http://www.urbanlegends.hu/2010/10/sziberiai-tudosok-lefurtak-a-pokolba/
http://velvet.hu/sztori/2012/12/06/megoltek_es_megettek_tarsukat_az_orosz_halaszok/
Nincs szomorúbb a téli hajnaloknál amikor házikabátot magadra húzva, szakadt papucsodban csoszogsz a folyóson,hogy megfőzd a reggeli kávéd. Majd az ablakhoz mész lenézel az utcára és a szikrázó hóban a villanyoszlopok úgy állnak mint keresztek a golgota hegyen. Vagy mint fagyott hajó árboc egy mindentől elhagyott és magányos sötét tengeren ilyenkor azt gondolod magadban hogy te is meghaltál mint ez a nagyvárosi utcai táj és már csak gondolati szinten mozogsz ebben az jéggé fagyott térben. Ez a Szibéria amúgy is egy rothadt hely ,a szag is a rothadásé nem a floridai tengerpart naplementés pálmafás világa hanem hogy is mondjam szóval ,fagyott kutyaszar szagú minden .De ha az ember ide születik ez fel sem tűnik,csak néha kerül elő egy-egy idegen alakjában a kétely,egy idegenében aki valahonnan valahová tart, és szóvá teszi a nyomorúságos tájat az állandó rothadás szagát. és amilyen gyorsan csak tud tovább is áll, mert nincs semmi ami itt tartaná .Akkor merengsz egy kicsit el a tényeken ,aztán ahogy az idegen elmegy ,úgy a te gondolatait is eltűnnek .
Úgy döntöttem ma megyek ki utoljára az idén halászni,szuszogva húzom magamra a többrétegű ruhát ,és a vízhatlan és hallpikkelytől bűzlő megkeményedett pufajkát. Káromkodások közepette zárom be a kertkaput a befagyott zár alig engedelmeskedik a kulcsnak. Öreg több mint húsz éves Volgám hosszas nógatásra indul meg végül . A kikötőhöz érve már látom Viktor ,Andrej,és Oleg nyúzott alakját ,vodkát isznak és nevetgélnek Andrej cigarettát nyújt felém, elfogadom majd megpróbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe de valami hülye tv műsorról beszélnek így csak bólogatok és felnevetek amikor ők, pedig halvány sejtésem nincs a műsoról vagy éppen a benne szereplőkről. Eltaposom a cigicsikket majd sürgetni kezdem őket mert hamar szeretném befejezni ezt a mai halászatot, szeretnék még világosban visszatérni a tengerről ,rossz előérzetem van,megmagyarázhatatlan dolog .Gyorsan el oldjuk a hajó rögzítő köteleit a sirályok felettünk idegesen repkednek és sikoltoznak .A hajó motorja nehezen indul de többszöri próbálkozás után felbőg és meglódul a cseppet sem csendes vízen, valahogy szokatlan ez nagy a csend .A mindent beborító ködben úszik a hajónk úgy érzem magam mintha a Styx folyón ülnék egy csónakban ,igen abban a bizonyos csónakban és azzal az evezőssel aki a legenda szerint átviszi a lelkeket a holtak birodalmába. Néha fel feltűnik egy olajfúró torony sziluettje , úgy állnak a jégmezőkön mint valami totemoszlopok, a legnagyobb fénnyel egy új kutatócsoport bázisának fényei világítanak franciák ,japánok ,és oroszok is vannak az állomáson vegyesen ,úgy hallottam rengeteg pénzt ölnek a a kutatásokba ,szoktam halat szállítani nekik, elég nagy bázis talán húszan esetleg ötvenen is vannak . Úgy halottam nagyon mélyen járnak már a fúrásokkal de még olajat nem találtak szerintem másik helyen kellene új fúrásokba kezdeniük ,de ők tudják én nem vagyok geológus .Végre megérkezünk arra a helyre ahol elkezdhetjük a háló kivetését , de amint kihúzzuk a hálókat a vízből csalódnunk kell nincs benne egy árva hal sem,de mi újra és újra próbálkozunk a hálózással és úgy tűnik semmi, úgy döntök beljebb kell mennünk a tengeren ,nem igazán értem miért,haza kéne menni ez a mai nap már úgy is eleve bukás, semmi értelme,de azért még megpróbálkozunk a számomra ismeretlen tengeri területtel, mind kijjebb és kijjebb megyünk miközben az idő telik és nemsokára besötétedik ha az eszemre hallgatnék visszafordulnék, de valami azt suttogja sunyin a fülembe ,hogy ne forduljak vissza. Lassan elvesznek a tornyok a ködben és számunkra új és ismeretlen vízen találjuk magunkat soha sem merészkedtünk ki még ennyire messze a parttól ,ezt a hajó is mintha megérezné és ,hogy bosszút álljon rajtunk hirtelen a hajómotor abbahagyva a hangos mormogást lefullad. Oleg szitkozódva nyomkodja a gombokat a hajó műszerfalán ,de a hajó nem megy tovább ,lemegyek a kabinba rádión segítséget kérni de a rádió sem működik valamiért.Szentségelek majd a vodkás üveg után kutatok ,végül megtalálom és úgy rámarkolok mintha az életem múlna rajta ,jól meghúzom a többiek zavartan kérdezősködnek ,hogy most mi lesz ,én megvonom a vállam nem is értem a pánikot volt már,hogy lefulladt a motor. Ahogy múlik az idő egyre hidegebb és hidegebb lesz a külső hőmérséklet a hajó hőmérője szerint közel mínusz húsz fok. A rádió sajnos néma , a szerszámos láda után kutatok , hol van az a vacak tizenkilences kulcs?Megtalálom a kulcsot, lecsavarom vele a motorvédő lemezt átvizsgálom a szerkezetet ,de a motorral úgy tűnik semmi baj minden rendben ,minden a helyén. A többiek hangosan nyugtalankodnak mivel már a nap is eltűnik a horizonton,én nyugalomra intem őket, majd megkeresem a jelzőfáklyákat és a pisztolyt, van két tucat jelzőfáklyánk fel lövök belőle párat hátha felfigyel ránk valaki de ebben a ködben bajosan.Meg próbálom megnyugtatni a többieket nem túl hitelesen elvégre idegesen toporogva rágyújtok majd vodkával kínálom őket, van még egy kevés az üveg alján .A jelzőfáklyákat sorra lőjük fel de a nagy köd miatt szerintem semmi esélyünk nincs arra, hogy valaki felfigyeljen a jelzésekre .Az órámra nézek már este 11 van nagyon messze van még a hajnal .Sajnos nincs semmi élelem a hajón és ráadásul percről percre egyre hidegebb lesz. Megpróbálok újra a rádión segítséget kérni de sajnos még mindig süket ,megmagyarázhatatlanul nagy éhség gyötör mindannyiunkat ,de van még egy kis teánk is azon testvériesen megosztozunk. A hideg már a csontunkig hatol,remegve lehúzódunk a kabinba , szinte összebújunk odalent megpróbálunk fennmaradni tudjuk ,hogy nem szabad elaludnunk de mindennek ellenére Viktor és Andrej elszenderedik ,én és Oleg még tartjuk magunkat rázogatom Andrejt és Viktort, fel is ébrednek egy egy pillanatra. Cigarettára gyújtok és kimegyek a fedélzetre ,odakinn nagy a csönd Oleg utánam jön ,megkínálom cigarettával és rákérdezek ,hogy sikerült e ébren tartani őket, azt feleli igen ,de azt mondták nem jönnek fel a fedélzetre. Nagyot sóhajtok majd Oleggal megpróbálom átbeszélni a lehetőségeinket ,amikor is valahonnan erős füst szag üti meg az orrunkat borzalmasan sikító hangok és nagy fény kíséretében, mintha tízezer ember ordítana egyszerre valamiféle megmagyarázhatatlan fájdalomtól. Oleg tekintetét keresem de ő összekuporodva guggol a tenyerét a fülére szorítva és az arcán olyan szörnyű kifejezés ül a rémület tekintete mint azon a híres képen vagy festményen mit tudom én. Én is a füleimre nyomom a tenyerem és meg próbálok állva maradni. A tenger egyre vehemensebben dobálja a hajót ,és hideg erős szél fúj az olajfúró tornyok irányából felnézek az égre és egy nagy fekete szárnyas alakot láttam magam felett, nagyon hasonlított nagyanyám meséiben oly sokszor előkerülő Kerubra ,nagyanyám sokat mesélt ezekről a mitológia lényekről de én csak mosolyogtam a történetein. A kerub szerű lény tett egy kört a hajó felett én segítséget és támogatást remélve újra Oleg felé fordultam, de ő eltűnt már nem volt sehol ,szólongatni kezdtem .És elindultam a kabin felé egyre nyugtalanítóbb fokozódó éhség lett rajtam úrrá, mint valami vadászó farkas, édes emberszagot éreztem ,vér és fekália,illetve vizelet szagát, forró vastagbelek,máj, vért pumpáló izmos szív képe jelent meg előttem. A sikítások hangereje nem csökkent. A kabinban leérve Oleg alakját láttam, láttam ahogy két tehetetlen és vonagló testet darabol valamilyen késsel Viktor és Andrej testét ,a társainkét,nem akarom elhinni amit látok. Viktor hörög és vér ömlik a torkából ami lefolyik a kabin mahagóni padlójára, minden vérben tocsog ,én rákiabálok Olegre .És megpróbáltam elhúzni a tetemektől ,de ő foggal belemar egyikük belébe és nem engedi azt ,dulakodni kezdünk a nagy viaskodásban véletlenül egy kitépett májdarab az ajkamhoz kerül én megérzem a forró máj és a vér izét nagyot nyelek ,félre lököm Oleget .Aztán őrjöngve én is nekiesem a testeknek,és a gyönyör megindul végigfut a gerincemen ilyen kellemes borzongást még nem éreztem soha ,a többit nem tudom .Semmit sem tudok ........