikor ránézek nem a Tündi bündi kék szemeit látom, hanem az üres szemgödreit, hiába locsolgatod magad a piacon vett ócska hamis parfümökkel, attól még galand féreg szagod van és a mosolyod is mintha állkapcsok nélküli mosoly volna.

Nyögve felkelek az asztaltól és fényesre pucolt fekete koporsómmal egy Lincoln Continental-al Sacramento felé tartok, fontos tárgyalásom lesz a Hotel Holiday Inn-be a Fukiyama Inc képviselőjével, megint valami vacak kis sárga törpe akivel egyezkednem kell, ritka nehéz velük üzletet kötni. Nem érdekes a munkám, csak azért van, hogy addig is míg meg nem kapom a megfelelő üzenetet, szóval addig is tudjak élni. A szálloda halljában egy szőke ribanc fogad Naomi Cambell parfümjét érezni rajta, hülye ízlése van annyi bizonyos, amikor rám néz vigyorog, és beszél valamit, én ránézek miközben nézem a száját és mintha azt suttogná- dugni akarok veled? Én hangosan és határozottan válaszolok -Nem, nem duglak meg, bárhogy is szeretnéd!-erre mindenki rám nézz,a szállodai portás is elhanyagolja a két előtte toporgó Detroiti kisnyugdíjast és engem figyel. Én a csaj tekintettét keresem nem mentegetőzöm, kicsit zavartan de határozottan mondom -Na lássunk munkához! Hol van Yamamoto Úr?

Ő ismét rám nézz de most már mintha nem is történt volna semmi belefolyik a részletekbe és zavartan turkál a papírjai között. A szálloda konferencia termében találkozunk a kis patkányokkal átnyújtom a papírokat ők is átnyújtják a saját szerződésüket és valami hülye japán italt is ajándék gyanánt, én köszönésképpen biccentek alá írjuk a papírokat és megköszönöm az ajándékot, amit miután végeztünk odanyújtok a tolmácsnőnek aki belepirulva elveszi, és a szemei mintha azt mondanák megihatnánk a szobádban és dughatnánk egyet, én kezet fogok vele, és megköszönöm a közreműködést. Majd a táskámba hajigálom a papírokat és ott hagyom az üveg japán itallal szürke Dior kosztümjébe. Biztosan valami bocsánatkérés szerűt várt tőlem a hallban lezajlott incidensért, de úgy gondolom az az üveg ital tekinthető bocsánatkérésnek igya meg a díjbeszedővel akit minden hónapban izgatottan vár és tőcsköljenek egyet, elvégre erről szól az élet.

A szállodai szobából felhívom frank -et és beszámolok arról, megkötöttük a szerződést a japánokkal, ő lelkendezik én is úgy csinálok mint aki örül beszél valami jutalékról is, na az aztán végképp nem érdekel kinyomom a telefont, és fáradtan leheveredek az ágyra babrálok a tv távirányítójával míg meg nem találom a CNN-t valami vízfejű riporter beszél az olajválságról egy-két percig néztem még, aztán elaludtam.

Este van már mikor magamhoz térek, a CNN-en valami időjárási katasztrófáról tudósítanak, nem érdekes, vacsorát rendelek vörös lazacot szarvasgombával, meg olcsóbb 25 dolláros pezsgőt. Éppen megnyitottam a csapot a fürdöszobában amikor is meghallom Khyra Phillips tyúk hangját amint sikoltozik, a Breaking News-ba szóval sipákol és szalad az esőben és ahogy szalad nem győzi lesöpörni magáról a békákat amik ezrével hullnak alá az égből és Kyra még hangosabban rikácsol mint szokott én lerogyok az ágyra és érzem, hogy megjött az első jel ami nekem szól, egészen biztosan eljött az én időm.

Keresem a képernyőn a várost ahol mindez történik Tokyo, ezt tekinthetem isteni sugárnak, örömmel konstatálom hiszen a jövőhéten úgy is el kell repülnöm, megnézni a japánok üzemét és a gyártási folyamatokat, hogy minden rendben legyen, kimegyek és mindent de mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy szolgáljam az Úrt a végítélet végrehajtásában. Bár még nem tudom mi lesz a feladatom, de majd arra is rájövök egészen biztos. Sietősen a szállodai biblia keresésébe kezdek, meg is találom az egyik éjjeliszekrény fiókjában, gyorsan a jelenések könyvéhez lapozok keresem a megoldást, túrom a sorokat, amelyek susognak a fülembe és irányítanak, robot akarok lenni! Az Úr robotja én kis R2D2, isten bibliai robotja. Falom a sorokat de semmi iránymutatást nem találok megittam egy pohár pezsgőt és elaludtam.


Álmomban egy sűrű és sötét erdőben jártam nagyon elcsigázottnak és számkivetettnek éreztem magam szomjúság gyötört, miközben vonszoltam magam és bukdácsoltam a felázott talajon. Egyszer csak lópaták dobogását hallottam egyszerre több ló is lehetett, úgy remegett a föld mintha egy vulkán mélyéről törne fel valami láva, hatalmas erővel. Ekkor megjelent négy szilaj ló egy fehér, egy fekete, egy tűzvörös, és egy fakó ló, felém rohantak én összekucorogtam a földön ahogy felém értek megálltak és én félve néztem fel rájuk néztem a szemüket olyan volt a tekintetük mint valami mély és sötét kút.
Reggel a szobaszolgálat ébresztett, a reggelinél tovább lapozgattam a bibliát és akkor egyik pillanatról a másikra beugrott Lehet, hogy ez a furcsa álom lesz a kulcs?. A lovak az apokalipszis lovasai igen talán ez lesz a megoldás. A biblia a következőt írja az apokalipszis négy lovasáról:

Jel 6,1 – Jel 6,2 
Következik a pecsétek megnyitása. Az első négy pecsétnél négy lovas vonul fel. Az első fehér lovon ül. Nyíl a fegyvere, ami a keleti királyok szimbóluma. 

Jel 6,3 – Jel 6,4 
A második pecsét feltörésekor a második élőlény felszólítására megjelenik egy vörös ló: a polgárháborúk jelképe. 

Jel 6,5 – Jel 6,6 
A harmadik csapás a fekete lóval ábrázolt drágaság, éhínség, mely minden háború következménye. Isten irgalmából nem terjed ki mindenre a drágaság, így az olajra és borra sem. A dénár volt a római birodalomban a napi megélhetéshez szükséges pénz (Mt 20,2). 

Jel 6,7 – Jel 6,8 
A negyedik pecsét feltörésekor megjelenik a Halál és kísérete. A halál a háborúk és az éhínség következtében fellépő pestist jelenti, ezért lovának színe fakó (sárgászöld, hullaszínű). – Mind a négy ló az Isten nélküli hatalom terjedését szimbolizálja.


Tehát az én értelmezésem szerint a fehér ló isten győzelmes igéjét jelenti, a vörös ló a háborút, a fekete az éhínségnek a fakó pedig a halálnak a jelképe.

 

A hétvégét floridai házamban töltöttem és ötletek híján az interneten turkáltam világvége, lovak szavakra keresgéltem. Amikor is, az egyik videomegosztón találtam egy videót amin egy szürke ló fejű ember bohóckodott légyölő galócát zabált miközben majomkodott de nagyon tettszett a fejét eltakaró lófej maszk, egyszer csak levette a maszkot és egy kis sárga maki bujt elő belőle, egy kis jappó. Jobban utána néztem a videónak és megtaláltam, hogy a videón szereplő fickó művész neve Wotaken nagyon megörültem annak, hogy japán, és elhatároztam, hétfőn amint végeztem a gyárral mindenképpen felkeresem. Hétfő reggel még besétáltam az első fegyverboltba és vettem egy elektromos sokkolót meg négy olyan nyakörvet amit kutyáknak talált fel valami svájci zsidó arra az esetre ha kutya kicsit elkóborolt volna a gazdájától egy kis piros gomb megnyomásával pár száz volt elektromos áramot vezet a drága kis kedvenc izomrostjaiba. Vettem még egy Magnumot is ,nem tudom miért de úgy éreztem szükségem van rá.

A facebook-on megtaláltam Wotaken címét a Nogizaka metrómegálló közelében lakik egy elhagyott gyárépületből átalakított műterem lakásban, nem találtam otthon de az utcán egy újságárus ismerte és azt mondta ilyenkor mindig Blue Cube nevű helyen rohad, ami egy úgymond alternatív hely vagy drogtanya ahogy tetszik. A hely a Tsukishima metrómegállónál volt taxival mentem oda, a taxis furán nézett rám és miután kiszálltam gyorsan elhajtott. A hely igazi romkocsma képét mutatta, junkie-k, biciklis futárok, leharcolt bölcsész csajok, undorral járkáltam köztük mintha otthon lennék a szülővarosomban, vér genny és mocsok mindenütt. Wotaken egy kis helyiségben ült érdekes módon a szürke lófej ismét vele volt, egy csajjal beszélt valamit Marinettiről meg a futurizmusról, kis buzi gondoltam. Felé álltam és mintha a csaj nem is lenne ott és megszólítottam-helló Jack Harrow vagyok New Yorkból! a Purple Egg múzeum igazgatója, nem tudom hallottál-e már rólunk?-miközben a kezemet nyújtottam felé- láttam a performance-odat a videomegosztón, nagyon érdekesnek találtam és szeretném ha egy fél évre eljönnél velem New Yorkba csinálok egy pár workshop-ot ahol te a főszereplő lehetnél. Furán nézett rám majd azt mondta oké beszélhetnünk róla- én erre bólintottam és egy papírfecnire ráfirkantottam a telefonszámomat ahol elérhet. Majd közöltem vele, hogy holnap ebéd időben keressen meg a Mercure Hotel Ginza szállóban szívesen látom ebédre és meg beszélhetjük a részleteket. Ha tudja hozza magával a lófejet is nagyon tetszik.

Ő zavartan hebegett habogott valamit de nem vártam meg, hogy befejezze a mondandóját és otthagytam őket. Már csak zavaros hangfoszlányokat hallottam. Briliánsan tudok hazudni ez az egy e-világbéli erényem van, már gyerekkoromban is remekül megéltem a hazugságaimból.

Este még a bárban ücsörögtem egy kicsit és egy Dianna Krall-ra hajazó japán csaj unott zongorajátékát hallgattam valahonnan ismerős Stan Getz számot játszott, lágyan csaknem álmosítón siklott a billentyűkön a keze. Én pedig a bibliát lapozgatva az összefüggéseket kerestem és, hogy egyáltalán mit akarok ettől a kis majomtól, aki szürke lófejben művészkedik? Aztán később rájöttem, hogy a szürke ló a halál jelképe és az a kis majom játszik a halállal, sőt gúnyt is űz belőle láttam a videón ahogy falta a bolond gombát és a tűszúrás nyomokat is a karján az ideges lábmozgás és az elszorított alkar is heroin használatra utal. Szóval ez a kis fasz játszik a halállal.

Másnap nagyon vártam a találkozást Wotaken zavarban volt mikor belépett a szálloda vörös márvány éttermében én homárt ettem, ő meg valami japán specialitást alga ágyon, undorral szaglásztam a pincér felé amikor kihozta mocsárszaga volt az ételnek, mocsárszaga csak úgy mint eddigi szaros életemnek. Felcsaltam a szállodai szobába ott mégis csak nyugodtabb a légkör mondtam és mindent részletesen megbeszélünk, amin a szobába léptünk, sokkolóval a földre tepertem, és gyors kötözőkkel összekötöttem a végtagjait majd ráhúztam a fejére a szürke ló fejet és felültettem a félig ernyedt és kába testet majd lefilmeztem ahogy összerogy és visszahull a padlóra, egy párnát nyomtam a fejéhez ügyelve arra, hogy a kamera fókuszába essen és felhangosítottam a rádiót, hülye Madonna szólt, szóval felhangosítottam a rádiót, és a párnán keresztül fejbe lőttem. Aztán cigarettára gyújtottam, megnéztem, hogy sikerült e a felvétel megnyugodva vettem tudomásul, hogy igen.

Aprólékos munkával eltüntettem a nyomokat és boldogan raktam fel a videót a youtube-ra az alábbi bibliai idézettel:- Következik a pecsétek megnyitása: A negyedik pecsét feltörésekor megjelenik a Halál és kísérete, amit pestis követ majd, és véget vett ezen földi nyomorúságnak és elhozza isten országát.

Csodálatos érzés árasztotta el a testemet a videó nézése közben János apostolnak éreztem magam, én vagyok János apostol aki már nem csak egy kis R2D2, hanem egy olyan ember aki érzelmekkel és tettekkel is szolgálja a teremtőjét fényes szőrű bárány a nyáj legfényesebb szőrű báránya.

Miután a szállodai személyzettől kértem fekete zsákokat az öltönyeimnek, szépen feldaraboltam Wotaken-t majd levitettem a takarítókkal a szemét tárolóba. Nem féltem, hogy lebukok Isten velem van. Aztán megírtam a gyárról a jelentést, és hazautaztam, a cégnél pezsgővel ünnepeltek a cégvezető megölelt éreztem rajta a titkárnője illatát Sandra Bullock pfffff…milyen alpári kis kurva lehet. Majd a vezetőség előtt dicsérte érdemeimet, te szarházi pénzes puttony gondoltam miközben az arcába mosolyogtam azzal a szép a fogam és okos a tekintetem mosollyal, ami annyira kell a versenyszférában.

Szóval mosolyogtam és arra gondoltam ő lehetne a fehér ló, és ő jeleníthetné meg a keleti királyokat nem sokat gondolkodtam a dolgon és még aznap délután a jelmezkölcsönzőket jártam lófejeket vettem egy feketét, egy vöröset, és egy fehéret. Az eladó jó pofizott és azt mondta a jelmezeket is vigyem el, mert az -benne van az árban és hozzá tartoznak,-de nekem csak a lófejek kellettek, végig nézett az öltönyöm és csak annyit mondott Céges buli lesz mi? Én egy ideges összezárt fogsoros aha-t mondtam csak

Az első videómat még csak 2000-en látták egy hét alatt, de már néhány tv csatorna is beszámolt a különös videóról a youtube-on, és a rendőrség Netes nyomozó csoportja is felfigyelt rá, ez jó hír! Hiszen egy kis vízcseppből is lehet Cunami Hát nyomozzanak csak, tegyék csak! Én védett vagyok mindenféle szempontból, nem történhet bajom, hiszen fontos ügyet szolgálok! Figyelmeztettem az emberiséget a hamarosan bekövetkező kataklizmáról, a gondolatra, hogy tiszta a lelkem az úr előtt elmosolyodtam. A videó nézettségét kevésnek találtam, nem lehetek hírvivő így! Senki nem vesz komolyan, új megoldáson gondolkodtam amikor is eszembe jutott, hogy napok óta arról pofáznak a rádiók és a tv-k, hogy a Google Earth épp mostanában frissíti a New York- i utcák fotóit és az egyik honlapon meg is van adva a pontos nap és dátum, hol melyik utcában jár a Google-s autó, na ez még jól is jöhet, utána nézek, hogy holnap hol jár a kocsi, találtam egy időpontot ami megfelelőnek tűnik. Este hatkor a Spring Street-en a Soho-ban na az megfelelő lesz, mindent előkészítek mister puttonynak szépen. Bepakolom a sokkolót, és a fehér lófejet és egy pár headset-tel ellátott CB rádiót, a Lincoln csomagtartójába és az elektromos kutya nyakörvet is, a Magnumot sosem veszem ki a kesztyűtartóból.

A cégnél egész nap jó kedvemben voltam, viccelődtem a kávéautomata előtt, puttonyt figyelem milyen dölyfösen jár, hogy remeg a tokája miközben hangosan magyaráz a háta mögött úszó sleppjének, és fel alá vonul a folyosón, ajtók nyílnak előtte és utána is. Folyamatosan figyelem az én fehér királyomat, csak a megfelelő alkalomra várok amikor nincs bent nála senki. Kettő és három óra között szokott lenni holt idő az irodában idegesen nézem az órát egész nap aztán egyszerre csak kihall az iroda, vissza nem térő alkalom idegesen kopogok a mahagóni ajtón, majd belépek, fehér királyom olyan fényárban ül mintha azt akarná mondani -már vártalak és állok elébe, legyek én a következő áldozati bárányod.

Meghívom vacsorázni a Cristal Lake étterembe, nagyon örül a meghívásnak és csodálkozik, hogy kaptam asztalt nagyon nehéz asztalt kapni ugyanis, egy hónapra előre le van foglalva az összes. Persze, hogy nem kaptam asztalt, mint tudjuk ez nem erről szól, fél hatkor érted megyek mondom végül, ö örül és ahogy megyek ki az ajtón valami senior kinevezésről beszél, miközben veregeti a vállamat. Én boldog és okos mosolyt szimulálok.

A nap hátralévő része az endorfinokról és neurotranszmitterekről szól, boldogon várom már az én kis fehér királyom halálát. A bentley-mel megyek elé, valamit motyog a házvezető nőjéről, én előveszem a bentley ajtajából az elektromos sokkolót és a nyakához nyomom, ő rúgkapál muszáj vagyok a fékre taposni, habzik a szája mikor rárakom az elektromos nyakörvet majd felhúzom a fejére a fehér lófejet kész az áldozati bárány, oops öltönyben nem lehet, lehúzom a zakóját hájas testére szalagozom a CB rádiót, majd fülébe nyomom a headsettet, és végül Ralph Lauren pulóvert húzok rá. A Spring Street-nél kilököm a kocsiból és egy utcával arrébb leparkolok, nincs sok időm mindjárt magához tér, gyorsan kell cselekednem. Megkeresem a távcsövet és a fegyvert a kesztyűtartóból, ellenőrzőm a CB rádiót és a nyakörv távirányítóját. Ébredezik én még nem beszélek hozzá, megpróbálja lehúzni a lófejet ekkor megnyomom a nyakörv távirányítóját nyakához kap és újra összeesik most már beszélek hozzá azt mondom neki hogy álljon fel különben szétlövöm a fejét, ő remegve fel áll meglátom a Google autót amint fényképez meghúzom a ravaszt, hangosan bibliai idézetet suttogok fejbe célzom drága felettesem egy pukkanás és mint egy lufi a lófej szétrobban.

Vidáman vezettem haza, otthon Bee Gees dalokat fütyörészek és már nagyon várom az új Google képeket. Annyira jó kedvem van, hogy rendelek két Call Girl-t végignézem ahogy nyalakodnak miközben bibliát olvasgatok és őszibarackot eszek.


Másnap a cégnél senki nem kérdezett semmit, a főnök nem jött be, biztosan megint vadászik, mondogatták a talpnyalók, persze szerencsére senki nem volt vele olyan kapcsolatban, hogy fel merjék hívni, hetek óta uborkaszezon van, minden cégvezető nyaral valahol az óceánon a magával hurcolt felszopójával, ha így elegánsabb személyi asszisztensével.


Napok óta figyelem a Google Earth képeit és egyik nap meg is jelenik a fehér ló még a lövés előtti pillanatban ott áll mister puttony Ralph Lauren pulóveremben ez elégedettséggel tölt el érzem, hogy végre az utamat járom és van még dolgom míg nem eljön a nap és az eget sötét varjak árasztják el megremeg a föld és eljönnek az apokalipszis lovasai, hogy elpusztítsák ezt a földi poklot.



3 komment

viaszos álmok

mindyakuza 2010.04.27. 12:24

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viaszos álmok



 


index.hu/bulvar/hirek/2010/03/18/fagyasztott_csirkevel_vert_eszmeletlenre_egy_postast/ 

 

 

Lackóné, leánykori nevén Pető Mária csak ült a nyári konyhában a sparhelt mellett és hallgatta a Kossuth rádiót, a rádióban okos emberek mormogtak valamit az üzemgazdaságról meg a tejiparról, nem is hallotta a rádió zaját, ült az asztal mellett görbe háttal és nézett maga elé, hangosan tiktakolt az orosz ébresztő óra a kredencen a tiktakolás úgy hangzott a mint a sínen robogó vonat kerekei monoton tatatamtam tatatamtam üteme – Nemsokára itt lesz gondolta! Felvette a szarukeretes szemüvegét az asztalról, gyűrött vászonzsebkendőt vett ki a műszálas otthonkából megtörölte vele a szemüvegét majd felvette maga felé fordította az órát -már fél kilenc gondolta és megpróbált felpattanni a botjára támaszkodva ez elsőre nem sikerült. Végül felállt és magában motyogott-mindjárt itt lesz, jön haza az uram! És még bort sem vettem neki meg cigaretta sincs itthon. Megnézte magát a tükörben, fésülködött mikor is nyílt az ajtó fény szűrődött be a sötét kis lukba és megjelent a kisebbik fia Feri. Csak ennyit mondott -szia anya! Marika könnyes szemmel fordult hátra

-Ferikém! Mondta boldogan, de nem volt ott senki, csak Miska a macska tolta be a szúnyoghálós ajtót aki miután beért hangos dorombolással dörgölőzött a lábához, ő hangosan sóhajtott egyet, majd kiment az udvarra, lágy tavaszi szellő fújta az orgonabokrokat, szétnézett az udvaron, a kert gazos volt, a gyümölcsfák kezdtek kiszáradni.-Ez nem a mi udvarunk-állapította meg fejcsóválva –, mi rendbe tartjuk az én Jóskámmal, egyem a szívét milyen jó ember az, csak érne már haza és újra lenne borsó, kukorica burgonya, én ültetnék tulipánokat, meg szép legényt és az egész udvar mint a tündérkert olyan lenne mint régen, ezért sietnem is kell, hogy kiérjek a tizenegyes vonathoz azon jön az én Jóskám megtáviratozta, hol is van?- és a zsebébe turkált, befőttes gumit, egy papír ötvenest, meg néhány gyufaszálat talált -nincs meg!- gondolta riadtan. Visszament a házba elővette a régi bonbonos dobozt ami erősen át volt kötve gumival, belekotort és megtalálta-itt is van!- elvett egy megfakult régi táviratot a fény felé tartotta már alig látszottak a betűk -a 11 s vonattal jövünk! Szerető férjed Jóska -gyorsan zsebre dugta a táviratot keresett egy vászonszatyrot amit sietősen a bicikli kormányára tekert gyorsan*bezárkolt, és maga mellett tolva a biciklit sietett az állomásra Az utcán senki sem járt, a Tisza felől moszatszagot hozott fel a szél, egyszer csak hangos gyerekzsivaj hallatszott és két szurtos kölyök futott a Tisza felől mezítláb trappoltak a porban. Marika rájuk nézett és megismerte őket egyik a Béres Feri volt a másik meg az Oszai Lajcsi. Ő rájuk ripakodott- mit szaladgáltok itt anyátok nem tanított meg a tisztességre, majdnem fellöktetek!– ők erre kuncogtak és nyelvüket nyújtogatva elszaladtak a testükön rothadt a hús. És itt-ott kilátszott a bordájuk is, a Béres gyerek visszanézett, hogy incselkedjen de az üres szemgödréből csontkukacok másztak elő. Marika megrázta a fejét, az nem lehet, az nem lehet, és ment tovább. Később mikor már az állomáson várta Jóskát eszébe jutott, hogy az két gyerek 1953-ba belefulladt a Tiszába és az egész csak képzelődés volt, kotorászott a szatyrába a gyógyszerei után de nem találta meg öket.

Az állomás kihalt volt egy nyúzott puli kóborolt arra meg az állomás főnök felesége danolászott a szolgálati lakásba a Villa Negra nem apáca zárda a Villa Negra nem fényes lokál…,húsleves szaga terjengett a levegőben.

Marika az állomás órájára nézett, háromnegyed tizenegy volt,-nemsokára itt lesz! és felpattanunk a biciklire én ülök a sorogjára ő elől teker majd, én átölelem a derekát és meg állunk a vadászba enni egy vanília fagylaltot. Jóska iszik egy fröccsöt én meg majd sütkérezek a férfiak vágyakozó pillantásaiban, Jóskára nézek majd, aki büszkén mint egy kakas iszogat  az irigykedő férfiak között.

A vonat pontosan tizenegykor befutott egy- két ember szállt le csupán, Jóska sehol sem volt.

Az állomásfőnök odament Marikához-Már megint őt várta? Kérdezte tőle mint egy bolondtól-Nem jön az már! meghalt! Már vagy negyven éve, már akkor halott volt mikor én megszülettem! Marika néném menjen haza nyugodtan.

-nem igaz! Hazudsz! Jönni fog csak még nem engedték el, nem olyan egyszerű az háborúban a frontról írta ezt a táviratot, tessék itt van-, az állomás főnök rá se nézett a papírra-menjen haza Marika néni, jöjjön holnap, ma már úgy sem jön vonat csak este azon meg úgy sem lesz rajta, majd holnap-és fejcsóválva otthagyta az öregasszonyt.

Marika hazafelé már fáradtabban tolta a kerékpárt, miközben azon gondolkozott, hogy, hogy megtud változni a falu akár egy nap alatt is, tegnap itt még a hentes Hidvégi háza állt, kívülről csempés ház volt, valami zsidó embertől kapta a csempét Pestről, a kóser libákért meg a bárányhúsért. Olyan szép ház nem volt még egy a faluban, csillogott rajta a barna csempe mint a kristálypalota, úgy nézett ki mint egy urasági kastély a sok apró vályogház mellett, szóval itt egy szép ház állt tegnap most meg egy romos épület van ott, olyan mintha nem is az a ház lenne a csempék megrepedeztek a nyaraktól és a hideg téltől, az udvar elhagyott és kopár, a kerítésen hólyagos a festék. Az utcánk sem a régi már gondolta, itt nem volt ilyen csend soha, annyi gyerek szaladgált itt és olyan gyerekzsivaj volt, hogy egymás szavát sem hallottuk mi asszonyok a nagy zsivajban, hozzá támasztotta a biciklijét a kerítéshez és leült az egyik villanyoszlop alatt szétrohadt kis padra, elgondolkodott mennyit ültünk itt az asszonyokkal még este is, sokat beszélgettünk, vártunk az urunkat haza akiket már két utcáról arrébb is lehetett hallani olyan hangosan daloltak ahogy jöttek haza a földekről. Mennyi tavasz és nyár elmúlt azóta, felnézett a háza előtt lévő hatalmas fenyőfára ez a fenyőfa is menyit nőt azóta nem volt nagyobb hét centiméternél mikor a tanácselnök feleségétől Vas Jolántól kaptam voltak az Alpokban kirándulni onnan hozta nekem, most meg már van vagy hat méter. Hatalmas óriás, pedig egyszer már megcsonkították a felső vezeték miatt voltak kint az Émásztól, és levágták a tetejét én a konyhában sírtam, míg Ferike a kisebbik fiam nyugtatott.- Mama le kell hogy vágják! Hát nagy szélben az ágai leszakítják a felső vezetéket. Én dacosan mondtam mint egy gyerek -tegyék máshová az oszlopot, ne a mi házunk elé. Feri erre azt mondta -de anyuka ezt ugye nem gondolja komolyan? Én rá sem nézve kivonultam gyomlálni a hagyma közét ne is gondoljak a motorfűrész zajára, a nevető munkásokra.Megdörgölte a szemét és végig simitotta a haját .


 

Felállt a rozzant lócáról bement a kis kapun az udvarra onnan meg nyári konyhába, evett egy karéj kenyeret lekvárral meg egy kis tejjel a rádióba régi slágerek szóltak. Az óra hangosan tiktakolt, bement a kisszobába leült az ágyra és elaludt álmában megjelent a nagyobbik fia Laci az aranyos kis menyével Katikával és a két szép unokával marcival és Julikával nevettek, szálltak ki a szép kék autóból, Laci vidáman nevetett -és egy nagy csokor orgonát nyomott a kezébe miközben Julika a derekába kapaszkodott. -Ezt neked hoztuk mami! Boldog anyák napját! És vidáman kacagva ebédeltek a forró nyárban. Ő is hangosan nevetett hallotta ahogy a határban susognak a nyárfák levelei és hallotta az aratok dalát, a víz sodrását is a*sárkány felől. Csak másnap hajnalban ébredt föl a gyerekek nem voltak sehol, elővette a bonbonos dobozt, pénzt keresett- menni kell a boltba, mondogatta magában, hamarosan ideérnek kocsival és én nem tudok mit adni nekik enni! Szégyenszemre éhezni fognak, rakott krumplit fogok főzni majd, azt nagyon szereti Lacikám meg paszuly levest az meg a Katika kedvence, gyerekeknek fánkot sütök ne szenvedjenek semmibe sem hiányt, de hol is a levelük? Újra beletúrt a bonbonos dobozba, meg is találta a megsárgult levelet -Drága anyuka! 21- én reggel indulunk haza Berlinből, és anyukánál foguk tölteni egy teljes hetet, a gyerekek is nagyon várják már, Katikám is szívesen csónakázna a Tiszán, és engem is várnak a halak, kár, hogy csak egy hétig tudunk maradni! De tudja anyuka milyen a munka csinálni kell. Na akkor csókolom! Ja és Kati azt kéri csináljon paszulylevest csülökkel az olyan finom. Ui.:keresse már elő a gyerekek pokrócát és mossa ki nehogy Kati szóljon érte. Csókolom anyuka és jó egészséget addig is, és vigyázzon magára! És akkor hétfőn délre ott leszünk! Nagyon várjuk már a viszontlátást! Szerető fia Laci, Katika, és gyerekek.

Marika visszatette a borítékot a dobozba ki sietett a konyhába ránézett a falinaptárra 21 -ik e hétfő van akkor össze kell kapnom magam, hol is vannak azok a pokrócok? Feltúrta az egész házat de nem találta sehol, csak miután ki ment az udvarra akkor vette észre hogy az egyik gyerekpokróc be van gyűrve, fickó kutyaóljába megpróbálta kihúzni de cafatokban, vászoncsíkokban tudta kirángatni az ólból annyira elöregedett már az anyag.- Jaj pokrócot is vennem kell! Viszont ahhoz pénz kell- gyorsan el kezdett kutatni a ruhásszekrénybe pénz után, talált is egy barna öt ezrest, amit aztán nem fogadtak el tőle a boltba hiába erősködött, azt mondták ez a pénz már nem érvényes kivonták a forgalomból, hiába mondta, hogy ő ezért a pénzért megdolgozott nem vették el tőle szerencsére volt nála másfajta pénz is, így tudott venni egy kis kenyeret tejet, meg mivel nem volt csülök így vett egy fagyasztott csirkét is, megtöltöm és a sütőben kisütöm nagyon szeretik a gyerekek, gondolta.

Otthon pucolta a krumplit amikor is csengettek, a postás állt a kapuban hozott valami levelet, ő boldogan átvette a levelet és beinvitálta a postást egy pohár borra, a postás rákérdezett, hogy mit fog főzni ö akkor elmondta, hogy töltött csirkét mert csülköt azt nem kapott pedig Katika a csülkös bablevest szereti de persze a töltött csirkét is nagyon jó ízűen szokta enni.

A postás rákérdezett-Marika néni milyen Katikáról tetszik beszélni?

-Hogy, hogy milyen Katikáról? Nálunk a családba csak egy Katika van! A menyem a Katika ők jönnek ebédre autóval Berlinből! Itt leszek egész egy hetet!

A postás értetlenkedve nézett rá-de hát Marika néni ők már meghaltak!! Van már vagy tíz éve is ,hogy meghaltak autóbalesetben, épp jöttek volna haza én hoztam a gyászhírt az ilyet nem felejti el az ember. Tisztán emlékszem rá.

Marika mérgesen fordult a postás felé-ne hazudozz itt nekem! Mi az hogy meghaltak itt a levél nézd meg itt van!itt van benne hogy ma érkeznek! Tudsz olvasni postás létedre? Nézd.-dugta a levelet a postás orra alá.

-De Marika néni értse meg…..

Marika nem várta meg a mondat végét felvette az asztalról a félig fagyott csirkét és jól fejbe verte vele a hazug postást-nesze ezt akartad! Miért kell egy öregasszonyból csúfot űzni!

A postás ledőlt a hokedliról majd vérző fejjel négykézláb kimászott az utcára ahonnan a mobil telefonján hívta a mentőket. Marika eközben szépen megterített és folyatatta a krumpli hámozást a rádióban  egy népdal szólt a szőke Tiszáról ,azt danolászta elrévedve miközben Miska a macska hangosan dorombolt a lábai között.


 


 


 

*Sárkány tájnyelvi szó Tiszadada településhez tartozó közvetlen Tisza parti szántóföldek népies megnevezése

*bezárkolt -bezár népnyelvi megnevezése a Tiszántúlon


 


 


 


 

3 komment

júdás testvérei

mindyakuza 2010.03.13. 19:56

 index.hu/kultur/klassz/2010/03/11/gormley/

Júdás testvérei.


 

A lélek tisztasága fontos számomra, olyan mint a biblia. Az egész életemet meghatározó tiszta ősforrás amelynek minden szava igaz. Az összes munkámban arra törekszem, hogy közelebb lépjek a biblia igazságaihoz, és szolgálni tudjam az istent. A külső szemlélő sokszor nem veszi észre a kiállításokon, azt, hogy a kiállított szobrok minden egyes eleme, a hitről szól.

Ezt az egész életemre meghatározó hitvallást az ír mezőkről hoztam magammal, a vörösre festett deszkás templomokból, a bencés iskolából, és nem utolsó sorban otthonról.

Apám mélyen hívő Ír parasztember volt, nagy szikár alakja ma is előttem van, meg az esti vacsorák, amikor hét testvéremmel körbe ültük az asztalt, és imádkoztunk, a csend ma is meghatározó eleme az életemnek, minden délután beülök egy templomba és hallgatom ahogy recseg az öregasszonyok alatt az évek alatt szétszáradt pad, nézem a szentképeket, dobok pénzt szent Péternek, élvezem a füstölő illatát ami már beleivódott a fehér terítőkbe. Itt gyűjtök erőt az élethez. Ja hol is tartottam?

Szóval heten voltunk testvérek, és az esti vacsorákon olyan csendben tudtunk ülni és olyan csendben tudtunk enni mint valami szerzetes rendben, anyám rosszalkodott néha, ő német származású volt, hogyan is jellemezem? Amolyan Petra alkat, széles csípő ,pirospozsgás arc, nagy kerek érdeklődő szemek. Na szóval ezeken az esti ájtatos vacsorákon ő néha rosszalkodott, ez abból állt, hogy sokszor nem várta meg, hogy befejezzük az étkezés előtti imát, bekapcsolta a rádiót hangosan üvöltött Little Richard ő meg a zsíros kötényébe hozta a nagy tányér gőzölgő levest. Ilyenkor apám vörös fejjel felpattant, odaugrott a rádióhoz kikapcsolta és dühösen kirohant a házból, anyám csak kuncogott. Egy ilyen eset után apám után  mentem, és láttam ahogy a garázsban térdepel az olajos padlón és valami imát motyog miközben mereven figyeli a garázs falára kiszögezett keresztet, halkan odamentem mellé, megérintettem a vállát ő meg jelzett a fejével, hogy térdeljek le, és így együtt imádkoztunk sokáig, anyám miatt is.
Aztán bencés iskolába írattak be, nem felejtem el a beköltözésem előtti éjszakát épp vacsoráztunk mikor apám közölte anyámmal a száraz tényeket, azt mondta:- úgy döntöttem Antony Yorkshire be fog járni a bencésekhez és nem tűrök ellenvetést!. Erre anyám megkért minket, hogy menjünk ki az utcára játszani, leengedték a konyha ablakán lévő redőnyt és elkezdtek vitatkozni a lámpafényénél míg a többi testvérem focizott, a lányok meg hulahopp karikáztak, addig én lestem befelé a redőny rácsain és figyeltem miként veszekednek, anyám szemében éget az ateista tűz, ekkor úgy döntöttem bemegyek. Mikor meglátták, hogy belépek a veszekedés abba maradt, apám rám ordított:-meg mondtam, hogy addig nem jöhettek vissza még nem szólók! Én nem figyeltem rá,- anyámhoz mentem megrángattam a pulóverét -anyám én abba az iskolába akarok járni! És nem akarom, hogy veszekedjetek, nekem nagyon is van kedvem hozzá-jelentettem ki. Anyám rám nézett megsimította a hajam és azt mondta-ahogy akarod szívem.

Így másnap már ültem is a yorkshire-be tartó buszon és egy tejes  hónapig nem mehettem haza, ez kicsit szokatlan volt, de a bencés iskola légköre fantasztikus volt, magamévá tettem a bencés iskola alapelveit, a közösség építést a másik segítését, az egészséges életre való törekvést ezért sokat fociztam, kosaraztam, futottam ahogy az isten megköveteli egy tiszta lelkű embertől, szem előtt tartottam a mozgás és nyugalom az imádság és a munka, a rend és a spontaneitás, a magány és közösség fontosságát, a vendégszeretet szerepét, és mindenek felett a teremtő dicséretét.

Délutánonként az egyik szerzetes fazekas műhelyében jártam agyag bögréket, köcsögöket, majd agyag keresztet, valamint Mária szobrokat készíteni. Később komolyabb szobrokat is csináltam igy fedeztem fel magamnak a szobrászatot, tizennégy éves voltam és az iskolánk kiállítást rendezett Londonban más bencés iskolák részvételével, én ekkor már nonfiguratív szobrokat készítettem, ami megtetszett az egyik szerzetesnek aki Henry Moore rajongó volt, azt mondta a Moore köveiben benne van isten lehelete, és ezt érzi nálam is, szóval ő szorgalmazta, hogy non figuratív szobrokat csináljak és ő érte el, hogy ezen a londoni kiállításon az én szobrom is megjelenhessen, én örültem a dolognak de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Egy héttel a kiállítás után megkeresett Nicholas aki azóta párt fogom és barátom lett, szóval meglátogatott Nicholas Serota a Tate Galéria főigazgatója és megnézte a többi munkáimat is, majd megkereste az iskola vezetését, hogy fantáziát lát bennem és szeretné ha az ő segítségével tovább képezném magam, én boldogan beleegyeztem és otthon is örömmel újságoltam, hogy a Tate galéria igazgatója szeretné ha tovább tanulnék. Anyám ugrált az őrömtől mikor meghallotta a hírt apám maga elé meredt miközben az Új Embert lapozgatta konyha asztalnál csak annyit mondott és- fiam összetudod egyezteti a művészkedést az isten parancsaival? Ha úgy érzed igen és nem követsz el műveidben semmi szentségtörőt akkor én is beleegyezzem. Én a szemébe néztem- édesapám nincs olyan akadály ami eltéríthetne a helyes útról! Erre ő levette a szarukeretes szemüvegét mélyen a szemembe nézett-ha így gondolod nincs ellenvetésem. Anyám olyan boldog volt, hogy a vacsora előtti esti imát is ő mondta leghangosabban. Szinte ordított a boldogságtól. A Slade School of Fine Art- -ba kezdtem járni és egyre több kiállításom lett, egyre jobban befutottam, volt kiállításom Hollandiában, Norvégiában, Franciaországban, 2006- -ban Turner díjat is  kaptam amit hazavittem anyámnak,  ő boldogan rakta fel a kandallóra és büszkén mutogatta mindenkinek aki a szülői házba toppant.

Én a vendégségbe érkező rokonok csodáló szeme elől apámhoz menekültem, sokat beszélgettem vele, bibliai idézeteket mondtunk egymásnak és mély filozofálásokat folytattunk a garázsában kialakított kis oltáránál, imádtam minden pillanatát az együtt létnek.

Aztán éppen New Yorkba tettem át a székhelyem és műterem lakást keresgéltem, amikor is jött a hír otthonról az egyik testvérem hívott fel, tisztán emlékszem a beszélgetésre azt mondta elcsukló hangon-figyelj anyu meghalt!- én erre  nem tudtam mit mondani csak remegve kérdeztem- de mi történt?

– Öngyilkos lett közölte ő.

-Micsoda?- kérdeztem rá újra -Mondom öngyilkos lett! A vonat elé ugrott, én erre kinyomtam a mobilt és elkezdtem hangosan káromkodni. A legnagyobb bűn amit a mai világban az ember elkövethet isten ellen az az öngyilkosság. Nem csodálom, hogy nem apám hívott fel, kiátkoztam anyámat, magamba hangosan idézgettem a bibliából, meg Platón és Arisztotelész intelmeit szinte ordítottam magam elé. A legnagyobb bűn elkövetőit az öngyilkosokat már a középkorban is megalázták, testüket végig vonszolták a városon majd darabokra tépték, megköpdöstek, vagy felakasztották és a város főterére ott lógott míg a varjak vagy a hollók el nem hordták. Vagy ha nem is becstelenítették meg ,de nem temették el őket, csak kihajították a tetemét a falu szélére várva ,hogy a kutyák vagy az erdő vadjai széthordják a húst.

Én és apám sem ment el anyám temetésére. Inkább eljött hozzám New Yorkba, én elmeséltem neki, hogy anyám bűnei miatt egy új projekten gondolkozom New York összes fontosabb épületének tetejére meztelen  ember alakokat állítok ki, hagy lássa mindenki a világ legnagyobb bűnét amit emberi fajzat elkövethet isten ellen. Az első alak anyámra fog hasonlítani. Jelentettem ki.

Apám helyesően bólintott, majd visszautazott Angliában, egy hét múlva el is készültem anyám alakjával a szem üregét nagyon mélyre vájtam a koponyájába mintha a nap égette volna ki és úgy nézett ki mintha a szemgolyó nem is lett volna ott csak a sötéten tátongó szemüreg Az. egyik napon apámtól kaptam csomagot amelyben anyám hamvai voltak,  apám felhívott telefonon és arra kért helyezzem be a hamvakat szobor belsejében. Én bár már kész voltam az alakkal, lángvágóval lyukat vágtam a hátában és beleszórtam a hamvakat, majd visszahegesztettem. Alapvetően ez elindított bennem egy visszafordíthatatlan folyamatot. 

Nicholas nak megmutattam a szobrot és tetszett neki az ötlet, hogy szobrokat helyezzünk New York leghíresebb épületeinek tetejére, azt mondta remek intő jel lenne az világnak azt jelentené, hé emberiség! A szakadékba rohansz a globalizációval, a túlnépesedéssel, az éghajlat változással. Tetszett az ötlet és, hogy lát az egészben fantáziát bár én más jellegű jelentéstartalommal szeretném ellátni ezeket a szobrokat, úgy mint a középkorban közszemlére akarom tenni az öngyilkosok tetemeit, hagy okuljon belőle ez a mocsokban és bűnben fetrengő emberiség, igaz van némi hasonlóság a két elképzelés között.

Nem nagyon készítettem még embernagyságú szobrokat ezért anatómiai könyveket kezdtem tanulmányozni könyvtárakban, az egyik kutakodás közben találtam egy régészeti témájú könyvet az egyiptomi balzsamozás technikájáról és művészetéről, kikölcsönöztem. Régen is rajongtam a régészetért, de a kelta történelem vonzott leginkább, viszont a mumifikálás technikája egészen lenyűgözött. Elmentem Von Hagens- Bodies című kiállítására de megborzongtam a látványtól beírtam a vendégkönyvben egy bibliai idézetet az elkárhozásról meg a pokol bugyrairól, és sűrű keresztek vetése közben rohanva léptem ki az utcára.

Másnap délben hívott Nicholas, hogy járt Bloomberg-nél New York polgármesterénél akinek tetszett az ötlet és nem látja akadályát a szobrok kihelyezésének, igaz, hogy egyeztetnie kell pár céggel, és épület tulajdonossal de úgy érzi nem lesz semmi különösebb akadálya a dolognak. Én örültem, hogy alakul a dolog, Nicholas hozott magával egy fotóst  meg valami sajtós kis csajt a Timestól és jött még egy öltönyös kugli fejű alak is  valami kiállítás szervező cégtől. Megbeszéltünk minden teendőt az akcióval kapcsolatban, és Nicholas  is indult is volna, de én visszahívtam az ajtóból.

-Nicholas szeretnék még tőled kérni valamit! Vigyél be engem egy olyan intézetbe ahol öngyilkosokat boncolnak szeretnék más és más alkatú szobrokat és ez úgy lenne a leghitelesebb ha valóságos öngyilkosokról készíteném, esetleg gipszmintát is vehetnék.

Nicholas az évek során megszokta a furcsa kéréseket hiszen minden művész bogaras vagy hibbant valamilyen szinten, rám nézett és azt mondta megnézi mit tehet.

Egy hétig nem dolgoztam aztán megcsörrent a telefon Nicholas hívott azt mondta talált egy intézetet és ott megcsinálhatnám akár a gipszmintákat is.

Én még az nap minden kelléket összekészítettem, és már mentem is a patológiai intézetbe ahol öngyilkosok hulláit vizsgálgatnak.

Minden nap bejártam furcsán néztek rám a proszektúrán, én csak olyan öngyilkosokon dolgoztam akiknek a neve mellett az szerepelt, hogy ismeretlen holttest vagy hozzátartozó nem található, mindennap levettem egy gipszmintát és több éjszakára is benn maradtam undorral kentem be a testüket gipszel. Úgy gondoltam eljött az ideje, hogy elkezdjem hazalopkodni a hullákat egy belső talán isteni parancs súgta ezt nekem.

 

 Összehaverkodtam a biztonsági örökkel annyira, hogy minden este segítettek  elvinni egy tetemet ,szuszogva rakták be az autóm csomagtartójába elvették a pénzt és vidáman paroláztak. A tetemeket senki sem kereste az adminisztrációnál volt egy emberem aki mindig ügyesen kivette ezeket a hullákat a rendszerböl, a hullaszállítókkal nem volt gond még egy liter borért is  eladnák a saját anyjukat. A műteremben minden egyes tetemet kikészítettem a balzsamozás technikájával, majd a tetemet belehelyeztem a kész szobrokba és összehegesztettem. Egyre csak gyűltek a városban a szobraim, aztán egy szerencsétlen nap az építőmunkások rosszul fogatták bele az egyik daruba a szobrot az leesett az utcára  a földre  érés után, mint a borsó hüvelye szétpattant, és kigurult belőle a gézzel összetekert test, a gyalogosok riadtan ugrottak szét. Az eset után a rendőrség az összes már kiállított szobromat szétvágatta, és mindegyikben egy gézbe csavart hulla volt, kértek magyarázatot én csak annyit mondtam a biblia útját járom és ezek az elkárhozott lelkek nem érdemlik meg, hogy eltemessék őket, ki kell, hogy vesse magukból a föld. Helyt kell állnunk isten mellett mint a középkorban ki kell ezeket a testeket rakni a város legforgalmasabb tereire hagy okuljon a nép. Csak ennyit mondhatók ámen!


 Az iráshoz rengeteg inspirációt adott ALIO DIE-olasz zeneszerző -Sine tempore part II zenéje Youtube on megtalálható.

 

vagyis ime:

www.youtube.com/watch

 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

1 komment

Sínek a semmibe

mindyakuza 2010.01.26. 15:13

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

index.hu/bulvar/hirek/2010/01/06/a_sineken_fekudt_halalra_gazolta_a_vonat/

 

Sínek a semmibe


 

Ismét hajnal 4.35 a vekker úgy zörög mint a halálraítélt cellájában a kulcs, elnyűtt pizsamámon pörkölt szaft, mikor ettem én pizsamában? Mindegy ,benézek a szobába Olga hortyog a gyerekek szuszognak az utcai lámpa fénye bevilágít a redőnyön, rácsokat vetít a falra mintha saját börtönömben élnék. Olcsó kávé illata, sietve szendvicset készítek, májkrém, és egy fél liter cukros tea Olga mindig elcukrozza. Biciklire ülök csak 20 perc az állomás odabent automatikusan bólintgatok, néhány viccelődnek én vissza viccelődöm, így van ez. Pali bátyám átadja a napi ütemtervet a 320ason leszel ma egész nap! Mondja és rezzenéstelen semmibe meredő tekintettel nyújtja át a munkalapokat. Én bólintók felmegyek a 320 asra beindítom a dízel motort hangosan feldübög, nyikorognak a csapágyak, előveszem a kisrádiót Bartókra tekerem Brahms szól éppen, nem szeretem na mindegy, fáradtan kimászom a fülkéből rágyújtok.

Az egyik kerékellenőrző dolgozik néha, szotyit vesz elő a zsebéből, és a kalapáccsal ráüt a kerékre, szeretem ezt a hangot mintha harangok zúgnának az apokalipszis harangjai, bimm bimm bimm, elképzelem ahogy összedől a remiz, megrepednek a födém szecessziós üvegtáblái és megrogynak az oszlopok az utasok a bőröndjüket eldobva rohannak, egy úri nő zilálva hajítja el a rókaprémet a nyakából miközben úgy szalad, hogy látszik az arckifejezésén, akár az ékszereit is eldobálná bárkinek csak az élete megmaradna, de hiába az egész épület mint a kártyavár összedől csak a hölgy karja látszik ki a romok közül és az ujjai amin csillog a gyémánt betétes gyűrű. Ennyi egy élet hamu és gyémánt. Elmosolyodom serceg a fülkében a diszpécser hangja -320as indulni kellene! Halló 320 as indulni kéne!

Zihálva felhúzom magam a fülkébe felhangosítom a rádiót dudálok és lassan elindulok, a rádióban végre Bach szól ez felvidít. Viszont nem változtat a tényen hogy ez a szakasz olyan unalmas, rozzant disznóólak, gazos kertek, szaladgáló csirkék, olyan mint az a diafilm az az egy ami otthon volt, öreg néne őzikéje csak az az egy volt meg nekünk, anyám mindig azt vetítette, mi a bátyámmal unatkozva néztünk, nem nem a diát, bármit a pókot a falon, a mennyezet repedéseit. Unalomig ismételt képek, unalomig ismételt mondatok teli fájdalommal.

Csak egy szakasz jó ezen az útvonalon, van egy erdős rész, ahol ilyenkor reggel őzek szaladnak, van egy kis patak is, ami szelíden csordogál benne rigók fürödnek teljesen olyan már-már giccsesen idilli állapotban mint azok a festett falvédők amelyek képzeletbeli kastélyokat ábrázolnak, klisékkel pufók angyalokkal semmibe futó kőlépcsőkkel. Egy ilyen falvédő volt az ágyam felett is, esténként az ujjaimmal képzeletben sétáltam a parkban néha megpihentem egy filagória alatt.

Ezért az egy szakaszért szeretem ezt a vonalat, el is kalandoztam az egyik őz tekintetét keresve, amikor is egy fekvő szürke ruhás alakot pillantottam meg a sínen, ijedten tülkölök, fékezem de már látom nem kerülhetem el az ütközést biztosan ledarálom, a vonat hangosan síkit áthuppan a testen, hallom a csontok törését, az izmok szakadását és mindenütt testrészek, végigszalad rajtam mint az áram ütés embert ütöttem úristen, úristen!. Már húsz éve csinálom ezt de még soha senkit, szívem idegesen kalapál ismerem a szabályzatot, diszpécsert kell hívni, remegve felveszem a telefont és csörgetem, kinézek az ablakon látom, hogy a kalauzom jön a sínek mellett sápadt riadt tekintettek kísérik, az ablakokból mint a borsószemek kíváncsian pislognak az utasok, sok-sok érdeklődő szempár. A diszpécser recsegve beszól, én idegesen elmondom, hogy embert ütöttem, ő unott hangon sorolja a teendőimet, és hogy menjünk le nézzük meg ad e életjelt a szerencsétlen, mentőt és a helyszínelő csoportot kiküldik, nyugodjak meg én cigire gyújtók, lelépek a fülkéből és látom ahogy minden tiszta vér kar és láb külön, remegek mondom a kalauznak- én biztos, hogy nem nyúlok hozzá! A kalauz azt mondja -ö sem! egy leszakadt fej is van 10 méterre arrébb! De én nem merek még rá nézni sem! Jelenti ki. Javaslom próbálja megnyugtatni az utasokat a helyszínelők kiérkezéséig. Ő bólint és elindul a szerelvények mellett minden ablakhoz beszél, a helyzethez képest nyugodt hangon. Kiérnek a helyszínelők fekete zsák kerül elő, kérdezősködnek, mikor láttam meg az alakot? Rögtön fékeztem-e? Én automatikusan felelek, ők jegyzetelnek az egyik fotózza a testrészeket az egyik értetlenül fogja meg a leszakadt kart felemeli és azt mondja, pehelykönnyű, tüzetesebben megnézik műanyag, lehet, hogy mű karja volt? Felemelik a lábát az is műanyag, megkeresik a fejet igen élethű de nincs rajta élő szövet mintha valami Madame Tussauds figura lenne viszont a vér igazinak tűnik, mintát gyűjtenek, a tényre hogy nincs holtest mindenki határozottan felenged, én is elnevetem magam, Bár idegesít, ha valaki ilyennel szórakozik. A kalauz végig megy a vagonok mellet mindenhol nevetnek, van aki hitetlenkedik más a fejét csóválja, én eldobom a cigarettát a helyszínelők kérdezik, hogy tudok e tovább vezetni bólintok, hogy igen. A helyszínelők és a mentők, elmennek én beszélek a diszpécserrel a kalauz int, hogy indulhatok a dízelmotor felröffen és mozdony rángatózva megindul. Bent a végállomáson azt mondják ma már nem vezethetek, menjek haza a következő járattal, iszom egy kávét a restiben, mindenki faggat, hogy mi történt, én felháborodva mesélem, hogy velem még ilyen soha, pedig már 20 éve csinálom de soha ilyen nem történt. Nagy kurvaanyázások közepette ecsetelem, hogy ki lehet az a barom aki ilyennel szórakozik és egyáltalán, hogy jut ilyesmi az eszébe. Otthon újra elmondok mindent, panaszkodok, Olga együtt érzően néz rám majd pörkölt nokedlival kínál, én nem tudok enni mindig az a test és a semmibe futó sínpár lebeg a szemem előtt. Éjjel rosszul alszom másnap csörög a telefon a központból hívnak azt mondják két nap múlva visszaállhatók dolgozni, végül is nem történt gázolás, persze náluk nem történt, de én azért embert ütöttem legalább is nekem az a bábú ember volt. De persze belemegyek a játékban két nap múlva újra beállok dolgozni. Kérem őket, hogy ne a 320 as vonalán de azt mondják én oda vagyok beosztva törődjek bele, jó rendben van egyezem bele végül.

Eljön a reggel újra pizsama, hortyogás, rossz ízű kávé, munkalap, rádió Csajkovszkij, és újra ugyanaz a szakasz én remegve nézem a féket, semmi, jó! Nincs ott senki megnyugszom pár száz méterrel arrébb piros folt a sínpáron én fékezem de ismét nem sikerül megállnom abban a pillanatban jön a felismerés, ez nem lehet igaz megint gázoltam valakit biztosan elütöttem, ez most nem bábú lesz ez élő ember lesz, telefon a diszpécsernek ö hitetlenkedve beszél, én összeroppanva ülök már nem szolok egy szót sem a kalauz beszél hozzám, nem hallom mit mond. Kijönnek a helyszínelők megmozdítják a testet és megállapítják, hogy ez a tetem is csak egy bábú egy újabb bábú, a vér viszont valódi, és meglepetésükre a mentősök bőrszövetet is találnak, megörülnek neki DNS elemzésre tökéletesen megfelel, most már nem könnyebbülök meg, kérem a diszpécsert, hogy írjon ki nekem fizetetlen szabadságot, legalább egy hónapra szükségem van, hogy ezt feldolgozzam ö helyesel, én nem szólok többet.

Aztán otthon sem beszélek senkivel egy hónapig, csak nézek ki az ablakon és lesem a szemközti pékségben dolgozó kövér segédet amint izzadtan szaladgál, hogy kiszolgálja a vevőket. a vasúttól hívnak, hogy bekamerázták a szakaszt, ők is végére akarnak járni az ügynek, már a rendőrséget is bevonták és nyomoznak az ügyben. Ez engem nem nyugtat meg .még egy hét és mennem kell vissza dolgozni semmi kedvem nem akarok már mozdonyba ülni, nem akarok újra bábu testrészeket látni. Végül eljön a nap, vonatra kell szállnom és nincs kiút újra a 320 as vonalon, azt mondják négy hete semmi sem történt, teljesen nyugodt a vonal, én egy szót szem szólok talán soha többé. Újra dübög a gép, úgy dübög mint ahogyan a szívem kalapál, vezetés közben meredek előre mint egy tetszhalott, és amikor a kritikus tájhoz érek mintha nem is látnék minden elhomályosul, egy alakot látok a sínen feküdni, de már nem érdekel nem fékezzek

Ott rohadjon meg ahol van átrobogok felette, persze beszélek a diszpécserrel és lassan lefékezek ez a szabály ugyanis. A diszpécser hülyeségeket beszél, valami átokról hadovál én nem hallok és nem értek szinte semmit abból amit brekeg. Csak vigyorgok magam elé a kalauz jön én nevetve kérdezem- na mi van újra ütöttünk egy bábút? Ő rám néz és a szeme egész másról beszél, azt mondja ez nem vicc láttam a beleit!. Én ránézek értetlenül kérdezem-micsoda? Na ne szórakozz, ő rázza a fejét én leülök a mozdony padlójára, kiérnek a mentősök és helyszínelők kérdezik, hogy miért nem fékeztem, és hogy miért későn, jóval később szóltam be a diszpécsernek én nem mondok semmit. A rendőrök is megtalálnak az egyik faggatna de én úgy érzem nem lesz több szó ami elhagyja a számat. A MÁV kiküld egy kocsit és kórházba visznek én odabenn alszom és nem válaszolok az ideggyógyász kérdéseire a rendőrök el akarnak vinni de az orvosom nem hagyja. Pár napig szótlanul ülök és nem eszem, bejön hozzám a MÁV képviselője és azt mondja érdekes hírei vannak azt mondja, hogy a kamerák felvételein egy öt fős csoport látható amint a fiatalember holtestét cipelik a sínekre fekete ruhában és maszkban, a rendőrség nem tudja még miről van szó de kaptak egy e-mailt a csoport egyik tagjától, aki arról irt, hogy nagyon megbánta az egészet és az egész egy internetes csoport játéka volt, mindig felvették a gázolást és felrakták az egyik videómegosztóra, a bábukat egy színházi kellékeket gyártó cégtől rendelték. Saját maguktól vettek vérmintákat és bőrszövetet, az egyik tagjuk felajánlotta a testét, azt mondta ez lenne igazán sikeres videó, és öljék meg, belementek és heroinnal kivégezték. Nagy gyönyörűséggel nézték a gázolást és büszkék voltak arra, a nézettség elérte a 10 milliót, hát ezért csinálták! Én elejtettem a cigit és csak bámultam magam elé, majd kértem a nyugdíjazásomat.

2 komment

Zombie Land

mindyakuza 2009.12.07. 20:38

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zombie land

velvet.hu/sztori/2009/10/24/zombinak_nezte_elutotte/


 

Sokat vitatkozunk Gary-vel autószerelés közben a múltkor azon vesztünk össze mint egy buta filmben, hogy melyik M & Ms golyó a legfinomabb ízű, szerintem a kék Gary szerint

a narancssárga az a narancssárga ami a Neten található statisztika szerint is csak 6%-ot kapott a kékkel ellentétben aminek a népszerűsége 22% na nem mintha ezért szeretném a kéket de szerintem az a legjobb íz hatásban. Persze Gary csak legyintett és azt mondta konformista vagyok és beállok a sorba. Albert Camus Pestiséből idézet amit persze tőlem tanult ugyanis ez a kedvenc mondatom afféle hitvallás „nem biztos, hogy rend az amiben éltek, hanem csak sorrend amiben álltok

Ezzel nagyon felhúzott és elkezdtem hangosan ordíttatni Iggy Pop Lust for life című számát Gary erre szemtelenül vigyorgott és aznap már nem szóltunk egymáshoz többé.


 

Ma viszont örömmel dolgoztunk mert behoztak egy karamell szinű 1975-ös Cadillac Eldorado-t gyönyörű bézs bőrülésekkel, már az illata is más volt mint azoknak az új szaroknak amelyeknek műanyag szaguk van, ennek meg bőr, és finom olaj illata olyasféle különbség ez, mint karácsonykor a valódi fenyő és a műfenyő közötti különbség. Egész nap csendben dolgoztunk mondtam is Garynek, hogy úgy érzem magam mintha egy Zen templomban lennék és valami komoly szertartáson vennénk részt. Gary ekkor felajánlotta, hogy hallgassunk Vivaldit én rá bólintottam és néha kinéztem szerelés közben az utcára láttam, hogy az újságos fiú a zene hallatán és zavarában ellesik a bicajával, és ahogy egy vén nyanya kiguvadó szemekkel bámul befelé a műhelybe eléggé szokatlan egy garázsból ilyen muzsikát hallani. Általában Iggy Pop meg David Bowie szól.

Szépen folyt a nap söröztünk a Cadillac tulajának nem engedtük, hogy elvigye a kocsit pedig már készen voltunk vele, de holnap reggel is meg akartam simogatni a lökhárítókat ezért nem adtam oda. Meló után elmentünk sörözni és  Suzanne a csajom állandóan zargatott a mobilomon amit nem vettem fel, de Gary is addig duruzsolt a fülembe, hogy vegyem már fel meg ilyenek, úgy hogy jobbnak láttam beszélni vele. Aztán tovább ittunk és Tipp Mix szelvényt töltöttünk ki ,minden héten rakunk fel 50 dollárt na mondjuk a Lakers és San Antonio kosárlabda meccs eredményén összevesztünk Gary látta rajtam hogy nagyon felbosszantott így elhívott moziba valami zombis film ment azt hiszem zombieland volt a címe.

A mozi elé parkoltunk a Dodge Pick up-omal és elővettem a kesztyűtartómból a hétvégi buliról megmaradt kokaint, vidáman csíkhúzóztunk. Gary ki is szállt az autóból és bár sötétedett felmutatott az égre és mint az óvodában a hülye gyerekek ugrálva ordította, hogy csíkhúzó! Csíkhúzó! Aztán megnéztük a filmet zombi gyilkolásszós paródia volt jól szórakoztam bár a kokain és a sörök hatására már a mozis jegyszedő néni is zombinak tűnt. A film után hazavittem Gary-t és otthon jutott eszembe, hogy nem adtam fel a Tipp Mi x-emet és még pattogatott kukoricát is vennem kell az esti meccshez. Egészen sötét volt már olyan 7 óra lehetett gyorsan bevásároltam és indultam haza a kis összekötő úton

Bekapcsoltam a reflektort és az út szélén észrevettem egy bizonytalanul mozgó alakot azt hittem stoppos de ahogy közelebb értem hozzá láttam hogy véres a szája a feje teljesen össze van roncsolódva kockás flanel inge szétszakadva és olyan rémisztően mutogatott miközben vér folyt a szájából mint abban a filmben eszembe is jutottak a szabályok 1-mindig légy bekötve-ez megvan.2-ne legyél hős.3-duplacsapás- és ahogy ezt kimondtam abban a pillanatban elütöttem a mocskos zombiját hangos alleluja közepette, miután átmentem rajta visszatolattam és újra végig mentem a testén 3- szabály dupla csavar!

Boldogan mentem haza és vidáman iszogattam a meccs alatt.


 

Martina asszonyhoz este tíz felé értek ki a rendőrök, a karosszékben ült éppen és hallgatta az esti imát a keresztény rádión amikor is hangos fékcsikorgást hallatszott erre odacsoszogott nyűt házi papucsában az ablakhoz azt hitte david jött vissza a gondolatra összerezent. De nem, egy puffadt néger zsaru meg egy fogatlan mexikói zsaru jött és verték az ajtót Martina nyöszörögve valami megyek má! -t mormogott

-Asszonyom rossz hírt kell közölnünk önnel, a férjét baleset érte az összekötő úton elgázolták, kétszer is átmentek rajta sajnálom.

Martina asszony nem könnyezett -meghalt végre?- kérdezte furán

A rendőrök egymásra néztek és szemük kereste egymást mintha azt kérdezték volna egymástól mi az, hogy végre? Nem értették.

A fogatlan mexikói kinézetű rendőr az asszony felé fordult és nyugtató szavakat mondott majd a néger zárta le a beszélgetést azzal, hogy holnap be kell mennie Martina asszonynak a proszektúrára azonosítás végett Martina asszony bólintott, a zsaruk pedig elmentek.


 Hozzám másnap jöttek el a zsaruk nem tiltakoztam bár részletekre nem nagyon emlékeztem, azt mondták akit elütöttem az nem egy zombi volt hanem csak egy farmer akit baleset ért és megpróbált segítséget kérni. Én nem is ismerek arra farmert meg gondozott földeket sem pedig mindennap arra megyek haza, de valahonnan  rémlett a dolog így beismertem, balesetre hivatkoztam. Az őrszobán persze elmeséltem az egészet Garyvel az italozást meg a mozit és, hogy zombinak néztem az öreget nagyon bántotta a lelkiismeretemet ez az egész, kértem, hogy hozzanak egy M &Ms-t az automatából és a sárga színűt választottam ami tényleg finomabb volt mint a kék, igaza lett Garynek


 

Két nap múlva eltemették az öreget éppen a cellámban olvasgattam az Imigyen szól a Zarathusztra-t Nietzsche-től amikor nagy meglepetésemre megjelent Martina asszony

én leszegett fejjel mentem beszélőre hebegve habogva próbáltam mentegetőzni kértem ,hogy bocsásson meg.

Erre ő az ablakhoz hajolt és kérte, hogy én is hajoljak közelebb -fiatalember az uram tényleg zombie volt!Én zavartan pislogtam rá miről beszél ez?

- Már évek óta tartottam otthon láncon de tegnap előtt este kiszökött tudtam, hogy vadászni indul és őn megmentett tőle, hálásan köszönöm fiatalember, hogy megtette. Már próbáltam elmagyarázni a rendőröknek de azt hiszik hibbant vagyok.

-És ha kimászik a sírból kérdeztem?-miközben megremegett a szám a gondolatra, hogy ez a zombi bosszút állhat rajtam.

-Az már nem fog előmászni engem nem ijeszt meg többé! Két méter vastagon bebetonoztattam, emiatt ne aggódjon!

Az öregasszony rám kacsintott és elcsoszogott én pedig arra gondoltam, hogy milyen kár az ,hogy semmit sem tudok bizonyítani,beláttam ,hogy  tovább kell élveznem a rendőrség vendégszeretetét ,csak M &Ms-em lenne még egy csomaggal, de sajnos elfogyott és tényleg a narancssárga a legjobb.


 

4 komment

A mező lánya

mindyakuza 2009.11.08. 18:04

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 velvet.hu/sztori/2009/10/29/prerifarkasok_teptek_szet_a_kirandulo_folkenekesnot/

 A mező lánya

 

Részletek Taylor Mitchell naplójából.


 

1998.07.02


 

Kedves naplóm! A mai nap fantasztikus meglepetésekkel kedveskedett nekem, apu elvitt abba a teke klubba ahova a munkatársaival szokott járni és tekéztünk. Nekem még nem nagyon ment de apu megígérte elvisz máskor is már várom mert nagyon finom ott a forró csoki. Csodálatos volt ahogy a golyók gurultak azon a gyönyörűen fényes felületen és a hangok apu barátainak nevetése meg volt egy bácsi a mellettünk lévő pályán aki olyan vicceket mondott amin mindenki nevettet csak én nem mert nem értetettem.

Hazafelé beugrottunk egy fagyira Stewart bácsi éttermébe a fagyi nagyon finom volt. Éppen indultunk volna haza mikor a kajálda előtt egy öregember gitározására lettem figyelmes ráncos vén halál gyűrött pecsétes öltönyben játszott valami olyan gyönyörű dalt ,hogy apu nem tudott elrángatni onnan egy kicsit hallgatnia kellett velem becsuktam a szemem és az egész zene olyan érzéssel töltött el mint az a pillanat amikor le esik az első hó és amikor belelépsz roppan egyet és minden egyes lépéssel ugyanaz a fura hang az egész olyan mintha a holdon járnál. A kocsiban kértem aput ,hogy vegyen nekem egy gitárt -szeretnék megtanulni gitározni jelentettem ki! Na jó leszek!

Apu kicsit tiltakozott de megígérte ha ügyes leszek a suliban karácsonyra vesz nekem egyet.


 

Csuda jó napom volt köszönöm istenem! Vajon miért van az ,hogy a hold soha nem sütött be a szobámba? Mostanában pedig minden éjjel fény árassza el a szobát pedig a holdat sosem látom? Mindegy jó éjszakát.


 

1998. 12. 25


 

Kedves Naplóm!

Már nagyon vártam a karácsony estét! Apuval feldíszítettük a fát és anyu finom vacsorát csinált édes puncs illat volt az egész házban nagyapi egészen berúgott, apuék nevetve kártyáztak és ami a legfontosabb megkaptam a gitárt szép! Apu szerint mahagóni testű ragyogó csodát, egész este pengettem anyuék rám is szóltak ilyen szövegeket költöttem a krampácsolásomhoz íme.

A barna mackó, a barlangban alszik, egy nyuszi halkan szalad a fűben, a csigák csak csúsznak és az őzek szaladnak”… stb. hülyeségek. Apu azt mondta hogy hagyjam abba ha van kedvem beírat egy tanárhoz és járhatok tanulni gitározni.


 Hát ennyi.

 

2000. 01. 15

 

Ma lesz az első fellépésem! A falunapon nagyon izgulok, az otthonom Idaho-t fogom játszani meg vannak ilyen kanadai népdalok azok is jól mennek is játszok egy párat remélem jól sikerül majd


 2000. 01. 16


 Hatalmas sikerem volt, mindenki tapsolt boldog voltam még egy saját dalt is elénekeltem ami a napfelkeltéről szólt

Lefekvés előtt egy árnyékot láttam a szobám falán mintha egy angyal lett volna szárnyakkal

 És reggelre homokból ismeretlen szöveget szórt valaki a szőnyegre. Nem értettem de titokban felporszívóztam.

 

2004.07.09


 Ma jelenik meg a The Indian Eggs című első lemezem nagyon várom milyen fogadtatása lesz. Októberben Európában is megjelenik remélem tetszeni fog valakinek. Apuéknak meg az unokatestvéremnek tettszik.

Ui: álmomban újra megjelent az angyal szerű alak és azt mondta, hogy én leszek a világ megváltója erre felébredtem nagyon hideg volt a szobámban, mert valamiért kinyílt az ablak és egy fehér galamb repült be rajta csapdosott egy párat aztán kirepült az ablakon. Azt hiszem csak álmodtam az egészet.


 2004. 07. 11


 A menedzserem szerint egészen jó eladásokat produkál a lemez , meghívást kaptunk egy  12 állomásos amerikai turnéra! Anyuéknak nem merem elmondani a galambot meg a lidércálmaimat. De azért nagyon izgulok igazi turné lesz juhéé!!


 2005.01.09


 Ma kezdjük a turnét először San Remo-ba megyünk! Nagyon stresszelek már 800 jegyet el adtak, meg be kell mennem a San Remo-i rádióba is. Juj de jó dolog ez!


 2005. 01. 12

 

 Frenetikus volt a koncert, minden jól ment, 1200 néző volt úgy néz ki szerették, bár történtek szokatlan dolgok is

Például: az egyik számom a déli lagúnák alatt  érthetetlen nyelven kezdtem hadoválni a dalszöveg helyett ez annyira kizökkentett, hogy egy pillanatra el is akadtam.

De szerencsére semmi komolyabb dolog nem történt és vissza is tapsoltak.

 

2005. 02. 21

 

New York isteni város, 3000 jegyet eladtak, és minden jól is ment volna ha koncert közben nem történik újabb katasztrófa. Valamiért elkezdett vérezni a tenyerem és a színpadon szanaszét csöpögött, nem győztem a ruhámba törölni

Koncert után a menedzseremmel hosszasan néztük a tenyerem de semmi sebet nem találtunk Megállapodtunk hogy feltétlen elmegyek orvoshoz. Ettől függetlenül ez a koncert sikerült a legjobban, de a vér miatt nagyon felizgattam magam, és rettenetesen elfáradtam, hazafelé végig aludtam az utat.

 

2007. 09. 13

 

Elkészült az Új Lemezem a Címe: Missing Call szinte repülők az örömtől.

Viszont nem mehetünk újabb turnéra mart szellemileg nem vagyok friss és  újabb lázálmaim vannak ,tegnap este a szobám sötétjébe az egyik szekrény mögül dulakodás hallatszott mintha az ördög és az angyal verekedtek volna ilyen szavakat hallottam hogy halál, Jézus születése, fogantatás,nagyon féltem.

Most már tényleg el kell mennem orvoshoz.

 

2007. 09. 24

 

Végre eljutottam az orvoshoz azt mondta pihennem kell idegi fáradtság lehet a dolog mögött. Hát nem tudom de az biztos hogy megörülök ha ez így megy tovább.

 

2007. 12. 27

 

Ma megismerkedtem egy helyes fiúval akit bob -nak hívnak randiztunk  moziba mentünk, a film közepén rám ijesztett megszorította a karomat vicsorgott és vér folyt a szeméből. Kitéptem a karomat a szorításából ,ekkor felnevettet és azt mondta elaludtam és gondolta felráz hát nem tudom.

  

2009. 03. 28

 

Ma elkezdtük az új turnét ezúttal csak itthon folyton hányingerem van meg nem jött meg a menszeszem ,nem értem pedig görcsöl a hasam. Falom a savanyú uborkát mint egy örült, vennem kell terhességi tesztet  az nem lehet hogy terhes vagyok hiszen le sem feküdtem le bobbal.


 

2009. 03. 29

 

Na ez nem hiányzott! Vettem tesztet és rózsaszín lett, terhes vagyok! Ami a turné előtt lehetetlen! El kell vetetnem! És anyuék sem tudhatják meg semmiképp. Felhívtam bob-ot ,megharagudott azt mondta büdös kurva vagyok. Pedig nem feküdtem le senkivel hiába győzködtem azt mondta mivel nem volt köztünk semmi ő leszarja a dolgot oldjam meg. Sírtam egész délután, holnap erőt veszek magamon és elmegyek az orvoshoz.

 

2009. 04. 01.

 

Na végre eljutottam az orvoshoz, megvizsgált és azt mondta nem látja a magzatot biztosan téves volt a teszt, megnyugodtam de azért mondtam neki, hogy nézzük meg újra. Ő újra csak ugyanazt mondta asszonyom nem látom a magzatot! Erre felháborodva reflektáltam Nem vagyok asszony! Ő elnézést kért én elpirulva szintén.

 

2009. 06. 21

 

Elindult turné rosszulléteim nem csökkennek, a hasam nő, a menedzser szólt hogy fejezzem be a hamburger evést: Én utálom a hamburgert te majom.

 

2009. 06. 23

 

Toronto 5000 néző az új maximból is játszottam egy pár számot meg a régi slágerekből is egészen jól éreztem magam, volt sajtótájékoztató, meg dedikálás ezt már nem annyira élveztem. Az egyik lemezre gírbe-gurba betűkkel szinte belevéstem valami latin szöveget a rajongó  ijedten elrohant ott maradtam a szétmarcangolt CD vel és abbahagytam a dedikálást.

 

2009. 08. 22

 

Holnap szünetel a turné én azt tervezem, hogy elbújok a világ elől kiszökök a szállodából és elmegyek egyedül kirándulni. Remélem végre kicsit nyugtom lesz.


 

 

 

2009. 08. 29


 

A The Toronto Sun cikke szerint a híres Folk énekesnőt kirándulás közben szétmarcangolta 2 prérifarkas, a halottkém  véleménye szerint a lány terhes volt. És meglepő latin szavakat találtak a színhely közelében. Az egyház képviselője Michael Smiths szerint a szövegek az új megváltó születéséről és Mária szeplőtelen fogantatásáról szólnak minden idézett szöveghű mintha valaki kimásolta volna egy bibliából. Az egyház  állásfoglalása szerint valaki vagy valakik már a baleset elött szórakozásból irkálhattak a helyszínen. 

Dr. Sam Alliende egyházkutató nem hiszi, hogy valamilyen gyerek csínyről van szó és kérte a hatóságoktól a magzat DNS vizsgálatát. Amit később szeretne összehasonlítani a turini leplen található mintákkal.

Dr. Sam Alliende meg van győződve arról hogy a prérikutyák támadása az ördög műve. Az egyház kérte az egyházkutató elmeorvosi vizsgálatát amibe a kutató nem egyezett bele. Lapzártáig újabb hír az ügyben nem érkezett.

1 komment

Woodoo Taxi

mindyakuza 2009.10.14. 23:59

index.hu/bulvar/2009/09/02/kenyai_taxisgyilkossagok_13_halott/

 

 

 

Woodoo Taxi


 


 

Joe Kadenge vagyok ezt a levelet azért írom mert azt hiszem Dunga hamarosan rám tőri az ajtót és végez velem. Szeretném ha egy bíróság ítélkezne felettem tudja meg mindenki, hogy igen hibáztam ,hibás vagyok hiszen olyan erőket szabadítottam fel amit nem lett volna szabad és olyan energiákkal dolgoztam amit nem tudok uralni.

 

Az egész fél évvel ezelőtt kezdődött egészen jól prosperáló taxitársaságom volt amíg nem jött be ez az új taxitársaság Nairobi Luxury Taxi, csak nevettem mikor meghallottam a nevét Luxury mi??Azt hittem az én társaságom van olyan erős ,hogy elbír egy jöttment kis céggel.

Aztán napról napra, hétről hétre tűntek el az alkalmazottak, először Pepe jött, hogy felmond a cigaretta füstöt a szemembe fújta és én tudtam róla, hogy dugja a feleségemet szinte örültem, hogy elmegy menj csak gondoltam magamban úgy is elbuksz, de akkor még nem sejtettem, hogy én fogok lecsúszni a lejtőn.

Egy újabb délután Joe Masinga jött be az irodámba és ő is jelezte itt hagy, nagyon sajnáltam a dolgot gyerek kora óta ismerem, ismertem az anyját a nagyapjával együtt át kártyáztam sok-sok délután, szóval Masinga a szívemhez nőtt, kedves volt, igaz hogy olyan betegségben szenvedett amit nehezen szoktam meg én is és az utasok is, úgynevezett „Katjai” voltak, amikor valami okból ideges volt rángatózott és dadogva káromkodott

Nem örültem de arra gondoltam van még elég taxisom, de rosszul gondoltam sorra mondtak fel Dwunge, Kairay,Malati. és még sorolhatnám ja igen Dunga Origi is aki most készül rám törni az ajtót amit persze nem tudok elhinni, de a hangja alapján Ő lesz az.

Na őt nagyon utáltam és ő is engem, nagyon sokszor összeverekedtünk, olykor kést rántott elő és azzal fenyegetett hogy megöl, de én mindig megbocsátottam neki.

Megpróbáltam a kilépők helyett új embereket felvenni, ez nagyon nehezen ment vagyis helyesbítek sehogy sem ment,nehéz idők járnak a jogosítvánnyal rendelkező embereket elvitték a törzsi háborúk, és rengetegen jelentkeztek úgy hogy sem jogosítványuk sem tapasztalatuk nem volt.

Nem tudtam velük mit kezdeni az elveszett állományom nagyon jól vezető rutinos taxisokból állt, ezek meg azt sem tudták hogyan kell sebességet váltani, néha elkezdtem tanítani egyiket másikat de összetörtük a kocsit ha meg nem akkor folyton lefulladt. A cégem kezdett összezsugorodni és sorra veszítettem el a drosztokat, már csak tíz emberem volt, meg harminc vezetni képtelen munkanélkülim akiket nem mertem a volán mellé ültetni.

Minden reménysugár elveszettnek látszott, míg nem az egyik délután Zabua a titkárnőm megkérdezte, hogy hallottam e már a Muti rituálékról és ha igen hiszek-e benne? Mert ha hiszek benne ő tudna segíteni mivel ő is a Muti egyház tagja és ismer egy úgymond vajákos asszonyt akinek gyakorlata van a Muti rituálékban és kész segíteni rajtunk némi egyháznak szánt anyagi juttatás fejében. Nem nagyon hittem a dologban, hókuszpókusz baromságnak gondoltam, ebből aztán nem fogom a hiteleimet kifizetni de mert el voltam keseredve beleegyeztem, hogy valamelyik délután eljöjjenek hozzánk és beszéljünk a dologról.

Vacsora főzéshez készültem éppen mikor csengettek, kinyitottam az ajtót és ott állt egy halálszínű fehér albínó asszony vörös szemekkel remegve fogtam vele kezet ami hideg és nyirkos volt akár a sírgödör, a titkárnőm nem jött vele hellyel kínáltam ő pedig rekedt hangon elmesélte a Muti rituálék lényegét, ami arról szólt hogyha egy ember agyát és testrészeit elvesszük akkor boszorkányság segítségével ezekkel a testrészekkel meg tudunk erősíteni egy másik élő embert például az áldozat elméje okosabbá teszi az elő embert szinte rárakodik az élő agy kapacitásra mintha stimulálná, ha gyengébb a karja a levágott karokkal  erősebbé válhat és így tovább. Én persze hallottam már ezekről a dolgokról de mindig a realitás talaján álltam nem akartam elhinni ,hogy ilyen létezhet. Aztán kérdezgetni kezdte, hogy öltem -e már embert? a háborúban vagy akárhol? Erre dühösen felpattantam és mondtam neki, elég volt menjen el, ő még az ajtóból visszafordult és csak annyit mondott gondoljam át nagyon sok kiváló képességű taxis volt nálam akik elhagytak az ő testrészeikkel remekül fel lehetne futtatni a céget, hiszen egy analfabéta is úgy tud majd vezetni mint bármelyik taxis ha lezajlik a rituálé na ekkor már rácsuktam az ajtót.


 

Másnap újabb rossz hírek jöttek  egy behajtó személyében aki  méregette a taxikat az udvaron, én vörös fejjel zavartam el, hozzon bírósági végzést az eljárásról akkor nézelődhet néhány nap múlva visszajött már végzéssel, a cég vergődött aztán eljött az az éjszaka mikor arra gondoltam hogy tényleg cselekedni kell bármi is történik majd megteszem. Taxit hívtam egy étterem elé álnéven

És mit ad isten pont Joe Masinga ült a kocsiban meglepődött, én is, viccelődött azzal, hogy Luxury Taxival járok, én meg idegesen a táskámban kotorászva kerestem a tőrömet, ő vicceket mesélt meg hosszasan ecsetelte, hogy ne haragudjak, tényleg nagyon hálás nekem, úgy érzi én neveltem belőle jó taxist.

Igen jó taxis voltál!-jelentettem ki majd előhúztam a tőrt és a mellébe döftem a vér kilövellt egyenesen a szélvédőre, ő rángatózni kezdett káromkodott véresen habzó szájjal, félre rántottam a kormányt egyenesen egy fának. Elvesztettem az eszméletemet aztán mikor magamhoz tértem láttam, hogy Joe nem mozdul akkor megkerestem a táskámba a szemetes zsákot és akkurátusan mérnöki pontossággal feldaraboltam levágtam a kezeit, lábát a fejét hányingerrel küszködve dobtam be a zsákba. Még aznap éjjel elvittem a vajákos asszonyhoz aki kérte hogy vigyek egy önéletrajzot is valamelyik szimpatikus dolgozó jelöltről akit szeretnék hogy nálam legyen alkalmazásban a lelkemre kötötte, hogy reggel hívjam fel a jelöltet és mondjam meg neki, hogy megkapta az állást, adjak neki egy autót és meg fogok lepődni azon hogy mennyire jól dolgozik majd.

 

Másnap reggel fel is hívtam egy fiatal srácot aki nagyon szimpatikus volt szertelenségével vagányságával az állás interjún kicsit Joe-ra hasonlított. A srác bejött átvette az egyik kocsi kulcsát és a diszpécsereim nem győzték felvenni a sok rendelést, meg innen-onnan telefonáltak az utasok hogy milyen kedves és barátságos ez az új taxis meg hogy mindenhova odaér időben. Ha lehet a közeljövőben is öt kérik

Boldog voltam és elhatároztam újra vadászni indulok minden este, otthon megéleztem a késeimet előkészítettem a táskát és ismét gyilkoltam számtalanszor. És a vajákos asszonynak hála rengetek régóta veszteglő kocsit ki tudtam adni. Néha láttam a híradót de nem volt szégyenérzetem a cég lebegett a szemem előtt Minden este mint a vadállat aki lecsapni készül álltam ki valami elhagyatott helyre és vártam a báránykákat.

Egy szép hamvas este Pepe állt meg mellettem csak közönyösen bámult cigizett és valami szemtelenséget a pofámba mondott, őt nagy örömmel öltem meg belegondoltam, hogy ez nekem mekkora elégtétel a feleségem miatt,töcsköltél vele turkáltál a barlangjában apró kis darabokra vágtam szét miközben arra gondoltam na ezt rakd össze asszony! ez a legó, nem a bionicle ez bió legó! erre elmosolyodtam. A vajákos asszony nem túlságosan örült a szabályosan pépé darált Pepének de azt mondta egy kis plusz pénzért megoldja boldogan nyúltam a zsebembe.

Új nap új ember és a cég elkezdett teret nyerni Nairobiban visszaszereztem a Sailor Hotel parkolóját is de nem hagyhattam abba míg az egész város enyém nem lett. És sorra jöttek mind a régi alkalmazottak köztük Dunga Origi is aki talán a legboldogabban öltem meg az örök vetélytárs aki mert szembeköpni mert velem a főnökével verekedni most pedig a nagy legény itt van a zsákba alig fél négyzetméteren.

Már jól működött a cég és én új verdákat vettem a Luxury Taxi becsődölt ,én ültem a Niagara Road előkelő irodaházának egyik kiemelt irodahelyiségében és nagyon hálás voltam a titkárnőmnek a vajákos asszonyért olyannyira, hogy meg is hágtam és házassági ajánlatokkal hitegettem, ő boldog volt én elégedett.

 

És most remegve bújok el az egyik íróasztal mögé mert pár napja minden összeomlott mint a kártyavár egy szépen fel épített álom darabokra tört, az alkalmazottak furcsán kezdtek viselkedni. Az a kölyök aki Joe elméjét kapta sokat dadogott és idegesen káromkodott rengetek panaszos hívás érkezett ekkor még nem értettem az egészet.

Aztán tegnap éjszaka mikor az előszobába léptem hallottam a feleségem kéjes nyögéseit és amikor benyitottam a hálóban a Pepe testrészeit kapó alkalmazottam mélyen nyomult be feleségem vaginájába az egész olyan  volt mint egy időkerék minden forgott vissza és úgy tűnt, hogy a szereplők változtak csupán, az egész amolyan De ja Vu érzés volt. Kihajítottam a házból azt a patkányt aki dulakodás közben a karomba nyomta a cigaretta csikkjét.

 Most pedig az ütőerem lüktet az iroda ajtaja pedig egyre gyengébben tart néha már előbukkan a balta éle a gyengülő farostban, ha be sikerül jönnie Dungának! tudom, hogy nem ő! De aki a feleségemet dugta az sem Pepe volt és Joe sem Joe. Ezzel tisztában vagyok és nem hiszem el hogy megtörténhet. Kintről ordítás hallatszik Dunga hangján-LEDARÁLLAK! ezt kiabálja LEDARÁLLAK. Szentséges ég sikerült neki az ajtó zárja beszakadt SEGITSÉ........

2 komment

a plébános úr

mindyakuza 2009.09.27. 19:12

index.hu/bulvar/hirek/2009/09/22/kessel_rabolt_bankot_a_lengyel_pap/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

A plébános

 

 

 

A plébános úrnak fájt a nyaka csak úgy ropogott mikor felült az ágyban, a szoba ajtó résnyire volt csak nyitva feltette a szemüvegét és kilesett az ajtó nyíláson mennyi lehet az idő.

-Ó már fél hat van! Kiáltott fel, a kur......, és ki is mondta volna ha nem jött volna irina a plébános úr házasszonya.

Nyikorgott az ajtó megjelent irina vörös disznó feje lomhán mozgott visszeres lábaival.

-ó hans mit is mondana erre? -gondolta a plébános úr- olyan nagy feje van hogy egy egész lakodalomra való kocsonyát lehetne belőle főzni -a plébános úr kuncogott a gondolatra.

-Dicsértessék! rikoltotta irina- a plébános úr majdnem megfulladva mondta ki az ámen-t.

Jó reggelt plébános úr!!-köszönt újra fütyülve irina, és ez a fütyülés a szavai között afféle fogbéli hiányosságot jelentett.

Protkóval jó fütyülni! Nem kell ahhoz répa sem- gondolta a plébános úr és újra kuncogott magába.

Irina megijedt-jaj plébánossssz úrrr cak nem cuklik -gyorsan elszaladt és egy pohár vízzel tért vissza.

-Hagyja irina, kérem hagyja, inkább készítse ki a reverendám-mondta vörös arcbőrrel- még a beszédemet elő kell készítenem.


 

Gyorsan a szobába vonult bekapcsolta a lap-topját miközben kikiabált.

-Irina!Kérem hozzon valami fájdalom csillapított tegnap sokáig dolgoztam a mise anyagán és fáradt vagyok.

-Hozom plébánossz ! úr máris hozom!

A lap-topon megkereste a postaládáját és remélte hogy hans elküldte neki az aznapi anyagot, bízott benne, hogy hans most nem lopott a nettről beszédeket mert a múltkor is kis híján beégett az egyik beszéddel amit a missziós nővérek körmenetén tartott, éppen a mondókája közepén járt amikor az egyik apáca felkiáltott- úristen ez a pápa beszédje 1972-ből? még a lourdes-i szent szűz barlangjában olvasta fel!- Muszáj volt rögtönözni így eléggé vegyesre sikeredett a beszéd és, megszaporodott a hüppögés mikor a házi áldásból idézet összefüggéstelenül. De megúszta.

Kinyomtatta a szöveget hona alá csapta majd felöltöztette magát. .miközben irina öltöztette csak úgy szuszogott.

Elhatározta hogy mihamarabb lecseréli ugyanis büdös volt a szája és semmi nem bosszantotta jobban fel mit ez a reggeli szeretet teljes mocsárszag, egyszer sikerült is a cipőjére hányni de ezek részlet kérdések.

A konyhai órára nézett,-már fél hét? úr isten! rohanjunk irina rohanjunk!-szaladtak a gyöngykavicsos kerten át ahol gyönyörű bukszusok zöldelltek.

A lélekharag mély bronzos kongása, a plébános úr ideggócain táncolt- jaj már megint ez a mise- gondolta. De túl kell rajta esni..


 

Fellépet az oltár elé nagy csend fogadta idegesen fickándoztak a ministráns fiúk, az öregasszonyok sápadt kenyér képpel szorongatták az olvasót és motyogtak, az öregemberek meg a kézelőjükkel babráltak és lélekben már kint itták a pofa sört václav kocsmájában.

A plébános úr kihúzta magát köhentett egyet, már csak a glória hiányzott a feje körül csupán, szóval köhentett egyet és kimondta az első szót, de megcsörrent a telefonja még szerencse hogy Mozart rekviemje volt beállítva csengőhangként egyébként a Benny Hill show zenéje az jobban tetszett neki meg is volt és szerencséje nem az szólalt meg.


 

A püspök úr!-jelentette ki – Elnézést azt fel kell vennem- a vonalban hans volt pálinkás hangon ordibált.

-Allo krystof! itt hans, was is my beszéd ha? remélem jól sikerült.

-hülye vagy? ilyenkor hívsz misét tartok éppen!-az első sorokból kuncogás hallatszott

-Jah gut bocsas meg este érted mehetek motorral!

-igen de hívj fel este te fos...../talicskát akart mondani./ De egy öregember előre esett a nevetéstől és úgy szedték össze remegve a többiek.

-elnézést kérek ezért a kis intermezzóért a püspök úr nagyon erőszakos még egyszer elnézést- mondta határozottan és folytatta a celebrálást.

Végig csinálta a misét de beszéde közben itt-ott kacajok hangzottak fel, ilyenkor nagyokat nyelt de befejezte és végig csinálta.


 

-Drága híveim holnap és holnapután Pavel atya fog misét celebrálni mert szemináriumra kell mennem a püspök úrhoz, -néhányan kacagtak. Az ég legyen veletek, menjetek békével.


 

A plébános úr kenetteljesen kezet fogott a hívekkel érezte az újaikat a csontot mintha hullákkal parolázna néha félt nehogy erősen megszorítsa mert volt már rá példa egyszer egy öregasszony két ujját is sikerült eltörnie még kezdő korában hiába akkor még lelkes volt.

Este türelmetlenül várta hans-t aki egyszer csak megállt a motorjával

hozott bőrkabátot és indultak varsóba egy röpke hétvégére ,szerette ezeket a hétvégéket szerette a kokain illatát a WC kagylón meg a nagy vodkázásokat a top less bárba, szerette az apáca ruhába öltöztetett ukrán szukákat azok sosem fogaznak finom nép.

Első este sikerült has-al berúgni, olyannyira hogy nagy karlendítésekkel meg hangos zig heil! kurjongatásokkal vánszorogtak varsó utcáin.


 

Másnap újra ugyanabban a csehóba mentek egy francia csajt meg egy ukránt választottak a katalógusból, majd vadul hemperegtek miközben a bibliából olvasott fel. Harsányan nevettek majd nagyokat ettek, elmentek pornómoziba is éppen indultak vissza a csehóba mikor a plébános úr észrevette hogy ellopták a kabátját az összes iratával és pénzével együtt, a plébános úr dühöngött.

Mérges volt arra a birkára aki ellopta a cuccait, a bárban tombolt, hans megpróbálta nyugtatni de ő elrohant egy késsel beszaladt az első bankba és erélyesen a pultba vágta a kést -Pénzt!- mondta határozottan, miközben képzeletében megjelent az isten csóválta a fejét de fentről ledobott őt złotyit csak úgy pörgött a márvány pulton a plébános úr kiszaladt a bankból és még az ajtóban halkan mormogott egy dicsértessétek.

A többire nem emlékszik mert részegen feküdt valami kis sikátorba mikor a rendőrök rátaláltak hangos káromkodások közepette dobták be a meseautóba


 


 


 


 

 

 

2 komment

genetikai apokalipszis

mindyakuza 2009.08.18. 14:29

új hír, új írás:

index.hu/tudomany/2009/08/13/a_genekben_van_a_kihalas/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Genom apokalipszis

 

Dr samuell Lowry azt álmodja hogy fut a tengerparton, mellette egy hím oroszlán fut teljes szimbiózisban a végtelen tájban, csak a tenger sós illata érződik. A két test együtt rohan mintha az egész világ minden idősíkján ugyanaz az esemény játszódna le mindenhol az ő árnyékuk látszódna mintha egyedül lennének az egész világmindenségben. Ekkor feltűnik a nap megtorpannak a fénytől az oroszlán hátrafordul és még egy utolsó pillantást vet Mr lowry-ra aztán a napfényben eltűnik.

 

Majd szalonna szag érződik, halk mormogás a tv-ből, a konyha felől valami mai zaj, hideg reggeli szellő a nyitott ablak felől.

 

Mr lowry az ébresztőórára néz-úristen biztosan elkésem-gondolja.

Felpattan mérgesen rámordul a feleségére -szívem mond miért nem tudtál felébreszteni?

Áá mindegy gyorsan magára kapkodja a ruháit, puszit nyom a feleség nyakára aki csendesen dudorászik-valami bocsánat félét motyog-

Mr lowry kirohan az ajtón beugrik a Volvojába majdnem el űt egy kukájában turkáló hajléktalant az vörös fejjel káromkodik.

 

Az intézetben már várják Dr higgs, és Éva a titkárnője.

Alig húzza le a belépőkártyáját a titkárnő azonnal lerohanja-Jó hogy itt van, már azt hittem sosem ér ide Dr higgs már tíz perce várja.

 

Ő idegesen köpenyt húz majd mint ha nem is hallaná Évát otthagyja és üdvözli Dr higgset.

-elnézését kell kérnem elaludtam, a feleségem mindegy.

-Szóra sem érdemes olvasta Dr Hewitt elméletét az USA genetic-ben érdekes cikk.

-Még nem jutottam el odáig.

-Dr hewitt szerint a genetikai populáció végórái következnek szerintem áltudomány, kérem olvassa el, jó lenne valahogy reflektálni rá esetleg a kamarai tagságát is megszüntethetnénk. Tiszta szenzációhajhász szemfényvesztés az egész cikk, csak azt nem értem egy ilyen lap mint a genetikai szemle, hogy hozhat le ilyen baromságokat.

-Igyekszem felvenni vele a kapcsolatot, meg próbálom tisztázni az ügyet és ha baromság…….

-Mi az, hogy ha baromság? Ez az alak azt állítja hogy az emberi fajnak már nagyon kevés van hátra, ez a szerencsétlen azt mondja, hogy a fajok kihalása genetikailag kódolva van és, hogy előtanulmányai és kutatásai szerint az emberi faj utolsó éveit éli, ez teljes abszurditás mint valami b kategóriás sci-fi badarság.

-Minden esetre beszélek vele mi előtt sarlatánnak bélyegezném.

-ahogy jónak látja csak kérem gyorsan járjon el az ügyben nem szeretném ha ilyen ostobaság okozna pánikot a világban.

-még ma megpróbálom tisztázni az ügyet, és felhívom önt.

-rendben van akkor várom a hívást és vessen véget ennek az egésznek a populáció genetikus szakembereknek ki kell vetnie az ilyeneket a szakmából.

 

Mr lowry még aznap estére lekötött egy találkozott Dr hewitt titkárnőjével.

Az épület ahol találkoztak nem úgy nézett ki mint egy kutatólabor, poros külvárosi negyedben volt, kopott névtábla jelezte Dr Hewitt második emeleti irodáját rozsdás betűkkel.

Régi öreg lift vinnyogva remegve vonszolta fel a második emeletre lowryt ö unalmában a filctollal felrajzolt tegeket nézte meg egy mondatot amit valaki bevésett a lift barna bakelit falába.

 

„Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél” Jézus Él!!.

 

Kilépett a koszos lépcsőházba ahol dr hewitt lakása ajtaja nyitva volt, dr hewitt nyersen kezet szorított vele. miközben a szemébe nézett, és az a szempár olyan volt mint az álmában lévő oroszláné.

-Üdvözlöm dr lowry örülök hogy meglátogatott nagy hódolója vagyok nagyon sok könyvét olvastam és azt kell, hogy mondjam le a kalappal, gratulálok még sok-sok ilyen remek humán genetikusra lenne szükségünk.

-Köszönöm-mondta lowry -de hagyjuk ezt a legutóbbi cikkével kapcsolatban keresem szeretnék egy kis betekintést kapni arról hogy mi ez az egész mi alapján gondolja azt hogy az emberiség és azon belül az emberi faj tömeges kihalása elé nézünk.

-nézze hallott már Mr Spencer Wellsről?

-igen elég jó szakember populáció genetikus mint mi.

-é azt tudja, hogy mivel foglalkozik mostanában.

-igen azt hiszem kutatásokat végez az oxfordi Wellcome Trust Megbízásából. Csádban, Marokkóban, Guineában.

-igen. és olvasott tőle valamit mostanában?

-azt hiszem mostanában nem publikált sehol, vagyis nem tudok róla.

-kanadai kutatokkal végzet vizsgálatokat, mikrobiológusokkal, evolúció kutatókkal, és ökológusokkal akik tengeri kagylókon tanulmányozták az elmúlt kétszázmillió év nagy kihalásait És arra jutottak hogy megfigyelhető egyfajta ciklikusság gondolok itt a dinoszauruszokra, és más faj elpusztulására is azt a megállapítást tették, hogy a törzsfejlődés fáján mindig egy- egy ág hall ki és a kihalás genetikailag kódolt.

-ez teljes képtelenség! nagyon sok tényező befolyásolja a kihalást, környezeti tényezők, alkalmazkodó képesség stb..az ember leigázta a földet, járt a holdon és tud alkalmazkodni zordabb körülményekhez is igaz, hogy nagy a felmelegedés és az okozhat némi problémát túlélésünkben. De környezeti tényezők radikális változása nélkül nem hiszem, hogy egy varázsütésre el kezdenénk meghalni ez orbitális baromság! Ne haragudjon de kell írnom egy válasz cikket az ön cikkéről ezt tisztáznunk kell a tudós társadalom előtt, és sajnálattal kell közölnöm hogy fogom indítványozni az ön tudományos tagságának a megszüntetését.

-ahogy gondolja,-szól ridegen Mr hewitt és kinyitotta a lakás ajtaját.-A viszont látásra.

 

Mr Lowry sétált lefelé a lépcsőn és a liftbe bevésett mondat visszhangzott a fejében

 

” Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél”

 

Otthon gyorsan megvacsorázott és laptopja elé ült elkezdte írni a cikket, a tv alapzajként be volt kapcsolva felesége fáradtan rogyott le a kanapéra.

A híradót hangosan hallgatta, Mr lowry ráförmedt -szívem nem látod hogy dolgozom nem tudnád egy kicsit halkabbra venni?

Odanézett és a képernyőn rengeteg hullát látott a kínai tv-től vették át az adást, több ezer meztelen férfi nő és gyerek feküdt egy nagy hangárban. A kínai hatóságok szerint egy szekta tömeges öngyilkosságáról van szó több ezer halottat találtak, Jiu mey-t a szekta vezetőjét gyanúsítják a gyilkosságokkal valamilyen gáz végzett velük a halál oka fulladás. Az emberek mint a partra vetett bálnák egymás hegyén hát feküdtek mint Auschwitzban. A hír után sport hírekkel folytatták a műsort majd megszakították a világ többi tévé csatornája is talált halottakat több ezret szinte minden országból jöttek jelentések ugyanaz a kép mindenhonnan jiu mey nemzetközi vallási szektáival hozták összefüggésben de volt olyan ország ahol nem működött a szekta és még is több tízezer halottat találtak Marseille-ben 8000, Berlinben 12 000, Budapesten 6,000 Prágában 7200 stb. stb.

 

Mr lowry gyorsan a telefonhoz ugrott és higgs el beszélt akit megpróbált rávenni arra, hogy jobban nézzenek utána a hewitt elméletnek.

Badarság -mondta Mr giggs és letette a kagylót.

Újra tárcsázott Mr hewittet hívta

-halló Mr hewitt?

-igen én vagyok

-látta a híradót?, látta a hullákat? lehet, hogy igazuk van.

én nem állítom hogy így lenne, de benne van a pakliban szeretnék újra találkozni önnel

-Ö izé most pár napra elutazom talán utána rendben van majd hívom ha visszaértem.

-köszönöm és várom a hívást

 

Másnap reggel Mr lowry a könyvtárba majd a kutatóintézetbe hajtott és a kihalási eseményeket és ciklikusságát vizsgálta Ordovícium-szilur időszak, késő devon, Perm-triász kor, Kréta-tercier kór kihalási eseményeit tanulmányozta, majd valami gén elemet keresett ami bekapcsolhatja az emberi genomban a kihalás ösztönét. Genetikai drifft-et vizsgált semmi.

A kutatóintézetben folyamatosan szólt a rádió az evolúció genetikusok folyamatos konzíliumot tartottak de semmi érdemlegest nem találtak.

A rádió és tv adók egyre több képet és egyre több hullát mutattak az emberek kocsikba ültek felpakoltak és menekültek vidékre már minden városban voltak tetemek akik megmagyarázhatatlan módon öngyilkosok lettek, végeztek magukkal majd a családjukkal is. Egy két elhagyott faluból jöttek olyan hírek, hogy ott mindenki életben maradt, ezért elkezdődött a kivándorlás ezekre a vidékekre de később már ott is megmagyarázhatatlan öngyilkosságok történtek.

Egy eldugott kis faluban apáca zárdát találtak, élettelen öngyilkos apácákkal. Egyes tudósok világjárványról beszéltek, mások az ételszínezékek és ízfokozók emberi szervezetre gyakorolt hatásáról.

Mr lowry már napok óta hiába próbálkozott hewitt telefonján de mindig az üzenetrögzítő kapcsolt be.

A földön eluralkodott a pánik észak koreai, meg iszlám vegyi fegyverekről beszéltek ami az emberi idegrendszerre hat. Mr lowry nem tudott hinni nekik, de nem tudott hinni Spencer Wells -nek és hewittnek sem.

 

Egyik nap megcsörrent a telefonja, egy agykutató professzor hívta fel

-mr Lowryval beszélek?

-igen miben segíthetek?

-önhöz irányítottak érdekes tényekre lett figyelmes egy kis falu seriffje, nagyon érdekes dolog, szóval a falu eléggé el volt zárva eddig a világtól és nem volt áram hálózata a napokba bekötötték az áramot a faluban és a kábeltévét is szóval amióta a kábel tv adásait nézik az emberek egyre több ember meghall nem tudom mi készteti erre őket de már tíz halottjuk van egy hét alatt.

-és mi közöm nekem ehhez talán a hírekből nyernek inspirációt.

-az lehetetlen, mind kiegyensúlyozott párkapcsolatban élő boldog ember, a falu papja is köztük van mivel tudja magyarázni ezt? a vallásban az egyik főbűn az öngyilkosság.

-nem tudom, de az Eurosport vagy az MTV még soha senkit nem ölt meg ez teljes képtelenség.

-én nem tudom de nem találja érdekesnek?

-de igen egy bulvárlap biztosan érdekesnek találná, de kérem engem ne zaklasson ilyenekkel.

 

 

Mr lowry még sokáig dolgozott az intézetben, majd fáradtan haza vezetett, otthon vacsorázott, bekapcsolta a tv-t és elaludt álmában újra futott a tengerparton meztelenül, mellette az a gyönyörűséges nagy oroszlán akinek a szemébe nézett majd Mr hewitt hangját hallotta az oroszlán szájából.

Félálomban felült, a tv képernyőjén késő esti teleshop ment és Mr hewitt hangja-

öld meg magad! Gyerünk a konyhába, vágysz a halálra öld meg magad! öld meg magad! Az egész helyiség visszhangzott.

Kisétált a konyhába lenyitotta a sütő ajtaját beledugta a fejét és olyan érzése támadt mintha az oroszlán szájába dugná, dobpergés és elhalványuló cirkuszi fények mellett.

A gáz még sercegett mint a tenger morajlása, és suttogó hangon egy mondat hallatszott

 

” Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az erősebb az embereknél”

 

 

 

 

 

4 komment

nyulak a holdról

mindyakuza 2009.07.09. 14:13

hát van egy új hír:

index.hu/bulvar/2009/07/03/megint_bortonbe_kerult_a_nyulmanias_no/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

és az írás:

Nyulak a holdról

 

Minden hang az apám hangja, minden arc az apám arca; minden egyes nap arra ébredek, ahogy rám néz, és hallom, ahogy beszél hozzám.

A lélegzete alkoholszagú, és félelmetes történetei vannak, amikkel bánt engem ,minden mozdulatával,minden gondolatával.

Az első alkalomra is tisztán emlékszem; karácsony este volt, én boldogan ültem a fa alatt, és vártam az ajándékaimat, de valami megmagyarázhatatlan félelem ült bennem.

Anyám gondterhelten mosogatott a konyhában; megjelent apám, lerúgta a cipőjét, leült a karosszékbe, ölébe vett, és tölle szokatlan módon elkezdett beszélni; sörszagú volt a lehelete ahogy mesélt; de nem ám kedves karácsonyi legendát, hanem szörnyűséges történeteket varsói gettóról, hogy ilyenkor karácsony este mindig eszébe jut; és mesélt repeszgránátok által leszaggatott testrészekről, éhezésről, arról, hogy hullákat ettek, olyan éhesek voltak. Én remegtem apám ölében; a szoba megtelt árnyakkal, hideg lett az egész helyiség, mint egy mély sötét barlang;miközben a szomszéd házból meleg kalács illata szállt, és Frank Sinatra valamelyik karácsonyi lemeze szólt megnyugtatóan.

A két ház – mint jin és a jang –, egymás ellenpólusként lélegzett a rideg karácsonyi éjszakában.

 

Már sírtam, mikor anyám észbe kapott és kivett apám öléből; szörnyű álmom volt aznap; német katonák jöttek és megerőszakolták anyámat, majd apám torkát vágták el vidáman. És az álmok minden éjszaka ismétlődtek, mint egy végtelenített film.

Karácsony után elvittek anyuék nagyihoz. Jókedvűen játszottam az udvaron, este örömmel hallgattam nagypapa meséit vígan szökdécselő őzekről, gondtalanul falatozó madarakról.

Aztán egyik nap értem jött anyu kocsival és hazavitt.

Újra minden vacsora leszakadó fejekről, meg szenvedő testrészekről szólt; anyám minden este veszekedett apámmal a történetei miatt, de a fater egyszerűen csak pofán vágta anyámat és csend lett; anyám kék-zöld foltokkal és egyre szomorúbb boci szemekkel ült le minden este vacsorázni.

Az egyik nap anyu elment. Mikor apám hazahozott az iskolából, már nem volt otthon, csak egy levél arról, hogy mennyire szeret, és hamarosan értem jön és elvisz apámtól, de most még nem, mert meg kell találnia a megfelelő helyet, ahová elvihet.

Sírtam; apám a vacsoránál egy kicsit engedékenyebb lett; nem mesélt, csak a suli felől kérdezősködött; de pár üveg sörrel később újra zokogva mesélni kezdte a szörnyűségeket; a szívem majd kiszakadt és bevizeltem az ágyban.

 

Minden este újabb történetek; én egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem a pokolban és remegve mentem haza minden egyes nap.

 

Egyik nap elhatároztam, nem megyek haza többé, és a város melletti kis erdőben fogok élni; ott is aludtam az egyik tölgyfa alatt. 12 éves lehettem; nem féltem csak az álmaimtól; az erdő sötétjétől, a fák susogásától attól nem. Ellentétben féltem, ha lecsukódik a szemem, véres náci katonák vonaglanak majd csontsovány tetemek felett és megint bevizelve, verejtékben fürödve ébredek , de meglepő módon egészen jól aludtam; láttam futni az őzeket a mezőn és nyulakat; rengeteg fehér nyulat.

Következö nap reggelén valami puha ért az orromhoz; kinyitottam a szemem, és egy fehér nyúl tenger kék szeme meredt rám gyorsan magamhoz szoritottam , nem szaladt el, nyugodtan ült; annyira megörültem neki, hogy magamhoz öleltem és becézgettem.

Még két éjszakát sikerült kinn aludnom az erdőben, aztán a következő reggel katonák és rendőrök találtak rám, és visszavittek apámhoz; ő aznap nem mesélt, én remegő lábbal vacsoráztam.

Egy hete már hogy nem jött be az ágyamhoz este sztorizni; én kezdtem az hinni, hogy végre vége van az egész lidércnyomásnak; apám észhez tért, és nem lesznek újabb sztorik, csak nyugalom, szent nyugalom.

 

 

Kedd este újra megjelent; egy régi, kopott kockás füzetet hozott magával, és a kezembe nyomta; elmondta, hogy rákot diagnosztizáltak nála, valószínű hamarosan meg fog halni, de a füzetet őrizzem meg, ő mindent leírt; a német katonák és az áldozatok nevét – közel négyszáz név –, őrizzem meg és imádkozzak értük minden este, minden egyes nap.

 

Soha többé nem mesélt történeteket; egész nap ült szomorúan a verandán és nézett maga elé; néha megkérdezte, hogy megvan-e a füzet és hogy jó helyre raktam-e?

 

A nyulat, amit az erdőben találtam, hazahozhattam; rengeteget játszottam vele a szobában, ő volt a kistestvérem, örültem, hogy gondoskodhattam róla. Suli után csak a nyúllal játszottam; egyedül vacsoráztam, apám már napok óta nem evett semmit; „Várom a fényt.” – mindig ezt mondogatta.

Sok éjjel anyám után bőgtem, de nem jött el értem; valami hapsival élt valahol. Végül egyik reggel ott állt az ajtóban, és rezzenéstelen arccal szint távirati stilusban közölte: apád meghalt, visszajöttem hozzád, el kell temetnünk őt.

Én csak bólintottam; apám temetése után még magányosabb lettem, anyu új barátja átnézett rajtam, mintha ott sem lettem volna; sokat ültem szobámban a nyúllal; csak ő maradt nekem az életben, csak ő.

Azt szerettem volna, ha jól érzi magát nálam, és nem akar elhagyni, mint mások, így sokat jártam könyvtárba és a nyulakról olvastam; minden születésnapomra nyulat kértem; már 7 nyulam volt, mikor anyámék elköltöztek és egyedül hagytak a lakásban.azt mondták 18 éves vagyok kezdjek el dolgozni éljek végre saját életet neki vissza kell menni denverbe. Nem nagyon volt pénzem így munkát kerestem ,és szerencsémre találtam is a helyi könyvtárban,aminek nagyon örültem ugyanis imádtam olvasni.

 

Megtudtam, hogy a nyúl az aztékoknál az újjászületés jelképe, a fény állata; az egyiptomiak szerint az isteni kontempláció képviselője, Kínában a Hold közvetítőjének tekintik; úgy éreztem ezek jelek; és arra, hogy nyulakat gyűjtsek, valami felsőbbrendű erő kényszerít.Rengeteg nyulam lett úgy gondoltam remek pénzkereseti forrás is lehet. Néha megpróbáltam őket eladni a piacon, de mindig szaladtam visszavásárolni mindegyiket.

Már nagyon sok nyulam volt, amikor egyik nap fura dolgot műveltem: az egyik ketrecre ráírtam egy nevet: Karl Aronofsky, és egy dátumot: 1943. február 27. Nem tudtam mit akar ez jelenteni.

Az első nevet követte a többi; minden nap egy név és egy évszám került valamelyik ketrecre. Nem tudtam mi ez, aztán egyszer előkerült apám rég elfeledett füzete; kiderült, hogy szóról szóra, betűről betűre azoknak a varsói áldozatoknak a nevét és a haláluk dátumát irkálom fel a ketrecekre, akik apám füzetében is szerepelnek.

Megdöbbentett a dolog és nem értettem. Belülről egy hang azt súgta, vennem kell még nyulat, amennyit csak tudok, végül az egész lakás tele lett ketrecekkel és nyúlszarral; a szag miatt a szomszédok egyre dühösebbek voltak, én meg egyre jobban féltem attól, hogy valaki betör a lakásomba és elviszi őket.

Bekameráztam hát a lakást, és a felvételeket minden este átnéztem, történt-e valami rendkívüli.

Ha néhány nyúl megdöglött, a mélyhűtőben rejtettem el őket, és letéptem a kartonpapír fecnit a ketrecükről. Arra gondoltam, hogy ezek a zsidók nem érdemlik meg az újjászületést; valami borzalmasat tehettek, amiért ők már nem születhetnek újra. Vártam a teliholdat; azt olvastam, valamelyik nép hitvilága szerint,hogy teliholdkor kell elindítani a nyulakat a mezőn, és akkor újjászületnek azok a zsidók, akiket halálra kínoztak.

Egyik nap, meglepetésemre, egy német katona neve is felkerült az egyik új nyúl ketrecére; nagyon csodálkoztam rajta, de biztosan megvolt az ok rá, hogy így történt. Biztosan zsidók százait mentette meg az éhhaláltól , vagy a betegségektől.

 

Figyeltem a meteorológiai és csillagászati jelentéseket, várva a teliholdra; aztán mikor eljött annak a napnak az estéje, egy furgont béreltem, és elkezdtem hordani a nyulakat a holdfény alá. Ők szaladtak, és egy bizonyos pontot elérve, apró fénycsíkokat húzva maguk után eltűntek a Hold fényében; a Hold egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt. Csak 200 nyulat sikerült elküldenem az újjászületés felé.

Másnap rendőrök jöttek ketrecekkel, és el akarták vinni a nyulaimat; csak várjuk meg a következő holdtöltét - kértem őket, de csak nevettek rajtam; behoztak ebbe az intézetbe; sok gyógyszert kapok beszéltem az intézet vezetőjével, hogy miattuk egy csomó lélek nem tud majd újjászületni, de ő csak nevetett és rendelt egy kávét a titkárnőjétől.

 

Azt hiszem végleg elveszítettem apám bizalmát, tehetetlen vagyok és minden este a holdat bámulom, hátha történik valami csoda, de ez a holdfény már nem ugyanaz.

 

 

 

 

4 komment

adolf a másvilágon

mindyakuza 2009.06.15. 20:13

ime a hír.

index.hu/gazdasag/vilag/ongysp090106/

 

És az írás:

 

 

nem kell mindig kaviár.
 
- Bassza meg! - hallatszott a garázsból Adolf káromkodása, miközben Eszter, a felesége az egyik monitoron figyelte szerencsétlenkedő férjét, aki felbukott hosszú Gucci kabátjában. Sofőrje idegesen kapott utána, de már késő volt: megcsúszott a márványpadlón és seggre ült.
- Bassza meg! - vörös fejjel próbált felkapaszkodni, miközben Manuel igyekezett felhúzni a kapálódzó és ziháló testet. Végül sikerült. Manuel akkurátusan elkezdte porolni a gazdája ruháját eközben Adolf valamit hadart héberül. A sofőr próbálta kérdezni spanyolul:
- Que? Que? Senor?
Adolf csak legyintett.
Eszter megigazította a parókáját és férje elé sietett.
- Mi az szívem mi van veled? Régen láttalak ilyen állapotban, legutóbb mikor Henry összeállt azzal a senkiházi magyar takarítónővel; akkor láttalak így utoljára.
- Átbasztak! Rohadt Hans, hogy a rosseb bassza meg!
- Hans? Mi történt?
- Ez a kis mitugrász bajor gyerek jól átbaszott; nem láttad a tőzsdét, nem hallottad a híreket?
- Tudod, hogy az a te dolgod,nekem elég a személyzet. Képzeld, Manuel a nyári lakban hempergett valami brazil vagy costa-rica-i kisegítővel és gumicsíkokat hagytak a padlón; ráadásul bele is vizeltek a medencébe. Tudom, mert Louis vett vízmintát és kimutatta a vizeletet; jó hogy nem szartak bele.
- Ugyan már hagyjál már ezzel az alpári történettel! Sokkal többről van most szó mint egy kis szar a medencében, régen mi is beleszartunk. Itt az életünkről, a család jövőjéről, a lovardáról, a birtokról van szó.
- A szarra visszatérve: akkor nagyon részegek voltunk a sok Cristal pezsgőtől; ki se tudtunk jönni a vízből. Na, mi van a lovardával?
- Nem csak a lovardával, mindennel! Érted? Mindennel! - idegesen meglazította nyakkendőjét - tudod a FauVé.
- Az a náci autógyár?
- Igen.
- Mi van vele?
- Szóval beleraktam a pénzünk egy részét és nagyot buktunk.
- Te a nácikat támogatod? Miért nem inkább a Hamaszt vagy a vietkongokat?
- Az a háború már véget ért?
- Melyik a Hamaszos? Most lőjük őket, ne szórakozz.
- Nem, a vietkongos.
- Jaj tudod, hogy nem nézek tévét; akkor azért vannak itt is olyan sokan, az egyik kertészünk is vietkong.
- Az kínai.
- Nem mindegy? Akkor is. A múltkor bazi nagy gödröt ásott és benne ült egész délután, Rolandékkal szedettem ki onnan. Azt mondta kutat ás – persze hogy kirúgtam; még aláaknázza a villát.
- Te Eszter! Most miről beszélünk?! Tönkrementünk! Érted? Tönkrementünk.
- Ez azt jelenti, hogy le kell állítanom a botox-kezelést? Mindjárt földhöz baszom ezt a Fabergé-tojást.
- Nyugodtan tedd, én most elmegyek. Bent van Roland kocsija?
- Hova akarsz menni? Főleg egy FauVéval?
- Dolgom van. Itt a Tissot órám, add oda Henrynek... Csókoltatom.
- De szívem!
- Semmi de! Dolgom van!
Eszter csak nézte, ahogy Adolf kihajt Roland Passat-jával a villa kapuján. Adolf ráhajtott a sínekre, belegfingott a Passat bőrülésébe és a déli gyors elsodorta. Csak egy gyűrött Wall Street Journal maradt utána, melynek lapjaiba bele-belekapott a hideg téli szél.
A szellentés után Adolf hátradőlt a bőrülésen, majd szivarra gyújtott és Mozartot hallgatott. Csupán ennyi emlékkép maradt, és a hidegfémesen csikorgó vonatkerekek; a becsapódás pillanata, a függönylégzsákok zaja, némi vér a szélvédőn és csend. Mély, nyugodt csend.
Aztán alagút és fényesség jött.
„Nem lehet ilyen sablonos a halál! Ez így túl közhelyes, túl kommersz.” - gondolta Adolf.
Ebben a pillanatban egy hang szólalt meg:
- Lehet, hogy a túlvilág sablonos, de a te halálod egyáltalán nem az. Drága luxuslimuzinban meghalni Mozart zenéjére, na az nem sablonos. A sablonos az, ha magad alá hugyozol egy ágyban, és már csak a szemgolyóid érzékelik a körülötted ülők tétova tehetetlenségét és közönyét, na az sablonos bakker.
- Ki vagy te? Szent Antal?
- Hogy jöttél rá te balfasz? Talán a lepedő, ami rajtam van? A kulcsok meg a kötél az oldalamon vagy a szakáll segített? – kérdezte miközben hevesen köpködött és szotyizott.
- Csak nem bejutottam a mennyországba?
- A lófaszt! Gyere a váróba, majd az Isten megmondja mi lesz veled.
Bementek egy hatalmas pályaudvarra, ahol rengeteg ember ült asztaloknál. Ürgéket ittak, szotyiztak, néhányan dohányoztak, van aki a sarokba vizelt, a hangosbemondó latin szavakat mondott és különböző színű vonatok futottak be.
„Megjött a Déli Pokol-járat, tessék a forró üléseket elfoglalni az indulástól számított 10 percen belül! Vigyázzanak, el ne csússzanak a forrószurkos padlón! Az ablakokat tilos lehúzni amíg a vonat az állomáson tartózkodik, mert a váróban várakozókat zavarja az égett hús szaga! Köszönöm.
- Mi ez? - kérdezte Adolf, miközben megremegett a szája széle.
- Nem kell azt neked tudni. Jaj de utálom már ezt a munkát, baszod! Nektek jó, de én soha nem halok meg és mindig ezt csinálom; nagyon unom már. Úgy árulnék lángost a Balatonon vagy zimmer frei-znék valami putrival, jaj, de szép volna!
- Miért nem beszélsz Istennel?
- Nem ér rá, sok az adminisztráció. Már ő is bánja, hogy céget alapított. Egyszer már megunta – tudod, a végítélet. Mostanában újra gondterhelt - úgy elmenne a Bahamákra -, ilyeneket beszél. Lehet, hogy újra lesz apokalipszis? Jó volna egy kis szünet.
- Na mindegy. Tudsz ultizni? - kérdezte Szent Antal.
- Hát… német fájert, azt tudok.
- Na üssük.
Elkezdtek kártyázni, miközben vonatok mentek, vonatok jöttek. Nem nagyon szóltak egymáshoz, csak itták a sok ürgét meg fröccsöztek. Tóni (mert összehaverkodtak és tegezték már egymást) néha elszaladt gyros-ért, és hangosan nehezményezte, hogy nem bárányhúsból van:
- Mindig csak ez a csirke… mi vagyok én, Ézsau?! A faszomba.
- Te Tóni! - szólalt meg Adolf.
- Na mi van?
- Úgy hazanéznék, mi van otthon a céggel, az asszonnyal, a gyerekkel.
- Hát jó. Elmondom mi van, de aztán kuss, mert kikapok érte! Kaptatok pénzt az államtól; egy fasz vagy, de mindegy, az asszony folytatja a botox-kezelést és új parókát is vett a temetésedre. A fiadnak taknya nyála összefolyik, mert eladta a Tissot órádat és kólát vett belőle. A cégeidet eladták, de a család jövőjét nem fenyegeti veszély, szóval nálad nagyobb keresztény majmot még nem láttam. Na mindegy. Jössz, iszol egy kólát 'szom'a'szád?
- Megyek! - és tántorogva állt fel az asztaltól, miközben jó meleg árasztotta el az alsógatyáját. Behugyozott.

 

1 komment

vörös cipellők

mindyakuza 2009.05.26. 20:31

uj hir

velvet.hu/sztori/bgy090330/

És az írás

 

Vörös cipellők.

 

Anyu vörös cipői azon a napon csak úgy csillogtak, a lakkbevonat és a finom bőr illat átlengte az előszobát olyan volt mint egy ékszer a fakó linóleumon , kerby nem tudta levenni róla a szemét odakúszott beledugta tenyerét és boldogan szagolgatta majd belopta a szobájába és félretúrta a szőnyegen lévő játékokat beledugta a lábait és vidáman sétált benne néha meg megbotlott a szőnyegbe de arcán széles mosoly ült .

A konyhából kiszűrődött a rádió zaja , az abba együttes dancing queen-je szólt kerby táncra perdült, finoman ringatta csípőjét és danolászta a szöveget, hét éves volt ekkor. Leült az íróasztalához elővette a fiókból anyu rúzsát amit féltve őrzött már két éve, és anyut utánozva kifestette a száját ilyenkor újra melegség öntötte el .

 

Egyszer már lebukott ötévesen ,akkor anyu a kezére csapott és idegesen veszekedett apuval ,apu később örökre elment minden évben jött tőle egy lap valahonnan Kanadából amelyen egy medve fából faragott szobra, meg valami fenyves annak a közepén állt egy talapzaton ,minden évben ugyanaz a lap jött más színekkel , más elrendezésben de mindig azzal a faragott barnára festett medvével. A hátlapon pedig boldog karácsonyt felirat és semmi több.

Szóval amikor anyu észrevette hogy eltűnik egy rúzsa ,vagy a szemspirálja mindig elcipelte kerby-t valami pszichológushoz .aki fehér köpenyben ült nagy bőr fotelben komolyan nézett és olyan férfi szaga volt az a hajós spray pontosan mint apunak. A pszichológus mindig megnyugtatta anyut ,a gyerekek 10-12 éves koráig ez viselkedés normális, egyszerű mintakövetés és mivel nincs apa a családban természetes ,hogy az anyját utánozza. Samantha kerby húga kétéves volt ekkor kerby sohasem szerette, irigyelte anyu önzetlen szeretetét ö is szeretett volna anyu ölében ülni rozsaszin ruhácskában és játszani színes pónikkal ,de sem anyu sem a nagyi nem vett neki semmi mást csak matchboxot meg ilyen katonákat,repülőt pedig ö barbira vágyott, sokszor el is lopott egy- egy barbit samanthától az ágy alá dugdosta őket és sötétben játszadozott velük.

 

Az oviban nem volt fiú barátja, legszívesebben kellyvel játszott együtt fésülték kelly aranyszínű póniját, a többi fiú kinevette és kicsúfolta azért mert lánnyal babázik.

Aztán jött a suli minden srác olyan fura volt fociztak ö is megpróbálkozott vele de csak állt a kapuban , és ha elesett sírt mint egy lány .Nagyon tetszettek neki a pompon lányok pomponjai és a cuki kis szoknyák ezüst színű piros csíkokkal ,néha beosont a lányok öltözőjébe és ugrált a pomponokkal -milton school! ,milton school! kiabálta ,riszálta magát és nagyokat ugrott. Szép pillanatok voltak.

 

14 éves korában egy fehér fiúval haverkodott esténként fantáziált róla milyen lenne ha oda adná magát neki ,milyen lenne egy fiúval ,de szégyellte a gondolatait és elhessegette őket aztán le akarta győzni a gyengeségeit , beiratkozott egy karate klubba és karatézni járt , keményen edzett nap mint nap élvezte a fiuk izzadtság szagát izgatta ahogy az alsónadrágja vágta a fenekét sokszor megfeledkezett arról ,hogy tanga van rajta , és az öltözőben észrevették ilyenkor elvörösödött hebegve ,dadogva ecsetelte ,hogy mennyire nem értenek ők a divathoz a párizsi divathoz ott mindenki ilyet hord a többiek csak röhögtek ezt a buzit baaang.....többet nem ment edzésre.

 

17 éves lett mikor elkezdett dolgozni egy építkezésen egész nap hordta a maltert a tűző napon zavarta, hogy büdös izzadtság szaga van , meg hiányzott a tanga is az volt az egyetlen dolog ami nöiessé tette.

munka után tenisz közvetítések alatt maszturbált a férfi teniszezők nyögése mindig nagy izgalomba hozta ,nézte stefan edberget és szőke tincseire gondolt ,máskor meg kihallgatta samantha telefonbeszélgetéseit julie-val samantha barátnőjével .fiukról beszélgettek ,hogy milyen izmos Paul meg ,hogy milyen aranyos carl ilyenkor mindig maszturbált és hangosan nyögött,szép napok a horizonton.

 

Egyik délután az anyja részegen jött haza és felbukott a teraszon, hangosan szitkozódott ,kerby és samantha behúzták a teraszról és befektették a kádba forró vizet engedtek rá hátha kijózanodik.

 

Másnap reggel az anyjuk betegen hideg gyömbért ivott a konyhában, elmondta hogy terhes egy pasas csinálta, fel egy kamionos a bár hátsó udvarán megerőszakolta és tegnap megtudta ,hogy terhes és mindenképp megtartja a gyereket ,lány lesz jelentette ki.

Samantha vidáman ugrált ,-húgom lesz,húgom lesz!

Kerby elszomorodott a hír hallatán és céltalanul kószált az utcán napokig .

 

Egyik délután elment az épitkezésröl pár sráccal inni, sokat ittak majd arra emlékezett hogy beültek egy kocsiba hangosan nyikorogtak a kerekek valaki kiabált és égett gumi szaga érződött nevettek hangosan majd szirénák fényei kék piros, meg zseblámpák gyilkos fénye és mint ha elvágták volna a filmet.

Aztán reggel hideg priccsen ébredt kiderült ,hogy kocsit loptak az este de a zsaruk elkapták őket a többiek elszaladtak ö már nem bírt szaladni összeesett és bevitték.

Bevitték egy cellába ahol három csávó ült és furcsán néztek rá ,incselkedtek vele, este megcsinálunk köcsög! szopni fogsz! megrettent de kíváncsi is lett

aztán este lefogták és egy fehér kigyúrt állat neki állt el kezdte dugni ö először ellenkezett de erősen szorították a karját ,a nagy darab fehér férfi egyre erősebben dugta ö pedig elkezdte élvezni a dolgot hangosan nyögött erre megrémültek .Bazdmeg ez élvezi, fúj köcsög buzi -nem érezték a büntetés tényét így abbahagyták , megrugdosták és otthagyták meztelenül a padlón reggelig.

A zsaruk másnap megverték és különböző papírokat írattak alá vele aztán bíróság elé került terhes anyja a folyosón sírt samantha furcsán nézett ,olyan dolgokkal is vádolták amihez semmi köze sem volt vádolták nemi erőszakért,áruházi lopásért ,ö rázta a fejét de az ügyész rázta a papírokat amiket aláírt az ügyvéd vonogatta a vállát és a tárgyalás végén amikor kezet fogtak csak ennyit mondott -aláírtad ennyi, nincs mit tenni. Ö hátrafordult és látta az anyja kutya szemeit ,mellette samantha a semmibe meredve rágózott.

 

5 évet kapott és a dallas megyei börtönbe vitték ahol egy két fős cellába került reménykedett benne hogy a cellatársa meg akarja alázni és lefogja és okoz neki újabb gyönyört de nem metodista vallású farmer volt az öreg aki egy kocsmai verekedésből kialakuló gyilkosságért ült. Kerbyvel első nap közölte nem akarja meg alázni ,nem buzi ö van négy gyereke meg unokája úgy hogy ne féljen.

kerby elkeseredett és vágyakozott minden este az érintésre a behatolásra de semmi nem történt. Aztán múltak az évek az anyjától néha kapott csomagot meg fényképeket a húgáról az új jövevényről bianca.ról,meg kapott néha képeslapot az apjától azzal a barna medvével főleg karácsonykor mint általában.

Aztán egyik nap zörgött a cella zárja az öreg megkopogtatta a vállát ,-na fiú kelj fel vége van-.mondta ö felnézett és látta a börtönőr unott képét, kezet fogott az öreggel és elhagyta a cellát. néhány dollárt adtak neki borítékban meg a karóráját pusztán ennyi cucca volt.

Kilépett a börtön kapun elmosolyodott és az anyjára gondolt anyu hamarosan újra látlak .

Kisétált az első buszmegállóhoz és a miltonba menő buszra szállt szerette ezeket a buszokat szép króm felületük volt csak úgy csillogott a napsütésben mint azok a lakókocsi telepek amelyek króm bádog felületei olyan voltak mint a tenger csillogó ,nagy tenger, sóhajtott.

 

Megállt a busz milton főterén kerby fáradtan leszállt , érezte a hársfák illatát a méhek zümmögtek és a nap úgy sütött mintha már csak pár órája lenne az életre ,mintha ki akarna hunyni örökre és érezné hogy égetnie kell a talajt.

Fáradtan házuk felé sétált,néhány lakó bátortalanul köszönt neki míg mások elfordították tekintetüket. Aztán megpillantotta a házat a kocsibeállót ahol még apja régi Chevroletjének koszos gumi csíkjai halványan még látszódtak. Aztán arra a fűre lépett amelynek földje rengeteg üveggolyót rejtett és talán néhány Barbit is amiket el kellett ásnia az anyja elöl.

 

 

A bejárati ajtón és a lépcsőn lufik voltak ,rozsaszin,vörös,kék,lufik mint a mennyország kapuján,vagy mint az autókereskedések nyílt napján mindenhol lufi volt:Bezörgetett bentről gyerekzsivaj zaja hallatszott kerby nagyanyja nyitott ajtót -mit akar kérdezte.

-mami én vagyok az kerby!

-kicsoda?

-kerby

-én nem ismerek olyat

kerbi elszomorodott majd samantha hangját hallotta bentről- mami, mami hol vagy? hát itt vagy? Kérdezte majd ránézett kerbyre és elmosolyodott ugrált -kerby bátyó, kerby bátyó végre itt vagy gyere gyere! -és elkapta kerby kezét és húzta befelé

odabent sütemény és torta illat volt ,fagyú szag kerby belépett a szobába ahol több olyan öt hat éves lányka és fiú vihogott kerby biancat kereste ,samantha kiemelte a tömegből -bianca bemutatom a bátyád kerby-t

sija- mondta bianca

kerby szemében könnycsepp gyűlt és arra gondolt milyen szép lány -ó én is ilyen szép csillag szemű lány szerettem volna lenni ,babázni ,játszani , fiúnak odaadni magam,szolgálni, nő lenni ,anya lenni.

Kerby!Kerby!-szólította samantha

Ö zavarodottan válaszolt-Igen ?

Felvágod bianca tortáját?

Persze!- elkezdte szelni a tortát puncs szag terjengett a szobában,a késre piskóta tészta ragadt egyre nehezebb volt vágni ,a gyerekek egyre izgatottabban sikongattak és samantha hangos éneklését kezdték utánozni ,happy birthday bianca ,happy birthday.

Happy birthday mint egy gyászdal hullámzott a falakon a tapétákon a tányérokon kerby magához szorította biancát majd a ragadós kést bianca nyakához nyomta bianca riadtan sírt ,samantha elszaladt és idegesen hívta a rendőrséget .

A rendőrök a közelben voltak amikor berúgták az ajtótt kerby bianca fejét vágta éppen le a kis test élettelenül hullt a padlóra mint egy gyík leszakadt farka még rángatózott is ,sikolyok és riadt gyermek szemek néztek mindenhonnan kerbyre a zsaruk mint egy szobor álltak az egyik érezte hogy húgy folyik le az ágyékától egészen a bokájáig. Csak samantha ugrott kerby felé ,kerby úgy érezte mintha vad ugrana elő a bozótból talán egy nagy barna medve védekezésül a hason szúrta meleg vér folyt az öklére ekkor fegyver dörrent és kerby úgy érezte Stefan Edberg elkapja karjai köré zárja és átöleli ,elmosolyodott.

 

 

Szólj hozzá!

kapu örzői.

mindyakuza 2009.05.21. 21:38

aztán van hogy két hírt is sikerül egybegyúrnom.

 

1 hir:

 

Egész állatkertet tartottak a lakásban

| 2009. február 10., kedd 16:16 | Frissítve: 2009. február 10.

Száznál is több állatot tartott egy amerikai házaspár a lakásában, állításuk szerint csak segíteni akartak az állatokon. A lakásban az intézkedő rendőrök szerint szörnyű bűz uralkodott, mindenhol ürüléket találtak.

Száznál is több állatot, tyúkot, nyulat, különbözõ kisebb rágcsálókat, gyíkokat és pókokat szállítottak el hétfõn a hatóságok a New York államban található Buffalóban egy házaspár kis lakásból, írja a wcbstv.com [1]. A mûvelethez három kisteherautóra és több tucat ketrecre valamint rekeszre volt szükség, ezeket a rendõröket értesítõ egyik állatvédõ szervezet biztosította. „Az állatok ketrecekben voltak, és a lakásban nagyon büdös volt. Szörnyû, rengeteg ürülék mindenhol" - mondta az állatokat kimenekítõ egyik rendõrtiszt.

George Zimmerman és felesége, Ellen azzal indokolták az otthon kialakított házi állatkertet, hogy minden második általuk tartott állatot kidobták gazdáik, õk pedig megmentették õket, írja a wkbw.com [2]. „Gondoskodtunk róluk, szerettük õket. Tisztán tartottuk a ketreceket, de a lakásba is kiengedtük õket" - mondta Zimmerman. Késõbb azért elismerte, hogy az irányítás egy idõ után már kicsúszott a kezükbõl.

Az ügyben nyilatkozó állatvédõk nem vonták kétségbe a házaspár jó szándékát, azonban szerintük a végére már egyértelmûen tarthatatlan állapotok alakultak ki a lakásban. A házaspár ellen most állatkínzás vádjával indítanak eljárást, az állatokat pedig részben állatvédõ szervezeteknél helyezik el, részben pedig várják leendõ gazdák jelentkezését.

2 hír.

 

 

Gyalog indultak el a metróalagútban

2009.02.10. 17:41 - Index, MTI

Huszonkét percig nem járt a 3-as metró kedden délután négy óra után a Nagyvárad tér és Kőbánya-Kispest között, mert a Határ úti állomáson két ember beugrott a vágányra és gyalog indultak el a végállomásra.

A BKV alkalmazottai a vágányokat áramtalanították, és keresni kezdték a két embert.

A két ember azonban nyomtalanul eltűnt, ebben segítségükre volt, hogy a Határ út és a Kőbánya-Kispest között már nyitott a pályaszakasz, így könnyedén eltűnhettek szem elől.

 

És az írás .

 

A kapu őrzői.

 

 

Sorra érkeztek a kocsik és a különös alakok a New York külvárosi részén fekvő elhagyatott raktár épületéhez; az utcai lámpák fénye alatt vonultak, mint egy karaván a sivatagban.

Az épületen belül padlószőnyeg borította a padlót és vörös bársonyfüggöny takarta a csarnok falait.

Még érződött a gépek olajszaga, a munkások izzadság- és lábszaga, ami teljesen beleivódott az alumínium lemezekbe és a rozsdás vascsövekbe.

Az emberek – fiatalok és idősek, jól szituált öltönyös rabszolgák és kartondobozokkal teli bevásár­lókocsikkal álldogáló hajléktalanok – izgatottan várták őt.

Őt, Mr. Simmonst, aki minden egyes pénteken beszélt hozzájuk és hirdette, hogy eljön az a nap; a végső, amikor megnyílnak a mennyek kapui és az istenben hívők megmenekülnek, örök boldogságban simogatják az oroszlánokat a napfényben úszó erdei tájon, és lelkük örök boldogságban lebeg majd!

Zsongott az egész épület, mintha esztergagépek és állványos fúrók dolgoznának; mindenkin érződött a felhevült és türelmetlen állapot.

Ekkor megjelent Mr. Simmons norvégmintás mellényben, gyűrött, fehér ingben, pecsétes, szürke színű, vasalatlan nadrágban, lábán fehér zoknival és szandállal.

Vastag szarukeretes szemüveget hordott; inkább tűnt nyugdíjasotthonból újságért és cigiért kilógó lakónak, mintsem prófétának.

 

Megjelenésével nagy csend lett. Mintha beszippantotta volna az épületet egy fekete lyuk.

Mr. Simmons felállt egy vasládára, megtörölte a szemüvegét egy vászonzsebkendővel.

Krákogott egyet és megszólalt.

- Volt egy álmom az éjjel! Megjelent hét angyal, akik megosztottak velem egy titkot! Jön a mi napunk! Hamarosan újabb hét csapással sújtja Isten bűnöktől elfekélyesedő Földünket, a végén pedig megnyílnak a mennyek kapui, és akkor mind beléphetünk rajta és örök fényben, boldogan élhetünk tovább.

- „És láték a mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.”

- Ez a nap hamarosan eljön! Készüljetek!

 

Ezután Mr. Simmons összeesett. Riadtan kaptak utána a hívek, majd lepedőre fektették. Boldogan mentek ki az épületből, szívük teli reménnyel.

A hívek megszokták Mr. Simmons rövid mondatait; egyik prédikációja sem tartott tovább hét percnél. Tisztában voltak vele, hogy ha ő megszólal, akkor az Úr szavait közvetíti, és ez nagy, már-már emberfeletti szellemi és fizikai erőnlétet igényel.

Mindig ott hagyták egyedül a csarnokban; ez Mr. Simmons kifejezett kérése volt. Mr. Simmons felesége percre pontosan fél hétre érkezett érte és hazavitte.

 

Otthon sokáig ültek még a zsírszagú, és a műszálas zoknitól lábszagú konyhában és imádkoztak.

Aztán megnézték az esti vetélkedőt, majd lefeküdtek.

Mr. Simmons aznap éjjel különöset álmodott; Noé jelent meg előtte, és megszólította:

- A hét angyal jövendölése hamarosan bekövetkezik. Sajnos nem tudsz minden hívő lelket magaddal vinni. Össze kell gyűjtened a világ összes teremtményéből egy hím és egy nőstény példányt, úgy, ahogy nekem kellett.

- De mi lesz az unokáimmal? - kérdezte - Ők hogyan menekülhetnek meg?

- Csak te, a feleséged és az állatok, amiket összegyűjtesz; csak azok menekülhetnek meg. A két gyereknek már nincs a bárkán hely.

- Nincs valami módja, hogy velünk jöjjenek?

- Sajnos nincs. Egy heted van, vond be a híveket, és próbálj összegyűjteni annyi állatot, amennyit csak lehet.

Aztán az álom megszakadt.

 

Reggel elmondta a feleségének az álmát, aki hangosan sírt, amiért az unokákat nem vihetik magukkal. Ekkor nyílt a hálószoba ajtaja és belépett rajta Sue; gyönyörű, kék szemű kislány, olyan 7 éves lehetett, és Ben, a bátyja.

- Mama, papa, sziasztok! Mikor reggelizünk már? Nagyon éhesek vagyunk.

Reggeli közben Sue és Ben veszekedett. A nagyanyjuk csitítgatta őket, miközben arra gondolt, hogy szegény gyerekeknek az a szörnyű autóbaleset elvitte a szüleit. – Uram-Teremtőm, hát nem elég csapás ez? - kérdezte magában. Ezek az árvák nem érdemelnének még egy esélyt, mondd, Uram?

 

Mr. Simmons bekarikázta a telefonkönyvben az állatkerteket, és elvitte a srácokat az iskolába. Megkérte a feleségét, hogy próbáljon beszerezni néhány állatot, mindegy, hogy mit, kutyát, macskát, mókust.

Kitette a srácokat, aztán bement az állatkertbe és a kabátjában elrejtett fűrészlappal kivágta a kis cerkófmajmok ketrecét. A majom dobogó szívvel rikácsolt hangosan a kezében. Gyorsan elrejtette a kabátja belső zsebében, és gyors léptekkel eltűnt az állatkertből.

Otthon már két macska volt és egy pár mókus, amit a felesége gyűjtött be. Bekapcsolták a rádiót, ahol éppen hurrikánra figyelmeztettek.

- Nincs sok időnk, össze kell szedni a híveket, mindenkit mozgósítani kell, hogy gyűjtsenek állatot, rovart, mindegy, élőlényt! Mindenből egy párat. Nincs sok időnk.

- De mi lesz, ha rákérdeznek, hogy miért?

- Nem fognak. Hisznek nekem, vakon követik az utasításaimat és nem foglalkoznak azzal, hogy miért is kell ezt tenniük.

 

Mr. Simmons beszélt is a hívekkel, és a helyi rendőrség nemsokára több száz állat lopási ügyében nyomozott; állatkertekből hívták őket. Bevásárlókocsis hajléktalanokról és nyakkendős menedzserekről szóltak a jelentések, akik egy-egy állattal tűntek fel New York utcáin.

 

Mr. Simmons lakása teli lett állatokkal, egyre nagyobb bűz lett a lakásban. Az unokák alig várták, hogy hazaérjenek, és megnézzék, milyen új állatot visz nekik haza meglepetésből a papi és a mami.

Mr. Simmons és felesége minden egyes nap kérte az Urat, hogy hadd vigyék magukkal a gyerekeket, ha eljön a nap, mikor kinyílnak a mennyek kapui. De semmi nem történt.

Aztán két repülőgép lerombolta az Empire State Buildinget, és érezték, hogy fogy az idő.

 

Egy nap Mr. Simmons újabb álmot látott, megjelent Noé, és kérdőre vonta, hogy áll az állatokkal? Ő elmondta, hogy nagyon jól alakulnak a dolgok, még egy elefántot is szereztek, amit a raktárban rejtettek el. Noé azt mondta: Készülj, hamarosan beléptek a kapun!

Mr. Simmons könyörögve kérte Noét.

- A gyerekeket hadd vigyük magunkkal, nincs senkijük ezen a világon!

Noé gondterhelten válaszolt:

- Na jó, nem bánom. Jövő hét pénteken megnyitok egy kaput; csak nekik. Ártatlanok, még nem nyomasztja lelküket bűn, ezért talán megbocsájtja nekem ezt az Úr.

- Hol lesz ez a kapu?

- A metróban be kell ugraniuk a metróalagútba, és a Wall Street-i megállónál megnyílik egy átjáró, amin megmenekülhetnek.

- Köszönöm, Uram!

Másnap Mr. Simmons elvitte a srácokat a metróba.

- Gyerekek – mondta nekik –  pénteken találkozhattok Anyuval és Apuval. Itt kell leugranotok, és szaladni a sötét alagútban arra. Nagyon figyeljetek oda, hogy a sínek között fussatok, mert ha nem, megrázhat az áram benneteket. Fussatok, ahogy a lábatok bírja; addig, amíg egy fényes kaput nem láttok. Ha megtaláltátok, akkor lépjetek be rajta, ott vár majd titeket Anyu és Apu.

A gyerekek nagyon izgatottak lettek.

- Nem lehetne most, Papi? – kérdezték – Menjünk most!

- Nem lehet, gyerekek, majd pénteken.

- Mennyit kell addig aludni?

- Még két nap.

Mr. Simmons hazavitte a srácokat és elmesélte a feleségének az álmát. Margaret nagyon boldog volt, örült, hogy kegyes az Úr, és a gyerekek is velük jöhetnek.

A hátralevő két nap nagy feszültségben telt.

Végre eljött a péntek. Ekkor Mr. Simmons elvitte a srácokat a metrómegállóhoz. Elhaladt egy szerelvény, ekkor leengedte a srácokat a sín mellé – vigyázva, hogy áram ne érhesse őket –, és rájuk kiáltott:

- Fussatok! Fussatok!!!

A srácok rohantak a sötét felé.

- Anyu, anyu!!! – kiabálták közben.

 

A peronőrség észrevette a gyerekeket, és Mr. Simmons után rohantak, áramtalanították a sínpár mellett futó áramcsatornát, és megállították a mozgásban lévő metrószerelvényeket.

Mr. Simmons lerázta azt őt kergető őröket, és sietett haza.

- Remélem nem késem el, remélem nem késem el… – mondogatta magában kétségbeesetten.

 

Odalenn a peronőrök leugrottak az alagútba, és reflektorokkal rohantak a kissrácok nyomában. Pár száz méter reménytelen futás után hatalmas fény lett az alagútban, és a két apró alak kacagva lépett be egy kapun, majd újra sötétség lepte el az alagutat. Az őrök még egy fél óráig keresték a gyerekeket, de nyomuk veszett.

 

Mr. Simmons nehezen vette a levegőt, és úgy érezte, kiszakad a tüdeje. Mikor a házukhoz ért, egy rendőrautót pillantott meg, egy Zoo feliratú teherautót, és kíváncsi lakók fejeit az ablakokban. Szaladt föl a lépcsőkön.

- Nem késhetek el, nem vihetik el az állatokat! Nem, azt nem.

Belökte az ajtót. A felesége sírt, két rendőr faggatta, miközben munkások vitték el az állatokat.

Margaret ránézett Mr. Simmonsra.

- Sikerült nekik? – kérdezte.

Mr. Simmons bólintott, és elmosolyodott.

 

1 komment

polyesther

mindyakuza 2009.05.21. 21:33

ime a hir.

Két guminővel szexelt a parkolóban

| 2009. február 7., szombat 16:34 | Frissítve: 2009. február 7.

Csak ruhát akart venni a guminőinek egy amerikai férfi, de egy parkolóban szexelni kezdett velük, ezért ráhívták a rendőröket.

Letartóztattak egy floridai férfit, aki két guminővel szexelt egy szupermarket parkolójában. A rendőröket a vásárlók értesítették.

„Mindkét guminőt használta, közben maszturbált, és más szexuális aktusokat imitált", valamint „erőszakosan csókolgatta" őket a kocsi első ülésén a szemtanúk beszámolója szerint.

A férfi a rendőröknek mindössze annyit mondott, hogy éppen ruhákat indult venni a babáknak. Különben rövidnadrág volt rajta lehúzott sliccel, és alsógatyát nem vett alá. A férfit rendbontással vádolják.

És Ime a hozzá tartozó írás:

 

Poliészter

 

 

Első, lányokkal kapcsolatos emlékeim nagyon furcsák. Az oviban csak meghajigáltam őket a homokozóban az óvónők legnagyobb rémületére.

Aztán a bátyám furcsa dolgokat művelt velük, először egy szőke lánnyal jött haza.

Olyan furcsa illata volt a lánynak; ellentétben anyámmal, akinek mindig konyhaszaga volt, ennek a lánynak olyan illata volt, mint a foszlós kalács.

Bementek a bátyám szobájába és furcsa hangok jöttek ki az ajtó alatti résen; mi a fene történhet ott? Hátborzongató hangok voltak, nem szépek, nem izgatóak.

Mindig a disznó rémült sikolya jutott eszembe a malacvágáson, ahogy hozzák ki az ólból és visít, mint a háborodott. Végül is az eufória és az agónia közti különbség csak egy hajszálnyi. Ugyanaz a két végpont plusz és mínusz, de lehet mínusz és plusz is. Sőt általában mínusz és plusz.

Szóval a hallottak alapján malacvágás zajlott a szobában. Riadtam lestem az ajtót, mikor jelenik meg benne egy levágott lányfejjel a bátyám, de meglepő módon kinyílt az ajtó és mosolyogtak, ami ismét zavart okozott az elmémben, miért jó egy lánynak, ha – úgymond – levágják; bár vért sosem láttam.

 

Nem is törődtem később a hangokkal; az iskolába járás töltötte ki a hátralevő éveket, mondom, járás, nem iskolában levés, ugyanis az egészben a séta volt a legjobb.

Nézni a boltosokat, az autókat, kóbor kutyákat, szemetet szedni a patakban hazafelé. Az iskolai tanítás tömény unalmát csak a biológia órák törték meg. Na nem mintha érdekelt volna a biológia, de voltak a polcokon formalinba rakott, patkányok, madarak és békák kifordított belső szervekkel – ez lenyűgözött.

 

Ja, igen, lányok. Volt egy, aki úgymond szemezett velem általánosban, de én meredten bámultam a pulcsimat, hogy véletlenül nem ettem-e le magam a menzán.

De ez a lány csak nézett a szemeimbe, azt gondoltam miért nem nézi a tanárt, vagy mi a faszt akar? Nem tudtam, de akkor szemeztem, aztán a szakkör végén várt a kapunál; tél volt, korán sötétedett. Megszólított.

- Figyelj, hazakísérsz?

- Nem. – és indultam gyorsan, jaj, csak nehogy utánam jöjjön; ki tudja, hogy mit akar tőlem.

 

Aztán a középiskolás évek jöttek; álltam a folyosón, mindig ugyanott, aztán a hátam mögött a műanyag lambérián több írás is megjelent: peter f szeretlek, meg ilyenek; mi a fasz ez?

Nem értettem. A felsős lányok azzal szórakoztak, hogy fogdosták a seggem a folyosón. Megpróbáltam kerülni őket ilyenkor jókat derültek. Aztán eljött az első nyár, magányosan bicikliztem a városban éjszakánként és sokszor megálltam egy-egy üzem kerítésénél, hogy hallgassam a zajokat; gépek, teherautók, éjszakai munkások beszélgetései – ezt izgalmasabbak találtam minden másnál, lenyűgöztek a lámpaoszlopok meg a rozsdás vasak az udvaron, szóval ezzel ütöttem el az időt.

 

Egyszer az egyik TSZ telep felé bicikliztem, és megtaláltam a város szélén levő kempinget, ahol volt egy diszkó, a diszkóban velem egykorú fiatalok, akik részegek voltak. Én nem, mert nem tudtam milyen az, de mivel magányos voltam, részegnek tettettem magam. Ez olyan jól sikerült, hogy a rendőrök el akartak vinni, ezzel a kalandommal a diszkó körül tébláboló punkok befogadtak, így aztán az egész nyarat részegen töltöttem, minden este más és más lánnyal. Impotensnek, majd HIV-fertőzöttnek neveztem magam, mert persze narkós is vagyok – na ettől még jobban beindultak. Hibás stratégia hibás következményekkel. Az orális részét talán szerettem is, de amikor úgymond behatolni kellett, állatnak, vonyító kutyának éreztem magam, mint aki az utca porában fetrengve ejakulál.

 

Aztán elnyomtam magamban az érzést és „jártam” lányokkal, de sok vesződséggel járt ez. Elé menni az iskola meg a munkahely elé és várni, mint egy házi eb, aztán odafigyelni minden szóra, mert ha nem, hetekig tartott a párbeszéd az ostoba egyperces szituációról.

Persze otthon lányokra gondolni és úgy ejakulálni kényelmes volt. Csak rágondoltam, nem kellet vesződni mozival-fagyival.

Egyre rövidebb kapcsolataim lettek, soha nem törekedtem arra, hogy legyen; mindig felszedtek a lányok. Gondolom, ez eddig eléggé buzisan hangzik, de nem tudnám magam elképzelni egy férfival; az az izzadt, szőrös test, kiráz a hideg ha rágondolok.

 

Szóval sohasem gondoltam, hogy fontos lenne valaki, míg egy napon az egyik barátomnál észrevettem a szekrényben egy vörös hajfürtű lányt. Ki akartam nyitni a szekrényt, de ő az ajtó elé állt. Én erőszakosan próbáltam kinyitni az ajtószárnyakat.

- Hülye, megfullad, miért bújtatod, miért nem mutatsz be neki?

- Az apámé – válaszolt –, az övé.

- És anyád mit szól hozzá? És apád miért nálad bújtatja? Nem fullad meg szegény?

- Nem, ez műanyag.

- Micsoda?!?

- Műnő, a fater hozta Bécsből.

- Műnő? – furcsállottam a dolgot; nem is hallottam még erről. Műnő! Mekkora találmány!

- Mutasd meg! – kértem.

Ekkor kinyitotta az ajtót és ott volt a szekrényben egy műanyag nagyszájú bábu.

- Hazavihetem kipróbálni?

- Hát, nem bánom, apám úgy is Bécsben van, de péntekre hozd vissza.

 

Hazavittem. Rögtön lerohantam és nagyot élveztem. Igaz, hogy sokszor a strandon használt műanyag labdát juttatta eszembe, de egészen jó volt. Fájó szívvel vittem vissza a haveromnak.

 

Aztán pár év múlva megismerkedtem egy lánnyal, és nem gondoltam a babákra; egészen megnyugodtam. Igaz, ha néha elmentem egy szexshop előtt, a babákra gondoltam, illetve nagyon izgatónak találtam a torzó kirakati babákat is.

 

Egészen szép életem volt, mígnem egy nap egy fekete kabátos alak jelent meg a lakásom ajtajánál. Késkészletet árult. Nem gondoltam még rá úgy – mármint a feleségemre – halottan, de ez a fekete csuhás alak kinyitotta a szemem. Megvettem a késkészletet és vártam, hogy hazajöjjön. A feleségem.

Amikor hazatért, egy egyszerű mozdulattal elvágtam a torkát, aztán feldaraboltam és torzót csináltam belőle. Olyan szép volt, mint a kirakati babák.

 

Kihajtottam a közeli temetőbe és elástam.

 

Néhány napig részeg voltam, emiatt kirúgtak a munkahelyemről, így egész nap otthon voltam. Újságokat olvastam, és vettem két lányt; egy feketét, meg egy szőkét. Olyan szépek voltak, ahogy ültek a kanapén. Az egész napom ejakulálással telt. Néha elvittem őket rúzst vásárolni, meg moziba is mentünk; a sötétben valóságosnak tűntek mások előtt is.

A film vége előtt öt perccel mindig kimentem velük a vetítőteremből, nehogy lebukjunk. Aztán otthon az imdb-n elolvastam a filmek végét. Sokat nevettünk.

 

A mai nap is szépen indult – megkaptam a munkanélküli segélyt.

- Lányok! – kiáltottam. - Gyerünk ruhát venni!

A kocsiban, vezetés közben még kétszer kielégítettek, aztán a bevásárlóközpont parkolójában is; tényleg olyan szép napnak indult.

 

Mígnem az a faszkalap biztonsági őr észrevett, és kihívta rám a zsarukat, akik jót nevetgéltek rajtam. Most itt vagyok ebben a szürke linóleumpadlós helyiségben, és látom, ahogy a lányokat lóbálva röhögnek a rendőrök vérvörös, kidagadó artériákkal, és fröcsög a szájukból a nyál. Szegény lányok meg rémült tekintettel figyelnek engem, mintha azt kiabálnák:

- Peter! Peter! Segíts, kérlek! Segíts!

Még szerencse, hogy nálam van egy csodaszép tőr, kimegyek, - Segítek! Segítek! – kiabálok. A tőrt előrántom, pisztolylövés hangja hallatszik, lábaim nem engedelmeskednek; elkapom az egyik lányt, magamra húzom, érzem a műanyagillatot és belenézek a lány szemébe:

- Én megpróbáltam, én megpróbáltam… - mentegetőzök, a lány szemében mégis egy könnycsepp jelenik meg, mintha azt mondaná: talán nem is szerettél igazán minket.

 

 

 

Szólj hozzá!

fekete felhök

mindyakuza 2009.05.21. 21:16

 

1 hír

Madártetemek hullottak az égből

| 2009. január 28., szerda 15:12 | Frissítve: 2009. január 28.

Griggstown lakóinak több ezer seregélytetem hullott a nyakába hétfőn. A mezőgazdasággal foglalkozó településen sok kárt okoztak a seregélyek, ezért a minisztérium a madarak irtása mellett döntött. Arra azonban a szakemberek sem számítottak, hogy madarak fognak potyogni az égből.

A mezőgazdasággal foglalkozó amerikai Griggstownban madarak potyogtak az égből hétfőn. A Princeton közelében fekvő, több kisebb farmból álló település havas útjain fekete madártetemek hevertek -írja az ABC News [1].

Madár-eső volt, az emberek pedig nagyon meglepődtek - mondta Brian Levine, a település polgármestere. A helyi lakosságot sokkolta a tetemek látványa, mert nem tudták, hogy a madarak pusztulását szándékos ritkítása okozta. A méreg több mint ötezer madárral végzett.

Sokan megijedtünk, mert azért ez nagyon fura - mondta Chris Jiamboia, egy helyi lakos, ahogy kocsijával egy griggstowni úton poroszkált, ami mellett ott éktelenkedtek a döglött seregélyek. Nagyon sok döglött madár volt az utakon, de senki nem vezet olyan őrült módon a környeken, hogy madarakat csapjon el. Aztán megjelentek a tetemek az emberek hátsó kertejiben is - tette hozzá.

Az amerikai mezőgazdasági minisztérium értesítette a helyi rendőrséget, és a Somerset megyei egészségügyi hatóságot, hogy ritkítási programot kezdenek el, azonban arra nem utalt semmi, hogy döglött madarak potyognak az égből- mondta a polgármester.

A mostani hétvégeig gyakran lehetett több száz fős seregély csapatokat látni a környéken. A madarakkal azért végeztek, mert sok kárt okoztak. A bosszantó sereg megette a takarmányt a marhák és a csirkék elől, és az etetőjükbe piszkított.

A speciálisan madarakra kifejlesztett DRC -1339 méreg, amivel a seregélyeket megölték az emberekre és más állatokra ártalmatalan- mondta Carol Bannerman, az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) szóvivője. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki a törtétek miatt, és ígéretett tett, hogy a jövőben jobban figyelnek a lakosság értesítésére. A minisztérium alkalmazottai pénteken szórták szét a mérget, amitől a madarak általában három napon belül meghalnak, igy a tömeges pusztulásnak hetfőig kellett bekövetkeznie - mondta Bannerman.

A DRC-1339 nevű mérget, amit az USDA engedélyez, elsősorban a seregélyek irtására használják. 1890-ben 100 seregélyt hoztak az országba, és mára a madarak az orszag legnagyobb állományát adjak- mondta Bannerman.

1 Írás:

Mindyakuza

Fekete felhők

 

Mr. Briggs nagyokat nyögve öltözködött ezen a téli reggelen, a konyhából sült bacon zsíros szaga érződött.

– Anyjuk! Anyjuk! – kiabált a konyha irányába – Anyjuk!

Nyakán megdagadtak az erek miközben ordított. Kintről mormogás hallatszott ami végül „Mivá' n hé?” szóvá állt össze.

– Hozzad má’ be azt a kibaszott cipőkanalat, ez a tetves cipő nem jön fel a lábamra! – ahogy beszélt, csurgott a nyál a szájából a kockás pamut ingjére.

Ismét mormogás hallatszott dél-princetoni tájszólásban.

– Hozom má’… – ekkor kivágódott az ajtó és megjelent Mr. Briggs felesége csapzottan nyúzott dzsörzéruhában, körülötte zsíros köddel és párával; mintha valami indiai isten jelent volna meg.

– Ne! Aztán gyere enni, mert még nem kaptak az állatok. El kell menned a vaskereskedésbe új ekevasakért.

Mr. Briggs boldog mosollyal vette tudomásul, hogy sikerült felhúznia a cipőt. Csendben reggeliztek, miközben Brad Paisley Online című száma szólt a rádióból. Briggs lassan kortyolta a kávéját és merengve bámult maga elé, majd megállapította:

– Ezek a hippik már nem tudnak igazi countryt játszani! Egyedül ez a Kenny Chesney kölyök tud jó country-t.

Úgy tűnt, hogy ezeket a szavakat csak magának mondta; helyeslően bólogatott maga elé. Felesége a helyi szupermarket prospektusából vagdosta ki az akciókat üres tekintettel.

  Mindegy.   szólt Briggs és kiment a garázsba, majd beült öreg Dodge pick-upjába, ami betegen zörögve indult, mintha az egész pléhtákolmány szét akarna esni.

A nap éppen felbukkant a hegyek mögül és Briggs kedvenc száma szólt a rádióból. Nem is rossz ez a nap! – gondolta. Boldogan integetett Jonesnak, a farmszomszédjának és tülkölt a benzinkutas lánynak. A lányod lehetne…   gondolta, miközben újra mosolyra görbült a szája és a szarkalábai is kisimultak.

Már csak vagy öt mérföldre volt Griggstown-tól, amikor az ég hirtelen beborult és sötétség árasztotta el az utat.

  Bassza meg! Csak nem jégeső jön, a kurva anyját, az ilyen!

Ebben a pillanatban mintha bombák potyogtak volna az égből, hatalmas fekete golyók hullottak alá mindenütt. Mr. Briggs annyira megijedt, hogy félrerántotta a kormányt és kisodródott az útról.

 

Miss Martha Rose lassan sétált Griggstown városka utcáján. Szürke, egyszerű ruhában volt, idős lábain vastag visszérkígyók kúsztak fel, talán egészen az ágyékáig. Feje remegett és a szatyrát húzta a földön, amiből egy csirke feje lógott ki, koszos fekete gömb.

Az egyik szandálja leesett a lábáról. Lehajolt, hogy visszacsatolja, amikor sötétbe borult az ég. Azt gondolta, biztosan a vérnyomása miatt van; próbált visszaemlékezni, hogy bevette-e a gyógyszerét reggel.

Ebben a pillanatban a fejét egy éles tárgy megütötte. Riadtan felnézett és fekete madarak tetemeit látta, amint hullottak az égből. Sűrűn hányta magára a kereszteket és szaladt, amennyire az erejéből tellett. A csirkefejéről már teljesen lekopott a bőr, kilátszott a csirke üveges szeme. Berohant Peter sheriff irodájába, aki éppen a helyi újság felett ült elszenderedve.

  Mr. Peter! Mr. Peter! Kérem, az ég áldja meg, itt a világvége! Madarak potyognak az égből! Jön az új megváltó!!

A sheriff felriadt és arra gondolt: Na, ennek is vége; meg kell bilincselni. Szenilis vénasszony, még a végén kárt tesz magában. Az egyik hadonászó kezére rá is kattintotta a bilincset, majd kinézett az ablakon és ő is látta a madártetemeket, meg a sötét tollas esőt, amihez foghatót eddig még nem tapasztalt.

  Felhívom a polgármestert. – döntött a sheriff. Tárcsázott és várt, a telefon kicsengett, és a polgármester recsegő viszkis hangján köszönt:

  Halló?

  Polgármester úr, látta ezt?   kérdezte idegesen.

  Miről beszél?

  A madarakat látta?

  Igen, már össze is hívtam az embereket a városháza nagytermébe, ha tudja, gyűjtsön össze mindenkit, szóval szóljon maga is az embereknek.

A városháza nagytermében   mint egy hangyabolyban  , mindenki idegesen járt-kelt, sokan imádkoztak, gyerekek sírtak, több farmer is puskát hozott és idegesen tekintgettek körbe.

A kövér polgármester felállt a pulpitusra, hangosan köszörülte a torkát, és a mikrofonba sziszegett, jelezve, hogy beszélni készül.

  Tisztelt Griggstowniak! Új dologgal állunk szemben és mindannyian riadtak vagyunk. Megkérek mindenkit, hogy próbáljon megnyugodni. A segédem már telefonált a minisztériumba, most járunk utána a dolgoknak. Nem tudom mi ez, de tény, hogy az összes seregély elpusztult.

  A’ jó.   szólt egy rekedt hang. Többen helyeseltek, bólogattak.

  Rendben van hogy jó, csak azt nem tudjuk mitől van. Nagyon ijesztő ez az egész, mindenesetre vásároljanak be és ne jöjjenek ki a házaikból, ha lehet.

Egy szikár ember állt fel a tömegből:

  A jószág az legelhet? Vagy mi legyen, hü?

  Szerintem azt sem kellene kiengedni addig amíg nem tudjuk mi ez.

Ebben a pillanatban kinyílt a tanácsterem ajtaja, és egy elegáns férfi lépett be rajta finom, de férfias arcszeszillat lengte körül, vonásai tiszták voltak, valódi bőr Samsonite táskája és szép, zafír üvegű Zodiac órája tekintélyt parancsolóan csillogott.

Odalépett a polgármesterhez miközben papírokat vett elő táskájából, majd a polgármester fülébe súgott valamit.

A polgármester bólintott és köhintett egyet.

  Tisztelt lakosság! Ez az ember itt a mezőgazdasági minisztériumból jött. Szeretné tisztázni a helyzetet, aggodalomra semmi ok.

  Köszönöm.   mondta az úr és felállt a pulpitusra.

  Tisztelt hölgyeim és uraim! A mai események előre megtervezettek voltak, az önök terményeinek a megvédése érdekében történt minden. Egy bizonyos DRC-1339 nevű mérget permeteztünk a levegőbe, ami elpusztította az önök életét megkeserítő seregélyeket, és segít megvédeni mezőgazdaságunknak oly fontos élelmiszer alapanyagokat. Aggodalomra semmi ok, a méreg emberekre nem ártalmas, több éves kutatás előzte meg a bevezetését.

  De nem döglünk meg tőle?   kérdezte egy nyers hang.

  És a jószágnak sem árt? – szólt valaki a tömegből.

  Aggodalomra semmi ok, több városban használtuk már, és sehonnan nem jött visszajelzés arról, hogy bármiféle káros hatással lett volna mind emberre vagy akár állatra - kivéve a seregélyek. – mondta, miközben felnevetett.

Ekkor az egész terem hangos nevetésben tört ki; voltak, akik tapsoltak, mások füttyentgettek. A finom úr boldogan feltartotta a karját, és megköszönte a jelenlévőknek a figyelmet. A polgármester kezet rázott vele majd az emberekhez szólt.

  Szemeteskocsijaink hamarosan eltávolítják a tetemeket, és holnap reggel már ami kedves kis Griggstownunkban ébredhetünk.

Hangos éljenzés zengett a tömegből; a polgármestert boldogan sétált végig a termen.

Az emberek szétszéledtek. Néhányan visszatértek az állataikhoz, míg mások biliárdozni mentek és hideg sört inni a közeli csehóba.

 

Martha Rose is hazatért. Megetette a macskáit, és leült kedvenc családregényét nézni a tv elé. Valamikor éjfél felé ébredt fel. Felhúzta lábán a pongyoláját, és miközben végigsimította lábszárát nem érezte a hurkákat.

  Eltűntek a visszereim? – gondolta.   Olyan furcsa ez a láb, olyan furcsa érzésem van…

Felállt, és botladozva kisétált a fürdőszobába. Felbukott a fürdőszobaszőnyegben és felnevettet, de nevetés helyett szokatlan hangok hagyták el a torkát; csiripelés vagy károgás? Mindenesetre nem emberi hang. Újra megpróbált megszólalni, de újra csak madárhang jött a torkából.

  Biztosan csak álmodom.   gondolta. Belenézett a fürdőszobai tükörbe és egy fekete szempár nézett vele szembe. Egy seregély fekete szempárja.

Ekkor szíve hangosan dobogni kezdett, majd nemsokára végleg megállt; teste megrogyott. Vékony vércsík folyt a szájából.

A postás és a sheriff találta meg másnap merev tetemét; visszerei csúnyán kidagadtak.

A megyei halottkém a halál okaként szívinfarktust állapított meg, nem volt semmiféle bűncselekményre utaló jel. A sheriff megírta a zárójelentést, majd ivott egy csésze kávét és elaludt.

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása