velvet.hu/sztori/2011/11/04/hullakkal_elt_egyutt_az_orosz_sirrablo/
Dollhouse
Nana ne fecsegj már annyit Olgácska! Meg hoztam a tégla vörös rúzst amit kértél vagy nem? Jaj csak nőkkel ne kezdjen az ember félelmetes, hogy mennyire betegek és milyen nehéz velük. Ebben a pillanatban Szvetlana felpattant az ágyról pufogva -velem is nehéz hé? Igazán így gondolod?
– Na erről beszéltem mindannyitokkal nehéz, sőt semmit sem adtok ingyen, mindennek megkéritek az árát. Erre nagy csend lett a szobában, Anatolij nem értette mi ez a csend, talán újabb trükk? Felsóhajtott majd leült az asztalhoz belelapozott a tegnapi újságba, unottan olvasgatott persze a szeme sarkából nézte a lányokat akik ültek az ágyakon és egymás fülébe sugdolóztak valamit, néha valaki kuncogott Anatolij úgy csinált mint aki nem figyel rájuk, lehajolt az asztal alá aktatáskájában kotorászott ahonnan szalonnát illetve kenyeret vett ki és kirakta őket az újságpapírra majd farzsebében bicska után kutatott, miután megtalálta nagy hévvel elkezdte szeli a kenyeret és falta a szalonnát mellé, olyan ki hívóan csinálta, hogy némelyik lány nagyokat nyelt néhányan kutyaszemekkel figyelték hátha ad nekik egy katonát de Anatolij csak falatozott és jóízűeket csámcsogott hozzá.
-Az anyátok picsája, -mondta miközben a lányok felé fordult-az majd ad nektek falni! Nem elég, hogy mind itt laktok az én házamban és csak azért mert segítek, adok szállást meg kényelmes ágyat a picsátok alá, meg veszek parfümöt, hogy ne legyen olyan állott itt a levegő, a rúzsról meg a többi szirszarról meg nem is beszélek szóval, nem elég a szállás még zabálnátok is? Értetek engem, Mondom értetek engem? A bicskájával a lányok felé bökött Majd artikulálva kérdezte-* Vous comprenez ce que je veux dire ? – Akinek nem tetszik mehet isten hírével, oda ki a rothadó hullák közé.
Erre Olga felpattant az ágyról -jaj Olgácska ne kezd el elég volt, nehogy bele kezdj éppen elég baj ez nekem, hogy Noéként kell viselkednem nekem aki még úszni sem tud. Ki kell hoznom benneteket a sötétből mert féltek odakint, éppen elégszer hallgattam már végig most erre semmi szükség nincs, értve vagyok? Olga visszahuppant az ágyra a többiek kuncogtak.
-Ja mielőtt elfelejtem nincs dohányzás a távollétemben! Nem szeretek úgy hazaérni, hogy tiszta füst a ház. Új leányzó jön ma este ő is hasonlóképpen magányos és fél mint ti, egyébként nem is értem miért csinálom ezt? Na mindegy, sajnálatos módon tegnap éjszaka ő is megjelent álmomban a kis boci szemeivel, sírt, könyörgött, hogy mentsem meg, nem értem miért gyötörtök és egyáltalán -*why not be left alone? Le vagytok mind szarva! -Anatolij felállt az asztaltól majd fenyegetően mutatott a lányok felé -és amíg el leszek, senki de senki nem hallgat zenét, nem cigarettázik!!!Csendben legyetek mert különben átjönnek a szomszédból és végünk van.
Na mindegy is, ez a moszkvai temető ahol Anatolij Ludmillával randevúzott szóval annak a temetőnek a termőtalaja nagyon meszes és tele van ültetve szelídgesztenye fákkal, azok a fák csak vergődnek, a meszes talaj nem megfelelő a szelíd gesztenyéknek más a tápanyag igénye borzalmas, hogy olyan emberek parkosítanak temetőket akiknek semmi szakértelmük nincs a kertészethez. Gondolta Anatolij miközben ásó után kutatott a beépített szekrénybe, majd elővett egy zöld katonai hátizsákot amibe szemeteszsákot gyömöszölt A lányok a szobában egyre hangosabbak lettek rikácsoltak mint a tyúkok Anatolij erre idegesen kotorászni kezdett a beépített szekrény felső polcán, női magazinok, gondolta bontatlan női magazinok nejlonnal becsomagolva mindegyikben kis ajándék napszemüveg, retikül, pénztárca mint a gyerekek gondolta fejét csóválva végül sikerült megtalálni az újságokat. Besétált a szobába és az asztalra hajította az újságokat és kifelé menet még lopva hátra nézett látta ahogy a lányok felugranak az ágyról és egymást lökdösve kapdosnak az újságokért. Mint tyúkok a takonyra gondolta Anatolij és elmosolyodott majd kilépett a lakásból.
Moszkva halott volt mint mindig, az emberek az a sok-sok ember mind csak holtest volt üreges szemű idióták nagy kabátban Anatolij nem szerette Moszkvát és ezt a sok hullát itt maga körül. A Nagatinskaya utcánál lévő újságos bódénál vett újságokat, a lányokat csak ezekkel a vacak magazinokkal lehet kordában tartani. Az újságárus arca mikor visszaadta az aprót tele volt féreggel a szemgödréből másztak ki zöld nyálkás csíkot hagyva maguk után az újságárus szájnyílása felé tartottak. Anatolij megborzongott a látványtól undorodva elrakta az aprót majd arra gondolt idekint mindenki halott és milyen büdösek, a gondolatra hogy olyan utcákat kell járnia ahol mindenki hulla a gyomra felől megindult a kezdődő lávafolyam hányás formájában mellé társult az a savas íz és egészen tisztán lehetett érezni a nyelőcsőnél. Az egyik utcasarkon a lámpaoszlopba kapaszkodott majd öklendezett és hányt hátha ezzel enyhül ez a borzalmas érzés. Egy járókelő mellé állt és segítőkészen megütögette a hátát ekkor Anatolij hátranézett és egy rothadó arcú fogatlan idős embert látott maga előtt olyan dögszaga volt, hogy Anatolijt még erősebb lökésekben okádta le a lámpaoszlopot. Mindig ez van, mindig ilyen nehéz végig menni az utcán és milyen nehéz lesz most metróra szállni ilyenkor nagy a tömeg és nagy a bűz Minden erejét összeszedve be szállt az egyik szerelvénybe az orrát befogta nehogy ismét hánynia kelljen. A Taganskaja utcánál szédelegve lépet ki a metrókocsiból.Elsétált a temetőig és erősen fülelt, honnan jön Ludmilla hangja az a kedves szoprán ami ugyan igényelt volna még egy kis hangképzési utómunkát szóval egy Puccini operában még nem fért volna be, de alapjaiban nagyon szép és lágy hangtartománya volt. Szóval fülelt hogy honnan jön a hang aztán az egyik síhantnál felerősödött a sírás megnézte a sírdomb felett lévő fejfát Ludmilla Jefroszinyija, ő lesz az. Az ásó kis híján elhajlott olyan fagyott volt a talaj nagyon nehezen ment az ásás hát igen ebben a temetőben mindig ez van, itt nagyon meg szokott küzdeni egy-egy lányért de ha szenvednek nem teheti meg, hogy nem segít nekik, Anatolij valami miatt azokon a bizonyos éjszakákon csak a lányok sírását hallja meg a férfi hang lehet, hogy más frekvenciatartományban van? Minden esetre rejtély, az a bizonyos éjszakai álom és ébrenlét közötti állapot amikor is meghallja őket, ahogy sikítoznak odalent, kaparják a koporsó oldalát és ordítanak, hogy félnek. Anatolij, ahogy jobban végig gondolta ő is félt, otthon minden egyes nap riadtan ébredt fel a szomszéd lakásból jövő zajokra, és ha arra gondolt, hogy odakinn mindenki zombi és a szomszédban is hullák motoszkálnak és csoszognak szóval azokra a zajokra gondolt és a szíve hevesebben vert és egész teste beleremegett. Már elég mélyen járt a sírban amikor is erősödött Ludmilla hangja a mélyből, ilyenkor Anatolij mindig izgalomba jött, mintha karácsony lenne, mintha ajándékot bontana,-ez az már, meg is van!- a koporsófedél mahagóni fából készült, szép bár ha jobban belegondol, hogy ezt a lányt bele kényszerítették ebbe a dobozba erőszakosan és ezt a szépen lakkozott mahagóni felületet érintették a véres és fekélyes ujjaikkal hát. Sikerül feltépnie a koporsó zárófedelét ilyenkor mindig finom gyöngyvirág illat szált fel a koporsóból, bár nem mindenkinél volt akinél nárcisz illat párolgott ki. Szóval Anatolij feltépte a koporsó tetejét és abban a pillanatban Ludmilla remegő testtel felült könnyező szemekkel nézett Anatolijra, majd habozás nélkül belé karolt széles nagy mosollyal,Anatolij talán ezért csinálta az egészet ezért a pillanatért a gyöngyvirág illatért a boldogság és a meleg ölelés érzéséért, a lányok egyedül ebben a pillanatban tiszták és őszinték aztán miután hazavitte őket szóval otthon minden megváltozik talán sokat szívják ennek a vegetáló világnak a levegőjét, nem tudni miért már az ölelésük sem ugyanaz.
Hazaérve a többiek vidáman fogadták Ludmillát volt aki ugrált örömében mint egy ócska beszavazó show-ban ölelgették, csókolgatták tudják színjáték ahogy a nők csinálják. Aztán eltelik egy-két nap és már is kezdődnek a kis játszmák a kis furkálások.
Anatolij arra gondolt, hogy ma este biztosan jól alszik majd mert eddig ha kiszabadított egyet utána mindig jó ízűeket aludt pár napig, nagy volt a nyugodalom és csend.
Másnap a lányok veszekedtek valamin Anatolij nem értette őket, más állatfaj, próbált rendet tartani de hát a hormonok ugye ,tiszta Macbeth az egész. Már úgy nézett ki csillapodik a helyzet amikor is csengettek Anatolij félve kinézett az ajtó kémlelőnyílásán és két szörnyű és büdös hulla állt a folyosón az egyikben felismerni vélte az anyja vonásait egy kicsit habozott majd remegő kézzel elfordította a kulcsot a zárban. Az ajtó recsegve kinyílt a két halott ember megindult felé orrfacsaró szag kíséretében puszilgatták ölelgették érezte ahogy anyja véres húscafatjai az arcához érnek bevizelt a félelemtől elvesztette az eszméletét és nagy koppanással a padlóra zuhant. Arra eszmélt, hogy a lányok ijedten szaladgáltak szobában és próbálták elkerülni az időközben odasereglett halottak fekete zsákjait, minden élőhalotton furcsa kék, talán rendőr ruha volt és zsákokkal kezükben kergették a lányokat Anatolij felkelt volna, hogy segítsen rajtuk de a halott apja nem engedte erős karjaival a földre szorította azt kérdezte tőle
-kisfiam mit tettél?
Anatolij öklendezve válaszolt -Én? Ti ti mit tetetek?
*-vous comprenez ce que je veux dire? -Értitek amit mondok ?
*-why not be left alone?-miért nem lehet egyedül hagyni?